
- Vitkolczi Ildikó
- 2022. július 12. | Becsült olvasási idő: 5 perc
Ambrose Parry története olyan, mint a Shrekben állandóan emlegetett hagyma: rengeteg rétegből áll. Ott van benne egy város leírása, meg egy kordokumentum, az 1847-es évé, azután a tudományos kutatások bemutatása, és persze megtalálható benne számtalan érdekes karakter. Ilyen a főhős, Will Raven, az elszegényedett fiatalember, aki orvosnak tanul, és minden vágya, hogy tanonc lehessen a város egyik legelismertebb orvosánál – bár kezdetben csakis a gyors meggazdagodás reményében áll be Simpson doktorhoz.
A doktor házában ott él Sarah, aki sokkal több egyszerű szobalánynál, mert van érzéke a gyógynövényekhez és a betegek diagnosztizálásához, amit Simpson mellett dolgozva tanult meg. És arra vágyik, hogy nőként is tanulhasson orvostudományt. És ott van maga doktor Simpson, az ünnepelt orvos, aki egy-egy beteg elvesztése miatt napokig tartó, mély gyászba borul, és akinek a leghőbb vágya, hogy az éternél jobb altató- és fájdalomcsillapítót fedezhessen fel. És korántsem a társadalmi és szakmai siker elérése érdekében, hanem csakis azért, hogy segíthessen a betegein.
Ambrose Parry: Minden testek sorsa
És a szereplőkön túl ott van még a város, Edinburgh 1847-ben, a maga csodás és förtelmes oldalával. Mert ott az Új Város, ahol a gazdagok élnek, a – látszólagos – rendben és tisztaságban, no meg a Régi Város, ahol a prostituáltak, szegények, tolvajok és gyilkosok tengetik napjaikat (ami természetesen csak látszólag korlátozódik a városnak erre a részére). És ott van maga a tudomány, ami néha csodálatos, máskor meg inkább rettenetes, mert sokszor többet árt, mint használ.
Olvashatunk az egyház egyes képviselőinek mocskos képmutatásáról is. Miközben a szószéken arról prédikálnak, hogy a nők mind csábító Jezebelek, akiknek szerénynek és csöndesnek kell lenniük, egyes papok azért prostituáltakhoz járnak, sőt, szobalányokat kényszerítenek nem kívánt aktusra, majd megszabadulnak a – szintén – nem kívánt terhességtől. És még mindig az egyháznál tartva – elítélik az éter fájdalomcsillapító alkalmazását, hiszen, ha Isten úgy büntette a nőt, hogy fájdalmas folyamattá tette a szülést, akkor az orvosoknak nincs joguk elvenni ezt a fájdalmat, a nők pedig nem menekülhetnek meg tőle.
Chris Brookmyr író és Dr. Marisa Haetzman tanácsadó aneszteziológus
Beleláthatunk az egyetemen folyó orvosi oktatásba, olvashatunk arról, mi volt a doktorok véleménye a boncolásról, vagy arról, hogy szerintük semmi szükség a műtét közbeni fájdalomcsillapításra – hiszen onnan lehet tudni, hogy jól halad a műtét, ha erősen ordít a beteg.
És mindezek mellett még kapunk egy krimiszálat is, mivel maga a történet úgy indul, hogy Raven holtan találja Evie-t, a prostituáltat, akivel jóbarátok voltak. És miután beáll Simpsonhoz, több, hasonló halálesetről is értesül. És ha halott prostik miatt nem is indul el nyomozás, halott szobalányok, vagy a vízből kifogott, fura állapotú női hullák miatt már igen. Ráadásul kapunk az egészhez egy olyan nyomozó karaktert, akit az egész nyomozásból a leginkább az érdekel, hogy a szakmai sikerei érdekében minél gyorsabban lezárjon egy ügyet. (Akkor is, ha nem a valódi tettest juttatja rács mögé, vagy éppen kötélre…)
Ambrose Parry: Minden testek sorsa
Amint az a könyv utószavából és némi netes kutatásból kiderül, az Ambrose Parry írói álnév egy házaspárt takar: Chris Brookmyr írót és Dr. Marisa Haetzman tanácsadó aneszteziológust. Az orvostudomány története, amelyből Marisa a diplomáját szerezte, mindkettőjüket úgy lázba hozta, hogy közösen akartak írni egy történetet, amelynek része a fejlődő orvostudomány. Így született meg a thrillersorozat, amelyben Raven a viktoriánus Edinburgh-ben nyomoz, és ennek első része a Minden testek sorsa.
Ami számomra még ennél is érdekesebb volt, az a történelmi háttér. Egyrészt az, hogy az írói álnevüket egy, a 16. században valóban élt francia sebésztől „kölcsönözték”. Másrészt meg az a tény, hogy James Simpson valóban élt, neves orvos volt, és tulajdonképpen ő tekinthető az éterrel, majd a kloroformmal való altatás úttörőjének. 1811-1870 között élt, 20 éven át dolgozott orvosként, és olyan típusú apa és gyógyító volt, amilyennek a szerzőpáros a könyvében ábrázolta. Simpson házhoz ment, de a saját házában is nyitott egy rendelőt, ami ritkaságnak számított akkoriban. A szegényeket ugyanúgy kezelte, mint a tehetősebb ügyfeleit, és sokszor nem fogadott el pénzt a gyógyításért, ha látta, milyen szegény a páciense. Ezen túl a gyerekeit igen elnéző szigorral nevelte, és időt szakított arra, hogy minden nap töltsön velük időt, ami szintén nem volt jellemző a viktoriánus kor apáira.
Chris Brookmyr író és Dr. Marisa Haetzman tanácsadó aneszteziológus
Nem titkolt céljuk az is volt, hogy minél többen megismerjék Simpson nevét, akinek oly nagy szerepe volt az altatás és a fájdalomcsillapítás kutatásában és elterjesztésében. És ebben valószínűleg Benedict Cumberbatch is a segítségükre lesz, mivel, a hírek szerint, a produkciós cége tárgyal a filmes jogok megszerzéséről. Nálunk a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg a sorozat első kötete, Roehnelt Zsuzsanna Lilla remek fordításában, és remélhetőleg olvashatjuk majd a további köteteket is.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.