David Sundin: A könyv, amelyik nem akarta, hogy elolvassák

Kaposi Ildikó
2022. január 5. | Becsült olvasási idő: 4 perc

A könyv, ami mindent megtett, hogy ne olvassák el – Könyvkritika

Bár a könyv mindent megtett, hogy ne olvassam el, én győztem! Végigküzdöttem magam az ellenálló oldalakon, kicseleztem a csapdákat, és nem hagytam magam eltéríteni addig, amíg az utolsó oldalig nem értem. A könyv, amelyik nem akarta, hogy elolvassák kitűnő példája annak, hogyan lehet interaktívvá tenni egy könyvet, anélkül, hogy húzogatható fülek, és nyitogatható ablakok lennének benne. Egyszerre épít a gyerek és szülő közti kapcsolatra, ugyanakkor erősíti is azt.

David Sundin: A könyv, amelyik nem akarta, hogy elolvassák

David Sundin svéd komikus gyerekkönyve izgatott kuncogást válthat ki a legkisebbekből, és eltúlzott, de pont azért vicces színészkedésre csábíthatja a mesét olvasó apukát. Vagy anyukát, persze, de valamiért ahogy olvastam, azt képzeltem, hogy ez a könyv egy apukáért kiált. Talán azért, mert a mesékben a királyfi, vagy a szegénylegény az, aki harcol a sárkánnyal, csontvázakkal, tengeri szörnyekkel. Itt pedig a könyv az, akivel meg kell küzdeni, és erre legjobban a kicsik legnagyobb hőse, az apukájuk képes.

Hogy a könyv miért ilyen ellenálló, az sajnos nem derül ki, de pont ettől lesz vicces, és válik egy valódi akarattal rendelkező élőlénnyé a kezünkben lévő tárgy, ami a még mágikus tudattal rendelkező óvodásoknál teljesen természetes, és nem vet fel további kérdéseket.

A borító egyszerű zöld és arany díszítésétől nemesen elegáns lesz a könyv, inkább egy hercegi könyvtárba való, mint a Bogyó és Babóca mellé a polcra. Emiatt is varázslatosnak, titokzatosnak tűnik. Aztán kinyitva a belső borító azonnal megfogja a női, és kislány szíveket, a vintage rózsák, a türkiz és fáradt rózsaszín csoda-kert ámulatra késztetett engem is. Majd sokszoros figyelmeztetés után elindul a mese könyvről, aki….hát, tudjátok. Még mindig nem akarta, hogy elolvassák.

David Sundin fellépés közben

Megváltoznak a betűk, összefolyik a szöveg, és a negyedik oldalon ki is mondja a könyv, hogy talán a felnőtt jobban örülne egy könyvnek, ami akarja, hogy elolvassák.

Mert ne egy hagyományos történetre számítsunk, az egész könyv egy hatalmas vicc, a jó értelemben, és ez nem hagyományos olvasási módot igényel.

Minden lapozás után meghökkenünk, minden oldalpár egy izgalmas vizuális kísérlet, ami maximálisan működik. A könyv mindent kipróbál, hogy ne olvassák el, és apuka vagy anyuka legyen a talpán, aki bírja a tempót. Persze, pont ez a lényeg, hogy gyermekünk főleg azon fog kacarászni, ha eljátsszuk, hogy a könyv megpróbál elrepülni a kezünkből, vagy megpróbál elszédíteni, vagy rávesz arra, hogy énekeljünk, vagy úgy olvassunk fel egy szöveget, hogy minden magánhangzó o-vá változott. Ogyo, hogy nom konnyo ogy olvosno?

A könyv egyik oldala

David Sundin segítségével minden szülő profi komikussá változhat, és lehet együtt nevetni, kacagni, gurgulázni, vagy elfújni a „felgyulladt” könyvet. A könyv pedig végül megajándékozza a felolvasót és az őt hallgatót egy gyönyörű, ölelő pillanattal, és egy csodaszép szívvel. Kleinheicz Csilla ismét remekelt, ő az egyik kedvenc fordítóm, gördülékenyen és líraian használja a nyelvet, itt pedig a humorérzékét is megcsillogtatja.