Vitkolczi Ildikó
2022. október 18. | Becsült olvasási idő: 3 perc

A fejvesztett öngyilkosok rejtélye, avagy az utolsó Böszörményi-kaland – Könyvkritika

1896, Budapest, millenniumi ünnepségek. A 16 éves Hangay Emma kisasszony Marosvásárhelyről utazik a fővárosba, hogy megcsodálja az ezeréves Magyarország kincseit. Csakhogy a lánynak szinte azonnal nyoma vész, majd négy év múlva az édesapja titokzatos táviratot kap, amit állítólag a rég halottnak hitt lány küldött. Így Emma húga, az ekkor épp 17 éves Mili szintén Budapestre utazik, hogy a nővére keresésére induljon. És ahogy az – amint azt a további regényekből megtudjuk – természetes, rögtön zűrbe is keveredik, menekülnie kell, így pont az ifjú Ambrózy báró kocsijának kerekei alatt köt ki. A mesterdetektívként tevékenykedő báró először csak azt érzi kötelességének, hogy a sebesült lányt hazavigye budai villájába, hogy az édesanyja gondoskodjon róla, majd nyomozni is kezd az ügyben, amibe aztán Mili kisasszony – a báró nem túl nagy örömére – rendszeresen belekotnyeleskedik.

Így kezdődik az Ambrózy-sorozat, melynek első kötete Leányrablás Budapesten címmel 2014-ben jelent meg, a – sajnos – utolsó pedig csak nemrég, 2022 őszén. Böszörményi Gyula, aki korábban a Gergő-sorozata és ifjúsági regényei miatt volt ismert, jött, látott és új életre keltette számunkra az 1900-as évek Budapestjét.

Böszörményi Gyula /Forrás: https://www.noklapja.hu/noklapja/2017/12/04/kuco-alomfogok-es-bubajketrec-boszormenyi-gyula-elettortenete/

A hullaházi skandalum /Forrás: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/boszormenyi-gyula-ambrozy-baro-esetei-vii-a-hullahazi-skandalum-10627/

Bevallom, én az első kötet lelkes kritikáit cseppet gyanakodva fogadtam, az ifjú szoknyás nyomozó és a fiatal, jóképű báró kapcsolatáról olvasva kissé rózsaszínfüzet-jellegű valamire számítottam. Aztán beleolvastam az első kötetbe, és igen gyorsan rájöttem, hogy ez a századeleji nyomozósdi kifejezetten jó. Sőt. Gyakran az volt az érzésem, Mili és a báró vérre menő vitáit olvasva, a krimiszálat boncolgatva, vagy a kedvenc karakterem, Mück Márika (a „a cserfes tabáni zsebtolvajlányból lett „társaskodónő” és cseppet sem „komor” komorna”) szófacsarásain szórakozva, mintha Jókait és Rejtőt bedobták volna egy mixerbe, némi pikáns fűszert adtak volna hozzá, és végül zseniális koktélt mixeltek volna belőle.

És most itt az utolsó kötet, A hullaházi skandalum, amit az ember vegyes érzésekkel olvas. Örömmel és élvezettel, hiszen egy Ambrózy-köteten mindig lehet izgulni, a gyilkosságokról olvasva cseppet borzadni, majd esetleg nyomozósat játszani, és közben kiválóan szórakozni azon, ahogyan Mili – és persze Márika – a bárót aprítja. Ahogyan a kedvenc részemben, a Szer’usz világ-ban is olvashatjuk:

„Meglássa, ténsasszony, nem lesz itt semmi birbli – paskoltam meg szakácsnőnk kékeres kezét. – A mi bárónk hamarost kinyitja ránk azt a röngenyes szemit, átölel minket szorosan, és aztán szer’usz világ, úgy ránk ront az általános boldogság, mint huszárezred a báli szezon leányaira.”

Szer’usz világ /Forrás: https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-gyula-szerusz-vilag/

És persze olvashatjuk mély bánattal, hiszen Böszörményi Gyula nemrég elhunyt, így több remek kötetbe már nem merülhetünk bele. De még itt ez az utolsó regény, amely ismét csak megmutatja, mik voltak a nagyon is tehetséges író erősségei, miért lehetett igazán szeretni ezt a sorozatot.

Ahogy minden Ambrózy-rajongó tudja, a szerző a kötetekhez megtörtént gyilkosságokat, haláleseteket használt fel, ezek ügyében nyomozott Ambrózy báró, aki maga is kitalált alak (bár az Ambrózy család létezett, és igencsak hosszú múlttal és családfával rendelkezik).

Ebben a kissé rémregényes kötetben szinte minden második oldalon öngyilkosokba botlunk, akik rendszeresen elvesztik a fejüket – és nem átvitt értelemben: a halottak fejét vagy a hullaházból lopják el, vagy már a haláleset helyszínén levágják. (És, külön – szomorú – érdekesség, hogy ezek az öngyilkosságok is mind megtörténtek az 1900-as évek elején.) Mili és a báró persze beleveti magát a nyomozásba – így legalább kevesebbet kell foglalkozniuk egyéb problémáikkal: azzal, hogyan éljenek együtt házaspárként, miközben az egyik polgár, és cseppet sem visszafogott, a másik meg arisztokrata, és igencsak magának való, morózus alak. Plusz olyan személyzetet sikerült összeboronálniuk a házban, amelyben megtalálható egy egykori kasszafúró, egy kávéházi fizetőpincér, a Tabán legfirkásabb zsebmetszője, vagy egy börtönből szabadult cselédlány…

Az Ambrózy-sorozat /Forrás:http://www.deszy-konyv.hu/2022/05/megvan-kovetkezo-ambrozy-kotet-cime-es.html/

És persze ott vannak a helyszínek, a korabeli Budapest igen aprólékos bemutatása, amitől az olvasóban mindig feltámad a vágy, hogy egy régi térképen, az utcaneveket kutatva végigkövesse Milit és a bárót a nyomozás alatt megtett útjukon.

És ugyanúgy, mint minden kötetben, a Miliéket támogató – vagy akadályozó – karakterek többsége is valós személy, legyen az Tarján Vilmos, a nyomozókat követő és támogató újságíró, Rudnay Béla rendőrfőkapitány, vagy a korábbi kötetekben megjelenő Erdős Renée, az első nő a magyar irodalomban, aki meg tudott élni alkotómunkásságából, és aki írásaival Ady Endrére és Bródy Sándorra is nagy hatással volt.

Ugyanígy sokszor a mellékalakok is az 1900-as évek elején élt valós személyek, és Böszörményi rengeteg, akkoriban valóban megtörtént eseményt szőtt bele a cselekménybe, legyen az a perzsa sah látogatása vagy a Barnum cirkusz fellépése Magyarországon. Mindehhez járul még a szókincs, számtalan, azóta feledésbe merült szavunk és kifejezésünk visszaemelése a köztudatba, amit a szerző szintén bravúrosan oldott meg.

Tehát aki jóféle krimisorozatot olvasna, jól kidolgozott karakterekkel, mindezt jóféle, fűszeres humorral leöntve, plusz szívesen kalandozna a századeleji Budapesten, az olvasson Ambrózy-bárót. A köteteket a Könyvmolyképző Kiadó adta ki, a tartalomhoz illő, igényes kiadásban.