• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Andrés Barba: Fényes Köztársaság

Hírek

A legyek ura reciproka nem kevésbé megrázó, mint az eredeti – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Nem akarok büszkélkedni, de az utóbbi egy-másfél évben különösen érzékeny intuícióról téve tanúbizonyságot, megsejtem, mely regények találhatnak igazán elevenembe. Jó példa erre tavaly év végi listánk első két helyezettje, Bartók Imrétől a Lovak a folyóban, és Karina Sainz Borgo regénye, a Megy le a nap Caracasban. Talán nem véletlen, hogy e kettő, és jelen cikk tárgya is a Jelenkor Kiadó gondozásában látott napvilágot, mert úgy fest, nem csupán nekem van ördögi beleérző képességem, de a kiadó munkatársainak is. Elég is a büszkélkedésből, úgyis csak az élmény után érzett öröm beszél belőlem, idén ugyanis kevés regény talált meg annyira, mint a spanyol író, Andrés Barba műve, a Fényes Köztársaság, melyet a fülszöveg A legyek ura egyfajta különös reciprokaként emlegetett, és mely olyannyira találó megjegyzés volt, hogy a regény nem csupán felnőtt William Golding remekművéhez, de olyan színekkel gyarapította, melybe garantáltan belehasad a szív.

Andrés Barba: Fényes Köztársaság

Andrés Barba: Fényes Köztársaság

Az idén már 47 esztendős Andrés Barba neve kétlem, hogy túlságosan ismerősen csengene idehaza, pedig spanyol nyelvterületen már 2001 óta befutott írónak számít, egyik regényéből filmadaptáció is készült, számos spanyol és nemzetközi díj nyertese, a Fényes Köztársaság című legutóbbi regénye pedig 2017-ben látott napvilágot. Sajnos nem tudok átfogó képet alkotni arról, hol helyezkedhet el a regény a Barba-életműben, vajon mutat-e áthallást más műveivel; vajon hangulatilag, vagy narratíváját tekintve alkot-e egyfajta a szerzőre jellemző univerzumot; nem tudom, hogy a szerző mindig egy meggyőzően magas minőséget termel-e, de az biztos, hogy a Fényes Köztársaság a spanyol nyelvű irodalom modern remekműve.

Persze, a regény előképe világos, maga Barba hivatkozza meg egyik-másikat a szövegben, többek közt Saint-Exupery A kis hercegét, a fülszöveg pedig besegít a Nobel-díjas Golding kultkönyvének címével, és felrémlik még Kiplingtől A dzsungel könyve is, a regényt mégsem lehet pusztán előképei mentén értékelni, a szerzőnek ugyanis sikerült felülemelkedni azok utánérzésén, bizonyítva, hogy az emberi, de mindenekelőtt a gyermeki lélek komoly ismerője.

A történet San Cristobal városában játszódik, a dzsungel szélén, ahol egyik napról a másikra harminckét koszos, büdös, szakadt ruhákban járó gyermek jelenik meg. Koldulnak, lopnak, büntetlenül garázdálkodnak, de a civilizált világ számára kaotikusnak tűnő kis életükben mégis rendszer uralkodik, és e rendszer nem valamiféle barbár, állatias szokásrendből áll, ugyanakkor mégis ellentétes azzal, amit a nagyváros átlagpolgára képvisel, így aztán elkerülhetetlen a tragédia, mikor a hatóságok kénytelenek hajtóvadászatot indítani a bennszülöttekké vedlett utcagyerekek után, akik szabad és szabályoktól látszólag mentes bandájához időközben a város jó nevű családjainak csemetéi is hozzácsapódnak. Andrés Barba mesteri történetszövéssel festi meg San Cristobal letűnt világát, és egy olyan időszak freskóját, amikor nem csupán a modern ember állt szemben saját tehetetlenségével, de a felnőtt ember a számára érthetetlen gyermeki attitűddel.

Andrés Barba

Andrés Barba

A Fényes Köztársaság mintegy megfordítja A legyek ura alaphelyzetét, de nem csupán abban a tekintetben, amit már a fülszöveg is sugall. Barba regénye ugyanis – bár alapvetően cselekménye a harminckettek körül forog – sokkal inkább szól a tevékenységüket meghökkenve bámuló felnőttekről, arról a civilizált kasztról, mely minden körülmények közt meg van győződve saját tévedhetetlenségéről, emiatt nincs tényleges tudása a gyermeki lélek működéséről, pusztán az önhittsége, miszerint a felnőtt úgyis mindent jobban tud. Barba felnőttjei az oktatási és pedagógiai rendszerek kritikái, akik mindenáron bele akarják szuszakolni a még alakulóban lévő gyermeket az általuk szabályozott társadalmi rendbe, akkor is, ha ez csupán non-verbális – vagy épp verbális – erőszak útján megy.

Barba rendkívül ügyesen egy komplett politikai rendszer mechanizmusát mutatja be felnőtt és gyermek szembenállásán, ahol előbbiek a döntéshozók, utóbbiak a polgárok, akik szabadságjogaikért harcolnak. Szinte hihetetlen, mennyire szimbolikus történet, és ez egyértelműen a szerző zsenijét dicséri, aki pontosan tudta, kiket válasszon főszereplőnek ahhoz, hogy az általuk megjelenített történet számos szociológiai dimenzióban megállja a helyét.

A Fényes Köztársaság ugyanakkor a zsigeri mondanivalót lenyűgöző és fordulatos történetszövéssel kombinálja, hiszen az egész történet koncepcionális középpontja egy kibogozásra váró rejtély, melyet fiktív újságcikkek, fiktív dokumentumfilmes részletek is segítenek feltárni, amitől a sztori még realistább, még hitelesebb, még lélegzőbb lesz, ugyanakkor a narrátor nem győzi emlékeztetni az olvasót, hogy itt mégsem a rejtély végső megoldása lesz a kulcs, mert a megoldás sem juttat nyugvópontra egy ennyire átláthatatlan, és érthetetlenül brutális konfliktust. Barba regénye a civilizálatlan világ és a civilizáció szembenállása, annak metaforája, miként kebelezi be ellentmondást nem tűrően az új a régit, és mennyire nem érez rokonszenvet, sajnálatot, vagy szánalmat a tette miatt.

A regény angol nyelvű kiadása

A regény angol nyelvű kiadása

A Fényes Köztársaság megmutatja, hogyan veszítette el az ember kötődését a gyermeki lélekhez, a fantáziához, és felnőttként mennyire nem értheti mindazokat az impulzusokat, melyek a felnövő generáció lelkét mozgatják. Nagyszerű szimbolika erre, hogy a főhős még saját, nevelt lányát is csupán „a gyerekként” nevezi és hivatkozza.

Barba regénye tragikus fordulataitól, és a végig ott kísértő szomorú zárás lehetőségétől eltekintve is a remény szónoklata, annak kinyilatkoztatása, hogy sosincs késő, bármennyire is közhelyesen hangzik, és hogy a béke kulcsa még mindig az elfogadás; annak képessége, hogy hajlandóak vagyunk meghallgatni, és megkísérelni megérteni a másikat akkor is, ha nem kell olyan szélsőségeket megéljünk, mint amit a Fényes Köztársaság kínál.

Ó és még nem szóltam a címválasztásról, ami egyszerűen tökéletes: mikor az olvasó megvilágosodik, az mesterien összefoglalja annak a kilátástalanságnak az érzését, melyet saját elszalasztott esélyeink keltenek, mert nem voltunk hajlandóak keresni és látni a jót mindössze azért, mert saját világképünkkel összeegyeztethetetlennek hittük. Pedig mind emberek vagyunk, és ennek elégnek kellene lennie.

Kapcsolódó cikkek

Richard Osman: Az eltévedt golyó /Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=577645514365115&set=a.546160457513621/

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo: Papirusz

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Andor / Disney+ / forrás: https://en.as.com/

A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2023. március 10.

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    • 2023. január 5.

    A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

    A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

    • 2023. január 5.

    Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

    A rémesen vicces Addams-feldolgozás

    • 2023. január 5.

    Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

    Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

    • 2023. január 5.

    Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

    Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.