Tegdes Péter
2020. április 14. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

A különböző generációk foghíjas párbeszéde A szoba írójának új regénye – Könyvkritika

Kevés olyan szerző van, akinek ha új könyve jelenik meg, egy percig sem érdekel a tartalma, tudom, hogy el akarom olvasni. Emma Donoghue is ezen ritka íróim közé tartozik, ami az ő esetében azért is rendkívüli, mert mindössze egy könyvét olvastam, A szobát, azt is már négy éve. Persze, az ilyen impulzív döntések gyakran csalódással végződnek, de a dublini írónő esetében erről szó sem volt: ha két könyv alapján be lehet bizonyítani egy szerzőről, hogy tévedhetetlenül profi, akkor ez Donoghue esetében egészen biztosan elmondható.

A rokon című könyvének két főszereplője van: a nyolcvanadik születésnapjára készülő Noah, aki New Yorkból akar elutazni gyerekkora színhelyére, Nizzába, hogy ott ünnepeljen, és egy jobb sorsra érdemes ifjú, Michael, akinek apja drogtúladagolásban halt meg, anyja pedig börtönben van. A kiskamasznak egyetlen rokona sincs, akire a szociális munkás rá tudná bízni, kivéve Noah-t, aki Michael apjának volt a nagybátyja.

Emma Donoghue: A rokon

A kettejük közötti különbséget talán nem is kell annyira cizellálni: Noah, egy tehetős, gyermektelen, özvegyül maradt vegyész, Michael pedig egy fiatal és elveszett gyerek, akinek zűrös múltja és bizonytalan jövője van. Noah nem mer, és talán nem is tud nemet mondani a szociális munkás felkérésére, hogy legyen Michael (egyelőre csak ideiglenes) gyámja. Az utat azonban nem akarja lemondani az öregúr, így rokonával együtt indul Nizzába, még ha kétségek is gyötrik döntése miatt.

Noah nemcsak nosztalgiázás miatt utazik Franciaországba. Indulása előtt ugyanis meghalt testvére holmijai között rábukkant anyjának néhány fotójára, melyek Nizzában készülhettek. Noah nagyapja híres fotós volt, anyja pedig sokat segített neki munkájában, mielőtt Amerikába költözött, hogy új életet kezdjen fiával, Noah-val és már a kontinensen született lányával.

Noah kezdetben feszeng Michael társaságában, hiába próbálja meg leszoktatni a kólaivásról, káromkodásról és helytelen igeragozásról, szóhasználatról. Michael pedig, mint a kiskamaszok többsége, szótlan, undok, és ha teheti, telefonjába mélyed. Donoghue érzékletes karakterábrázolásának köszönhetően azonban oldalról oldalra többet tudunk meg a két főszereplőnkről, egyre inkább árnyalódik a kép az olvasóban, milyen sanyarú sorsa lehetett Michaelnek egy drogos apa és egy szegény nagymama mellett, akinél Noah előtt lakott, és aki több hónapig spórolt, hogy megvehesse unokájának a Nike Air Jordan cipőt, ami azóta is a fiú legféltettebb kincse.

A szoba írójának új regényét a 21. Század Kiadó gondozza

A rokon a felfedezésről, megvilágosodásról szól, arról, hogyan érti meg egymást ez a két egymástól igencsak eltérő ember, de legfőképpen Noah-ról, aki Michaelen keresztül a fiú szüleit, elsősorban unokaöccsét is jobban megismeri, és rájön, hogy talán mégsem volt annyira elvadult természetű, mint ahogyan megismerte őt.

Az özvegy nyomozása, nevezetesen, hogy megtalálja a helyszíneket és az embereket, ahol és akikről édesanyja készítette rosszul beállított, kusza képeit, szintén egy új szálat visznek a történetbe. Vajon Noah anyja a második világháború idején a zsidó gyermekeket segítette külföldre szállítani, vagy épp ellenkezőleg, a német megszállás ellen munkálkodó hazafiak munkáját próbálta leleplezni? Hős, vagy áruló volt Noah anyja? Vajon kiderül az igazság? És ha igen, mennyiben rajzolja át Noah-ban a képet, ami anyjáról élt benne? A kérdést úgy is feltehetnénk, hogy vajon viselkedésünk, vagy tetteink határoznak meg jobban minket? Az a fontosabb, hogy milyen gondoskodó, szerető anya volt Noah anyja, vagy az, hogy etikusan vagy etikátlanul viselkedett a második világháborúban?

A szoba, melyből Oscar-díjjal jutalmazott film is készült

A különböző generációk foghíjas párbeszéde ez a könyv. A nyolcvanéves Noah próbál szót érteni 11 éves ifjú rokonával, és ez esetben még egész jók az esélyei, lévén Michael él és virul, ott kullog utána Nizza utcáin, vagy éppen előreszalad, elmenekül előle. Amikor azonban a múltat próbálja meg felfejteni a férfi, sokkal nehezebb dolga van. Két halott rokonáról, édesanyjáról és unokaöccséről úgy próbál meg kideríteni információkat, hogy szinte nincs is, akinek kérdéseit feltehetné.

Donoghue ügyesen megírt könyvében több motívum és téma is megjelenik, így több különböző érdeklődésű olvasók is kielégíthet. Ajánlom elsősorban azoknak, akiket érdekelnek a családi történetek, azoknak, akik szeretik a kirakós szerű regényeket, amik ugyan nem krimik, de némi fejtörést mégis okoznak, a második világháború eseményei után érdeklődők sem hajítják majd csalódottan a sarokba a könyvet, de kétségtelen, hogy azoknál, akik szeretik a csak cseppet érzelgős, humorral és izgalmakkal átitatott lélektani regényeket, telitalálat lesz ez a könyv.