Benke Éva
2022. május 4. | Becsült olvasási idő: 5 perc

A magyarokat mintha folyton kísértenék saját transzgenerációs traumáik – Könyvkritika

Feldolgozatlan sérelmek, múlt és jelen szembenállása. Háborútól rettegő gyerekek. Generációkon átívelő családi minták. Egy cikk, ami borít mindent, egy nyomozás, ami nem tölt el a várt elégedettséggel. A titok, amiről nem tudjuk, összeköt vagy elválaszt. Többek között ezekről is szól Kovács Krisztián, az Ectopolis Magazin főszerkesztőjének első regénye, amely a napokban jelent meg, és amit az Európa Könyvkiadó gondozásában vehet kezébe az olvasó.

Bátran kimondhatjuk, hogy minden családban vannak titkok, el nem beszélt történetek, amelyek tudattalanul is hatnak ránk, és amelyeknek sokszor már a gondolata is kellemetlen érzéseket ébreszt bennünk. Aztán ott vannak a kitaszított személyek, a család fekete bárányai, akikről nem beszélünk szívesen, és akiknek a története szép lassan a múlt homályába vész. De vajon mi történik akkor, ha egy régi, fájdalmas seb újra felszakad? Ha a család egyik tagja beszélni akar a kitaszított személyről, tudni akarja a miérteket, és még arra is képes, hogy megkérdőjelezze a család által mondott szent és sérthetetlen históriát?

Kovács Krisztián: Hiányzó történetek

A Hiányzó történetek főszereplője egy húszas évei végén járó újságíró, Vojvoda Dániel (az egyszerűség kedvéért nevezzük csak Daninak), aki kiábrándulva a magyar közélet hazugságaiból és a politikai propaganda által diktált iramból, otthagyja nem túl jól fizető állását a Magyar Tükörnél, és hazaköltözik a szülői házba. Bár kezdetben kudarcként éli meg, hogy vissza kell térnie a családi fészekbe, amelyet már 19 éves korában elhagyott, valójában jó hatással van rá a kétkezi munka: a családi vállalkozásként bérbe adott focipályákat tartja rendben, büfét takarít, italokat tölt fel és különféle karbantartási munkálatokat végez. A Grund már 1989 óta működik a család felügyelete alatt, akik nem csak munkaként, hanem hobbiként is tekintenek rá, amit saját kezükkel és verítékükkel teremtettek meg, és amelyből végül egy gyümölcsöző vállalkozás nőtte ki magát. Dani nem áll túlságosan szoros érzelmi viszonyban a szüleivel, apjával különösen bonyolult a viszonya, beszélgetéseik legtöbbször kimerülnek a focipályák körüli teendőkben. Viszont relatíve békében élnek, tisztelik egymás határait, nem szólnak bele a másik dolgába, még azt a láthatatlan szerződést is betartja mindenki, miszerint nem beszélnek a nagypapáról, még a nevét se nagyon mondják ki.

A família egyhangú, dolgos hétköznapjait éli, amikor egy nap kattintásvadász cikk jelenik meg Vojvoda Lászlóról, a nagyapáról, amelyben arról írnak, hogy tagja volt a Hitlerjugendnek, és a háborúban több társával együtt nőket erőszakolt meg. A bulváros hangvételű, szenzációhajhász cikk gyökerestül felforgatja Dani lelkivilágát, a nagyapjáról kreált, jórészt legendákból és gyermeki képzeletből álló képet.

A család hallgat, Dani viszont válaszokat akar a kérdéseire, és ettől még az sem tántoríthatja el, hogy követelőző magatartása miatt tovább romlik a viszony közte és édesapja között, aki láthatóan nem akar vagy mer szembenézni apja emlékével. A főszereplő kétségbeesett nyomozásba kezd: vajon miért nem beszél senki nagyapáról?

Kovács Krisztián: Hiányzó történetek

A Hiányzó történetek a Vojvoda család több nemzedéken átívelő történetéről mesél, a megélt traumák önkéntelen átörökítéséről, a ki nem mondott sérelmekről, és végső soron arról, milyen hatása van annak, ha egy titok, amely beette magát a családba, végül a felszínre kerül, és megnevezhetetlen érzéseket és gyászt szabadít fel.

A cselekményt a nagyapa-apa-fiú tengely mentén, váltott szemszögből ismerhetjük meg, a nőknek viszonylag kevés szerep jut a történetben. Az édesanya visszafogott, mások igényeit és érzéseit előtérbe helyező személy, aki többnyire csak passzív elszenvedője az eseményeknek. Dani barátja, Lili pótolhatatlan szerepet tölt be a főszereplő életében, intelligens, szókimondó lány, akinek egy törökországi utazásból hazatérve a közelmúlt eseményeivel kell szembenéznie.

A regény történelmi vetülete fontos mozgatórugója a cselekményeknek, az író érezhetően sok energiát ölt a történelmi háttér precíz és mélyreható kidolgozásába. A 20. század viharait megélt kisember elevenedik meg a könyv lapjain, az olvasó szinte látja a Hitlerjugendbe besorozott magyar fiúkat, a háborútól rettegő gyerekeket, a szélsőséges ideológiára fogékony fiatalokat, de ízelítőt kapunk arról is, hogyan zajlott a kémek beszervezése a Kádár-rendszerben, sőt még „a hidrogénbomba atyjaként” emlegetett Teller Ede neve is felmerül a történetben. A jelen és múlt közötti ugrálás egyébként jót is tesz a sztorinak, kellően felrázza a tempót, hiszen miközben visszaugrunk a múltba, úgy válik egyre érthetőbbé a jelen, és úgy kezdjük egyre jobban átlátni a miérteket. Itt érdemes megemlíteni, hogy a könyv tartogat néhány váratlan fordulatot is, és van egy igazán megdöbbentő csavar is a végére, amire egyáltalán nem számítunk.

Kovács Krisztián: Hiányzó történetek

Kovács Krisztián érzékeny alkotó, és bár nem szívesen, de azt gondolom, hogy a cselekmények egy része valós alapokon nyugszik. Legalábbis erre enged következtetni az a végtelenül érzékletes és magával ragadó írásmód, amely valósággal berántja az olvasót a regény lapjai közé. Az egész könyvet átjárja valami megfoghatatlan szomorúság, és bár olykor talán túl sok benne a líraiság, Krisztián valóban lehengerlően ír, a szavai, a mondatai szinte élnek a lapokon.

Nem ez az első és valószínűleg nem is az utolsó mű, amely a generációkon átívelő családi minták hatásaival foglalkozik, ám kétségkívül ritkán találkozni olyan könyvvel, ami ennyire jól keveri a különböző műfajokat. A Hiányzó történetek egy szépirodalmi igényességgel megírt családregény, izgalmas krimi és történelmi kalandregény egyszerre, amely az érdekes cselekményszálak mellett hasznos társadalmi üzenetet is hordoz magában, amire nem árt odafigyelnünk.

A transzgenerációs hatásokat ugyanis nem lehet kizárni, egyértelmű, hogy öröklünk olyan dolgokat, amelyeket nem mi hoztunk létre, és amelyek nem a mi életünkben alakultak ki. Az elharapott félmondatokban, a halk sóhajokban sokszor ott rejlik, amit régóta keresünk, családunk és saját történelmünk egy része. Ahogy József Attila mondaná: „Enyém a mult és övék a jelen”.

A könyvbemutatóra május 24-én került sor a Retró Élményközpontban, ahol a szerzővel Kepes András, valamint a kötet szerkesztője, Krusovszky Dénes beszélget; a moderátor Szabados Ágnes lesz. Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött, további információ ITT.