A klímaváltozás hatásait vizsgálja Kim Stanley Robinson utolsó regénye

Az Aurora, a 2312, és a New York 2140 című regények világhírű szerzője minden regényében az emberiség, és a Föld bolygó jövőjét kutatja, fikciós írói pályafutásának utolsó kötetében sem tesz másképp, melyet hamarosan mi is kezünkbe vehetünk.

A Jövő Minisztériuma címmel jelenik meg az áprilisi Könyvfesztiválra Kim Stanley Robinson legutóbbi – és a hírek szerint utolsó – regénye az Agave Könyvek gondozásában. A szerző 1980-as évek óta datálódó életművét lényegében teljes egészében a klímaváltozásra való figyelemfelhívás teszi ki, és mintegy karrierösszegzésként készült új regénye sem vesz más irányt. Robinson tavaly jelentette be, hogy vélhetően ez lesz az utolsó szórakoztatóirodalmi munkája, ezt követően a tudományos írásnak szenteli az idejét.

A kötet hamarosan előrendelhetővé válik, addig pedig íme a fülszöveg: „Kim Stanley Robinson, a science fiction egyik legnagyobb ma élő óriása a klímaváltozás olyan vízióját mutatja be ebben a regényben, amilyet eddig elképzelni sem tudtunk. A Párizsi Egyezményt aláíró országok kongresszusa egy új szervezetet alapít 2025-ben. Célja az eljövendő nemzedékek érdekképviselete és az összes élőlény védelme a jelenben és a jövőben. Hamarosan mindenki a Jövő Minisztériuma néven kezdi emlegetni. A teljes egészében fiktív szemtanúk által elmesélt történet arról szól, hogy milyen hatással lesz az emberiségre a klímaváltozás a következő évtizedekben. Az egyes fejezetek nem egy kihalt, posztapokaliptikus világban játszódnak, hanem a közvetlen jövőnkben – amelyben még az is előfordulhat, hogy legyőzzük az előttünk álló rendkívüli kihívásokat. Az olvasó egy kétségbeesett felütésű, ám reményteli üzenetekkel teli regényt tart a kezében; a legeredetibbet és legerőteljesebbet, amit valaha a klímaváltozásról írtak.”

Robinson tavaly a The Guardian-ben megjelent cikkében is a klímaváltozás kérdését járta körül. Szerinte a legfőbb kérdés minden esetben, hogy a bolygó hány embert lesz képes eltartani. A válaszhoz Joel Cohen biológus kutatásait veszi alapul, mely azonban meglehetősen eltérő adatokat közöl, a modell szerint ugyanis 12 milliárd ember lehet a maximális populáció a bolygón, máskor a számot 30 milliárdra teszi, ezzel is rávilágítva, hogy nem létezik tökéletesen igaz válasz, mert az messze nem csupán számokkal írható le. Robinson kifejezi fájdalmát amiatt, hogy bár a bioszféra mesterséges megváltoztatása a klímaváltozásnak is gátat szabhatna, miután ez nem közvetlenül jövedelmező befektetés, ezért a tőkeerős vállalatok nyilvánvalóan nem támogatják. Robinson beszél arról is, hogy sok évet áldozott a Mars bolygó kutatására (egy teljes regénytrilógiát is szentelt a témának), biztosan állíthatja, hogy nincs B bolygó, nincs B helyszín, tehát nem tehetünk mást, mint életünket hosszútávon a Föld bolygó igényeihez igazítanunk a túlélés érdekében.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.