- Ectopolis
- 2019. október 18. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Tóth András írása…
Az Egy másik életben című magyar játékfilmről szinte közhely elmondani, hogy akkora titokban készült el, hogy elmaradt a promó is. Tasnádi István rendezte, illetve Veres Attilával közösen írta a filmet. (Veres Attilával készült interjúnkat itt olvashatjátok el.)Tasnádi korábban a Memo című filmnél már bizonyított hasonló szerepben, annyi különbséggel, hogy ott egyedül írta a szövegkönyvet is. Továbbá közreműködött a Terápia, Aranyélet, a Made in Hungaria és a Drakulics elvtárs című filmeknél is. A szereplő gárda pedig első vonalas, fiatal, magyar filmszínészekből áll, akiknek adott a lehetőség, hiszen egy kifejezetten érdekesnek ígérkező alaphelyzetről van szó.
Árpád egy 30-as éveiben járó, átlagos életet élő liftszerelő. Gyötrik a hétköznapok buktatói és egy másfél szobás panellakásra fizeti a törlesztőrészletek végeláthatatlan sorát. Egy napon azonban felfordul minden, amikor egy bizonyos Gábor felkeresi munkahelyén. Hamar szembesül a ténnyel, hogy könnyen lehet, hogy egy milliárdos reinkarnációja, ám mielőtt jogosan is rászállna a vagyon, több, hozzá hasonló delikvenssel együtt kell tesztek sorozatán részt vennie. A kérdés adott. Hogyan őrizzük meg a személyiségünket, saját magunkat, ha ekkorát fordul az életünk? Mennyit változtat rajtunk a pénz? Mire vagyunk képesek érte? A történet során a kiválasztás folyamatát kísérhetjük végig, Árpád lelki gyötrődésével egyetemben.
Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/
Mind a magyar közönségfilmekkel, mind a magyar labdarúgással az egyik alapvető probléma az, hogy egyből egyedit akarunk alkotni és nem vagyunk hajlandóak nyugati példákat másolni, majd azt saját szájízre formázni. Nem lehet megtanulni hangszeren játszani úgy, hogy már kezdettől saját költeményeket gyakorlunk. Természetesen nem kell mindent egy az egyben levenni, de lennének merítési lehetőségek.
Valami olyasmit érzek a magyar közönségfilmeknél, mintha egy öregedő színészt néznék, akinek volt két nagy szerepe és azóta nem lát a gőgtől, így azt sem veszi észre, hogy az idő elszaladt és már azok ülnek a nézőtéren, akik előtt újra bizonyítani kéne. Muszáj hozzátennem, hogy korántsem arról van szó, hogy ne lennének jó magyar közönségfilmek, pusztán az arányszámok elkeserítők.
Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/
A történet szerint azon kliensek, akik igénybe veszik a Gábort foglalkoztató cég szolgáltatásait, egy markert kapnak a lelkükre, így reinkarnálódásukkor felismerik őket. Egy ilyen helyzetnél íróként két opció van. Vagy látványos és érezhető humbuggal jelzik, hogy nem a jelenség megmagyarázásánál kell keresni a film tartalmát, vagy mindenáron hihetővé akarják tenni és félig tudományos, félig spirituális szakzsargonokkal dobálóznak.
Sajnos ez a film a második kategóriába esik bele. Ez kontraproduktív és inkább röhejes, mint meggyőző. Semmi baj nem lenne, ha vagy nem értenénk, hogy miként működik a lélekvándorlás azonosítása, vagy kiderülne, hogy szemfényvesztés a cég szolgáltatása. Viszont sok energiát leköt az, hogy megpróbáljuk valahova tenni magát a jelenséget és nem jut annyi figyelem a felszín alatt megbúvó fontosabb kérdésekre.
Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/
Nem vagyok benne biztos, hogy baj az, hogy nem jutott elég idő a mélyben meghúzódó kérdések boncolgatására. A lélekről beszélni önmagában megosztó, hiszen a pszichológia még csak-csak definiálja, de a spirituális világ képviselői azonban merőben eltérő nézeteket vallanak, még egymáshoz képest is. Én azt érzem, hogy nagyot akart harapni a film, de beletört a foga. Egyszerre megmagyarázni a lélekvándorlást és a lélektorzulást, amellett, hogy érezhetően igyekeztek a mellékszereplők jellemét is árnyalni, szinte lehetetlen küldetés.
Kevés dologban vagyok biztos a lélekkel kapcsolatban, de a filmmel ellentétben szerintem két tényező nem a lélek sajátja: a gasztronómiai ízlésünk és a tudatunk emlékei. Persze lehet lelki kötődésünk egy ételhez (pl. nagymama főztje), viszont általánosságnak nem venném, és persze lehetnek a lelkünknek emlékei, de azok kétlem, hogy konkrét emlékképek lennének, inkább csak mélyen gyökerező jellemjegyek, amikre nincs magyarázat. A film viszont ezekre az alapokra épít és így már kicsit ferde a pálya.
Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/
A történet pár nap leforgása alatt játszódik, de zsúfoltabb, mint A miniszter félrelép egyetlen napja. Minden expozíció nélkül zuhanunk a történetben, ott, ahol Gábor értesíti Árpádot, hogy Michael Korsos, német milliárdos, ’56-os menekült megbízásából keresik a reinkarnációját és ő is a kiválasztottak között van. Alighanem egy lélektant előtérbe helyező és vizsgáló drámánál igencsak előnyös lett volna, ha legalább megismerjük Árpád jellemét. Később a lelki civódásban fontos ellenérvként szerepel, hogy elveszíti önmagát, ha ő lesz a végső kiválasztott.
Nehéz vele izgulni úgy, hogy tulajdonképpen alig tudunk róla valamit. Minden, ami a rövid expozícióban kiderül róla, később fontos szerepet játszik a lélek beazonosításában. Folyamatosan sodródik a győzelem felé azzal, hogy azt csinálja, amit szokott. Például leszopogatja a teafiltert. Így még érthetetlenebb a drámája, hiszen nem látjuk azt, amit elveszítene, ami más lenne, ha Michael Korsosként élne tovább. A többi szereplő is hasonlóan súlytalan, mivel nem nagyon ismerünk meg senkit és igyekszünk Árpád lelkére koncentrálni, hiszen ő a főszereplő.
Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/
A Molnár Áron által megformált Árpád teljesen hitelesen jön át, már amikor erre van lehetősége. Annyira semmilyen, egyszerű, 2 dimenziós karaktert ismerünk meg, hogy kétségtelenül nehéz lett volna jobban megformálni. Valószínűleg az író fejében megvannak a hiányzó darabkák, de nézőként azonosulhatatlan. Ahogy a sokszor felesleges mondatok, amik ráadásul olyan formában hangzanak el, ahogy élő ember nem beszél. Valódi felüdülés Mucsi Zoltán, aki Árpád előző inkarnációját kelti életre. Keveset van a színen, hiszen csak korábbi videókról láthatjuk már, de mindig káprázatosan játszik.
Gábor, aki a szokásos kimért, hideg, objektív, szabálykövető úriember, Anger Zsolt segítségével testesül meg. Az ő karakterének, ha lettek volna személyiségjegyei, akkor sem lett volna értelme, hiszen úgy sem mutathatja ki őket. Ahogy Molnár Áron, úgy Anger Zsolt is kihozza a maximumot a szerepből. Én személy szerint egyáltalán nem szeretem a gyerekszínészeket, egy-két alakítás kivételével. Ezért számomra még irritálóbb volt, hogy egy férfi professzor reinkarnálódása egy nagyjából 10 éves kislány. Érteni vélem a célját, de felesleges húzás, ami sokat ront az alaphangulaton, mivel ő felügyeli a kiválasztást és így aktív résztvevője a cselekménynek, ennek ellenére sajnos borzalmas teljesítményt nyújt.
Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/
Keserédes érzés, hogy ilyen problémákkal találom szemben magam egy magyar film kapcsán. Habár Tasnádi István saját bevallása szerint is hangulatában és tartalmában hajaz a film a Black Mirrorra, sajnos nem merte meglépni azokat, amiket a Black Mirror igen. Nem mert igazi dráma lenni, pedig amikor Molnár Áron lehetőséget kapott rá, akkor ámulatba ejtő erővel rántott bele a gyötrelembe. Azonban sokszor inkább azt éreztem, hogy a rendezői utasítás a háromra színészkedj-en túl nem sok volt.
Egyrészt csalódás, hiszen a történet ötletességétől kezdve a színészi gárdán át a pénzen keresztül minden adott volt, ahhoz, hogy megszülessen az a magyar nagyjátékfilm, ami visszalendíti az ingát. Másrészt örömteli látni, hogy az üzeneten, a főszereplő drámáján túl nem csak a mellékszereplők kapnak valódi személyiségjegyeket, hanem a történet is kimondottan izgalmas és érdekfeszítő. Sajnos ez a film még nem tudta átlépni a bűvös küszöböt, hogy ajtót nyisson a jövőnek. Nagyon jó akart lenni, ezért zsúfolttá vált, a vége pedig olyannyira tobzódik a fordulatokban, hogy azt szinte már lekövetni is nehéz.
Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/
Visszatérő érv Árpád végső riválisa mellett, hogy mivel ő is visszateszi a használt gyufaszálakat a dobozba, ezért ő az inkarnáció. Hasonlóan zavaró, mint Árpádnál a teafilter szopogatás. Nehéz elhinni, hogy egy film komolyan akar beszélni a lélekről, ha mindenféle további magyarázat nélkül el akarja hitetni, hogy az ilyen szokások tovább öröklődnek a lélekvándorlás során. Ha tudunk egy lépést hátra lépni és nem a hibákat keressük a filmben, hanem őszintén szeretnénk élvezni, akkor minden lehetőség adott hozzá.
Az operatőri munka szerintem fantasztikus, a képi világ, a színek összességében alkotnak egy, a történethez tökéletesen illeszkedő, magával ragadó atmoszférát. A kevés visszhang ellenére remélem, hogy már tényleg egy új filmtörténeti korszak ajtajában toporgunk, hiszen az Egy másik életben megkérdőjelezhetetlen lépés ebbe az irányba. A Mediaklikk.hu-n egyébként ingyenesen elérhető a film és én nyugodt szívvel ajánlom megtekintésre, még akkor is, ha a fenti sorok alapján némileg csalódottnak tűnök. Az legyen csak az én bajom.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
Amikor a forgatáson 100-150 ember azért van ott, hogy közösen alkossunk egy jót, azt én semmihez sem tudom hasonlítani.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.
