A hazudós cowboy – 7 érdekesség a 180 éve született Karl May-ról

May Károly. Karl May, a név, amit alighanem az is ismer, aki soha, egyetlen könyvét sem vette a kezébe, Winnetou és Old Shatterhand kalandjai, háttérben a csodálatos jugoszláv tájakkal még jóval Sergio Leone spagettiwesternjei előtt elhozták a vadnyugati hangulatot egy olyan messzi vidékre is, mint amilyen Magyarország. Ezeket a képsorokat látva, vagy épp May regényeit olvasva mi is úgy érezhettük, ott sétálunk a prérin, orrunkban a puskapor szúrós szagával, indiánok figyelő szemétől kísérve. Tekintve, hogy a szerző 1842. február 25-én, tehát épp ma 180 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, összegyűjtöttünk most róla ennek kapcsán néhány érdekességet.

Igazi csirkefogó volt

May-t először egy tanártársa zsebórájának eltulajdonítása miatt zárták börtönbe, bár ő váltig állította, hogy a kölcsönkért órát valójában „csak” elfelejtette visszaadni. Rövid raboskodásával egyetemben örökre eltiltották a tanári pálya gyakorlásától, a kudarc pedig az egyébként is szegény, és mélyszegénységben felnőtt férfit egy csapásra törvényen kívülivé tette. May ráadásul az a fajta bűnöző volt, aki mintha titkon élvezte is volna, amit csinál. Előfordult, hogy doktorként mutatkozott be, és álnéven méregdrága öltönyt készíttetett magának, majd fizetés nélkül távozott, máskor rendőrtisztnek adta ki magát, és hamis pénz után kutatott, amit pedig talált, bizonyítékként lefoglalta, majd távozott.

Első kiadója csúnyán átverte

Heinrich Gotthold Münchmeyer könyvkiadóval való találkozása ugyan beteljesítette egy régi vágyát – főmunkaidőben történeteket írhatott, és adhatott ki a kezéből – ám Münchmeyer kíméletlenül kihasználta May büntetett előéletének tényét, és rettenetesen alávaló módon zsákmányolta ki a még egyelőre végső hangját kereső férfit. Előfordult, hogy egy-egy újabb történetével May összesen 35 márkát keresett, míg a kiadó a több tízezer eladott példányért közel 5 milliót.

Felesége számolatlanul szórta az írással megkeresett pénzét

A kis pénz, amit megspórolhatott volna, önmagát rettenetes módon túlköltekező feleségénél, Emmánál végezte, aki gondolkodás nélkül szórta el May fizetését, így hiába kezdte egy ország megismerni a nevét (vagy épp számtalan írói álnevét, mint Karl Hohenthal, Prinz Muhamel Lautréamont, vagy épp Ramon Diaz de la Escosura), ő maga gyakorlatilag alig javított közben saját anyagi helyzetén.

A siker a fejébe szállt

May már elmúlt ötven éves, amikor először találkozott Friedrich Ernst Fehsenfelddel, az első olyan könyvkiadóval, akit egyáltalán nem érdekelt May előélete, de rendkívül nagyra tartotta a férfi mesélőtehetségét, így igencsak kényelmes és nagyvonalú honoráriumot biztosított a számára egy-egy új történet megírásához. May előleget kapott, jogdíjat, sikerdíjat, így gyakorlatilag nem csak arra jutott ideje, hogy új történeteket írjon, de elővette, és jelentősen átdolgozta, újraírta korábbi, többek közt Winnetou-történeteit is. Az a forma, melyben a magyar közönség megismerte az apacsok törzsfőnökének életét, ekkoriban öltött testet. Furcsa, de May esetében, amint jött a siker és a pénz, az igen hamar az író fejébe szállt. A csekkeket elkezdte Dr. May-ként aláírni, miközben semmiféle tudományos fokozata sem volt, ez pedig irodalmi és tudományos körökben hamar rossz megítélést hozott neki.

Lódított, ahol csak tudott

Váltig állította, hogy nagy utazó volt, és a könyveiben bemutatott kalandokat személyesen is átélte, holott nagyobb külföldi utazásra először csak 1899-ben vette rá magát, akkor Egyiptomban és Szumátrán fordult meg. Mindezek mellett legendákat szőtt saját rendkívül tehetségéről és intelligenciájáról azzal, hogy gyakorlatilag haláláig kitartott mellette, miszerint utazásai során 40 különböző nyelvet és dialektust sajátított el. Az utazásokra bizonyítékként fotókkal szolgált, melyek azonban saját házában, hatalmas néprajzi- és fegyvergyűjteményével pózolva készültek róla. Az Egyesült Államokban is mindössze egyetlen alkalommal járt, 1908-ban, de akkor is csupán New Yorkból a Niagara-vízesésig jutott.

Jules Verne módszerét alkalmazta

May, bármilyen ember volt is, írásaiban egyértelműen a vadnyugat lelkiismeretét alakította, nála az indiánok és a melléjük szegődő sápadtarcúak voltak az igazi hősök, akik a fehér ember őslakosok elleni elnyomása ellen igyekeztek harcolni. May gigászi enciklopédia-, lexikon-, és útleírásgyűjteménye segítségével lényegében ugyanazt a módszert használta, mint pályatársa, Jules Verne. Míg a francia legenda tudományos kötetek és világtérképek közt írta meg egzotikus tájakon játszódó, a sci-fi előfutárának tekinthető regényeit, addig May úti beszámolókat felhasználva a kalandregények prototípusait alkotta meg James Fenimore Cooper, és Robert Louis Stevenson munkáinak hatása nyomán.

Elképesztő mennyiségű szöveget vetett papírra

May élete során elképesztő, közel 50 ezer oldalnyi szöveget írt, jelenleg ő minden idők legtöbb példányban elkelt német szerzője, akinek gyakorlatilag a teljes életműve megjelent még latinul, és eszperantó nyelven is, világszerte pedig vagy 200 millió kötetet adtak el regényeiből összesen. A szerző művei idehaza egyébként még a szerző életében elkezdtek megjelenni, a Winnetou első magyar nyelvű kiadása pl. 1904-re datálódik, a hetvenes években közreadott javított kiadás eladott példányszáma pedig a ma már elképzelhetetlen 120 ezres példányszámot súrolta.