A boncolás titkos művészete – Könyvkritika

Az igazi pokol az emberi szívben van, mondhatnánk, már ha ennyire egyszerű lenne a helyzet. Adott egy sikeres férfi. Keresi önmagát, ahogy mindenki. Társkeresőn ismerkedik. Válogathat. Sikeres ebben is. A „húspiacon” megvan a maga értéke. Ám a motivációja nem hétköznapi… A logikus és átlátható alaptörténet már a könyv elején bonyolódik. Névtelen főhősünk, természetesen, álneveken ismerkedik, a BDSM-oldalaktól kezdve a Sugar-társkeresőkig, határozott céllal. És azok a fiatal lányok, akiket elkápráztat a sármjával és nagyvonalúságával, általában nem távoznak élve a randevúról…

Szerencsés Dániel: Szike

Vérbeli thrillerrel van dolgunk, olvasóként végigborzongjuk ezt a nem éppen hétköznapi történetet. Borsódzik a hátunk attól a természetességtől, ahogyan a főhős apránként végigviszi – számunkra hajmeresztő – tervét. Meglepően kevés vér folyik a könyvben: a legnaturálisabb leírások nem a gyilkosságoké, hanem a főhős szájsebészi praxisában végzett műtéteké. A történet valójában a lélek legmélyebb bugyraiban zajlik – bennünk, olvasókban is. Pszichothriller, az emberi lélek legsötétebb titkaival, archetipikus vágyaival, a patologikus szintet is átlépve. A szerző mesteri módon alkotja meg a lélektani narratívát, a történet íve szervesen épül előttünk, ahogyan haladnak az események. Komplex világ alakul így, a thrillerbe krimielemek is kapcsolódnak, egyfajta nyomozás is szerepet kap benne, nem csak a sorozatgyilkos motivációi.

Egy, a mindennapokban jól funkcionáló, sikeres férfi mélyen legbelül eljut a megszállottság legfelső határáig, időnként reflektálva erre. Értelmes, gondolkodó emberként a benne lévő kognitív disszonanciát úgy oldja fel, hogy megmagyarázza, miért helyes, amit tesz, a társadalomra nézve.

Felmenti magát a morális szabályok alól, a „Ne ölj!” parancsát felülírja legrejtettebb motivációja: a halott anyjával való kapcsolat belső „rendezése”, a trauma feloldása.

A Szikéből ízelőként hangoskönyvrészlet is elérhető

Olvasóként együtt rettegünk az áldozatokkal, mégsem ítéljük el maradéktalanul a tettest, ahogyan az logikusan következne a történetből, mintha némiképp távolról szemlélnénk mi magunk is ezt a rendkívül furcsa kálváriát. Hat ránk a főhős lélektani motivációja, némi empátiával viszonyulunk felé, vele együtt haladunk az úton, ami aprólékosan felépített, kivitelezett, emberi, néha még gyengéd is, szó szerint killing me softly. A szöveg olyan nyelvi eszközökkel írja le a valójában brutális cselekedetet, hogy nem az erőszakra fókuszálunk. Újabb feszültséget okoz ez a kettősség is bennünk, ez a fura, skizofrén olvasói pozíció, ami egy egészen másfajta befogadói attitűd, mint amit megszoktunk. Együtt küzdjük végig ezt a történetet a figurával, a lélektani narráció a főhős szemszögéből van megalkotva, a szerző néha kiszól a történetből, így teljes hermeneutikai kör ez. A gyilkos, áldozat, tettes kategóriák érvényüket vesztik a szöveg komplex terében, inkább csúcsragadozó és zsákmány lehetnek a megfelelő fogalmak, hisz „mindenkinek megvan a helye a táplálékláncban”, „egy csúcsragadozóra csakis egy másik csúcsragadozó vethet szemet”.

A józan ész nem úgy működik, mint kellene, működése átalakul, a morális kategóriák alapján sem lehet megközelíteni ezt a történetet, néha az ítélkezésünk is felfüggesztődik, olyan összetett élveboncolás ez. Ahogyan a főhős feldarabolja az áldozatait, levágja a különböző testrészeiket – a szöveg ezeket a részeket inkább sugallja, mint véresen részletezi –, ezzel párhuzamosan, egy másik értelmezési szinten maga a főhős is a boncasztalon fekszik, a narráció és az éppen most történő események boncasztalán, a szike a szerző kezében van valójában, mi pedig, olvasók asszisztálunk ehhez, rezidensként, orvostanhallgatóként, külső megfigyelőként nézzük a boncolás folyamatát – élesben.

A szike vág, metsz, darabol, boncol, a lehető legmélyebbre kell leásnia, hogy oda lejutva láthatóvá váljanak a rejtőzködő tartalmak. A boncolás a test és a lélek mélyére hatol több szinten is ebben a hermeneutikai körben, a szerző, a főhős/narrátor és az olvasó interakciójában.

A szerző első regénye, A 13. emelet

Az áldozatok fiatal nők, akik külsőleg mintha futószalagon készültek volna, a társkereső oldalak „húspiacán” kínálják a testüket, hogy aztán megmérettessenek, majd fogyasztási cikként elárverezzék magukat. A főhős szemében ezzel csak eltékozolják az értéküket, szépségüket, „gyöngyeiket”. Átlagos lányok ők, sugar daddyt keresve, már fiatalon teljesen kiégve. Az ingerküszöbüket szinte már nem lehet feljebb emelni, csak korbáccsal vagy önkínzó szexuális játékokkal, és kizárólag a subspace lehet számukra a legizgalmasabb utazás.

A regény egyik központi témája, több másik mellett, az anya-fiú kapcsolat, ennek egészen patologikus formája, amit maga az anya alakított ki. Thalasszális regresszió, patologikus ödipális komplexus, az ősi vágy az anya után, mindenféle kategória érvényes lehet, ugyanakkor érvényét is veszti, hisz nem maga a diagnózis felállítása a cél, hanem annak megértése, hogyan, milyen zseniális, mesteri eszközökkel próbál a felnőtt „fiú” megszabadulni ettől, egyfajta „saját” terápiával, sok évvel az anya halála után.

Hétköznapjaiban, felnőttként is folyamatosan megjelenik az anya állandó figyelő tekintete, a múlt nyomai húsba vágóak, ezért az emlékeket is boncolni kell, szikével vágni, hasogatni, darabolni, aprítani, hogy végleg megszabaduljon tőlük. A zárókép tisztítótüze moshatja csak el a trauma egészét, ha elmossa egyáltalán…

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Kertészkedés és helytállás nehéz időkben – Könyvkritika

Független nők helytállása háborús időkben

Magyar valóság és karácsonyi hangulat Finy Petra novelláskötetében

A kötet most ajándék lehet a szerző korábbi művei mellé.