A három, Oscar-díjas zseni most csak egy üres vígjátékra volt elég – Filmkritika

Furcsamód annak ellenére sem kapott túl nagy visszhangot a The Comeback Trail, vagy a magyar keresztségben A nagy visszatérők című film, hogy az amerikai filmművészet három élő legendája teszi tiszteletét benne. Sajnos a filmet látva érthetővé válnak az okok, George Gallo filmje ugyanis óriási kihagyott ziccer, ami ahelyett, hogy a hollywoodi filmkészítés élesszemű szatírájává vált volna, megelégedett a némileg bugyuta, de mindenképpen üres és súlytalan történettel, és bár akadnak jobb pillanatai, végeredményben nem sokra emlékszünk majd belőle azon túl, hogy együtt láttunk a vásznon Robert de Niro-t, Morgan Freemant és Tommy Lee Jones-t.

The Comeback Trail (2021)

Nem szokásom, de ezúttal kifejezetten dühös voltam, mikor felálltam a film stáblistája elől, részemről ugyanis A nagy visszatérés, sokkal inkább minden idők egyik legnagyobb kihagyott filmes ziccere. Adva van ugyanis három nagyformátumú Oscar-díjas sztár, akik önmagukban elvinnének egy-egy filmet a hátukon, sőt, adva van egy egészen korrekt – már-már Billy Wildert idéző – alapkoncepció, mely megfelelően kibontva akár az Amikor a farok csóválja szintjét is elérhette volna, ahelyett azonban, hogy a 70-es évek Hollywoodjának görbe tükrévé válna, egész egyszerűen egy újabb, ostoba, és bántóan üres vígjátékkal gyarapítja a 2021-es filmtermést.

Pedig ez az a film, melyben nem csupán a nagy nevek adták a potenciált, de aminek ugyanakkor megvolt a lehetősége arra, hogy a filmszatírák egyébként is haldokló műfajába új életet leheljen. Persze, elképzelhető, hogy az én elvárásaim voltak túlontúl magasak, de az előzeteseket látva meg mertem kockáztatni, hogy a végeredmény megütheti a Trópusi vihar szintjét. Dühös vagyok, amiért ekkorát tévedtem.

De nézzük is, miről van szó. Max (Robert de Niro) lecsúszott hollywoodi producer a 70-es évek derekán, aki üzletet köt a gengszter Reggie-vel (Morgan Freeman), hogy így törlessze felé tetemes adósságát. A terv egyszerű: Max leforgat egy filmet egy kiöregedő filmsztárral, akire busás biztosítást köt, majd mikor a sztár a forgatáson egy „váratlan baleset” következtében elhalálozik, kíméletlenül behajtja a biztosítási pénzt. Igen ám, de a történet kezdetén egy öregek otthonában az öngyilkosságot fontolgató Duke Montana (Tommy Lee Jones) nem hogy végül nem akar meghalni, de úgy fest, ez a film lehet a nagy visszatérése Hollywood A-ligás sztárjai közé, és ahogy forog a film, egy idő után már Max is kezdi elhinni, hogy épp valami fontosat visznek véghez, amiért megéri szembeszállnia Reggie-vel. Ugye, mennyire ígéretes a történet?

The Comeback Trail (2021)

Sajnos nem sokáig marad az, ahogy ugyanis telnek a játékpercek, a forgatókönyv úgy válik egy-egy megmosolygtató gegtől eltekintve egyre laposabbá, és kiszámíthatóbbá. Valahogy minden fordulat, minden poén visszaköszön egy korábbi vígjátékból, és a film egy idő után annyira elfárad, hogy már meg sem próbál bármit is bizonyítani, ami pedig nem azért kár, mert széthullik a saját erőlködésében, hanem, mert eltékozolja Tommy Lee Jones-t, akinek alakítása egyértelműen a produkció csúcsa. A megtört és kiégett cowboy visszatérése esélyt adott a rendező, George Gallo-nak, hogyha már nyíltan elhatárolódik a szatíra jellegtől, legalább megkíséreljen egy kesernyés drámába oltott szívmelengető vígjátékot gyártani Duke Montana történetéből, de ahhoz, hogy ez igazán átélhető legyen, a forgatókönyv túlságosan kapkod.

Ez már csak azért is gond, mert bár Robert de Niro olykor szándékosan eltúlzott manírjai szórakoztatók ugyan – bár sajnos néha kínosan Charlie Chaplin és Buster Keaton burleszkjeit idézik – Morgan Freeman abszolút nem kap teret, és nem is igazán passzol hozzá a gengszter szerepe, így Tommy Lee Jones maradhatna az egyetlen, akiért izgulhatnánk.

A forgatókönyv azonban rettenetesen felületes, nincs meg benne a kellő fókusz, mintha az írók sem tudták volna eldönteni, milyen történetet is akarnak tulajdonképpen bemutatni, ennek pedig egyetlen eredménye lehet, a történet totális széthullása, ami leginkább a film főkonfliktusának fináléban történt rendkívül bugyuta feloldásakor csúcsosodik ki. Mintha a készítők úgy döntöttek volna, elég volt az erőlködésből, itt az ideje pontot tenni a mondat végére. Pedig a The Comeback Trail hoz néhány élvezhető momentumot, Robert de Niro olykor kifejezetten vicces, Tommy Lee Jones-nak mi magunk is drukkolunk a nagy visszatérésért, de a filmnek egyszerűen nincs íve, így képtelen fenntartani a hangulatot, és a feszültséget. Sosem hittem volna, hogy képes leszek az órámat nézni, és nagyokat ásítani, miközben három ekkora sztárt nézek éppen.

The Comeback Trail (2021)

A The Comeback Trail fájdalmas példája Hollywood XXI. századi jellegtelenségének, ahol a stúdiók elhiszik, hogy három A-ligás legenda, meg néhány 70-es éveket megfestő kosztüm és autó elegendő a sikerhez, és még mindig képesek megfeledkezni egy film legalapvetőbb – és tegyük hozzá – legolcsóbb kellékéről: a forgatókönyvről. Pedig a színészek, a díszlet, a jelmezek, a hangok, a zene kell, hogy szolgálja a történetet, és nem fordítva.

Nem hiszem, hogy az amerikai filmkészítés a jelenlegi állapotában megengedheti magának, hogy elpazaroljon három ekkora nevet egy ilyen semmitmondó film kedvéért.

Félreértés ne essék, a The Comeback Trail egy laza esti kikapcsolódásra kiváló, ha másért nem, hát színészei miatt okvetlenül, és aki képes elvonatkoztatni az elpuskázott lehetőségek tárházától, talán még élvezni is fogja, de ennél többet ne várjon tőle. Az én szívem azért fáj különösen, mert Jones, De Niro és Freeman sem halhatatlanok, nem lesznek már fiatalabbak; előbbi kettő jócskán túl van a hetvenen, utóbbi pedig már a 83-at tölti, és ahogy telnek-múlnak az évek, vélhetően egyre kevesebb filmben láthatjuk majd őket, az pedig, hogy a kevés lehetőség, mikor együtt tűnnek fel a vásznon, ilyen formában dől romba, nem csupán hiba, de egyenesen megbocsáthatatlan bűn.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.