• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
A Mars szelleme / forrás: theblogofdelights.blogspot.com

Filmkritika

A Mars szelleme retrospektív, avagy metál és anarchia a vörös bolygón – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

A John Carpenter által megalkotott karakterek legikonikusabbika alighanem a Kurt Russell által életre hívott, félszemű Snake Plissken. A karizmatikus antihős 1981-ben sikerrel szökött meg New Yorkból, 1996-os Los Angelesi menekülése azonban elvérzett a mozipénztáraknál, emiatt sosem készült el a történetét trilógiává bővítő Escape from Planet Earth. A 2001-es A Mars szellemében figuráját ugyan lecserélte az Ice Cube alakította Desolation Williams-re, a névváltás, a fekete bőrszín de még az adekvát számú látószerv sem képes elrejteni a nyilvánvaló áthallásokat.

Igaz, a Menekülés Los Angelesből végén Plissken egy szatellit segítségével a Föld teljes lakossága számára lekapcsolta a villanyt, valahogy mégis kijutott elektronikus berendezések nélkül az űrbe, csak hogy a Marson is börtönbe zárják. Innen már alteregójaként szabadul, elvégre A Mars szellemének idejére kedvenc antihősünk rég halott lenne (hacsak nem hibernált állapotban sodródott vagy kétszáz évig). Tehát a XXII. század matriarchális, terraformált Marsán járunk, ahol Natasha Henstridge (A lény, Mindhalálig) Melanie Ballard hadnagyként Pam Grier (Jackie Brown), illetve a második hollywoodi forgatásán járó Jason Statham társaságában azért érkezik a Shining Canyon nevű, western-küllemű városba, hogy a tárgyalására kísérje Williams-et. E kanyon is „szellemes”, már abban a tekintetben, hogy teljesen elhagyatott, nyugodt éjszakáit legfeljebb az Anthrax és a való életben is kellően horrorisztikus Buckethead metál-riffjei szakítják meg egészen addig, míg a különböző végtagok el nem kezdenek röpködni – de ne szaladjunk előre.

A Mars szelleme / forrás: nofilmschool.com

A Mars szelleme / forrás: nofilmschool.com

Flash, flashback, flashback-back

A Mars szelleme dramaturgia szempontjából meglepően sűrűn rétegelt: már a legelején kiderül, hogy Ballard hadnagy (Henstridge) a kísérőmisszió egyedüli túlélője, aki egy nőkből álló bizottság előtt számol be a történtekről. Mivel az elbeszélés vissza-visszatér erre a pontra, garantált, hogy minden jelentősebb esemény kimenetelét előre tudjuk. Hogy csavarjunk még egyet a nedves törölközőn, a visszaemlékezéseken belül további szereplők tekingetnek vissza, sőt, Ballard az eufórikus hangulatot enyhe hallucinációkkal ötvöző hatású tablettákat is fogyaszt, aminek azon túlmenően is lesz jelentősége, hogy fiktív dimenziókba réved.

Esetleges aggodalmainkat, hogy a vélt vagy valós víziók miatt elveszünk a cselekmény sűrűjében, nyugodtan engedjük el. Miután az Új-mexikói Albuquerque egyik bányája körül mindenfelé piros festéket locsoltak szét a produkció kellékesei, a cselekmény a forgatást kísérő furgonokkal egyetemben erre az egyetlen helyszínre parkolt.

Mint a törvény messziről jött őrei, ide gyalogolnak be rendfenntartóink, hogy némi csetepatét követően a társaságukat szívesebben nélkülöző Desolation-nel (beszélő név: kipusztulást, elnéptelenedést jelent) és bandájával rablók és pandúrok kényszerszövetségre lépjenek a közös ellenséggel szemben. A városban élő bányászokat ugyanis megszállták a Mars ősöreg entitásai, akik leginkább csonkolni szeretnek; következésképp több fej díszeleg a bányát övező karókon, mint gyertya egy nyugdíjasotthon összevont születésnapi bulijának tortáján. Akárkik is lakták a vörös bolygót korábban, emberi formában elvadult norvég black metálosként szeretnek mutatkozni, vezetőjük pedig Big Daddy Mars, egy nagydarab Marilyn Manson-imitátor. És bár Alice Cooper anno beugrott vendégszerepelni A sötétség fejedelmébe, ezúttal be kell érjük horzsolószene-imitátorokkal.

Középutas rabszállító

Sajnálatos módon ez a fajta leértékeltség az egész filmre rányomja bélyegét, kezdve a dramaturgiával. A retrospektív perspektíva problematikáját ugyan már boncolgattam, de a teljesség igényével hozzá kell tennem, hogy annyira nem találtam zavarónak.

A Mars szelleme ugyanis feszültségmentességéből kifolyólag nem szegez éppenséggel a székéhez senkit. Sokkal inkább hasonlítanám Schwarzenegger Kommandójához, mint a Menekülés New Yorkbólhoz, amiben szintén akadt ugyan humor, csak éppen a sorok közt megbújva. A Marsban a komolytalankodós szál hangsúlyosabb, csak éppen erről az író-rendező elfelejtette tájékoztatni közönségét, a sci-fi-horror rajongói tehát kaptak valamit ugyan a pénzükért, csak éppen nem azt, amit vártak.

Carpenter szerint A Mars szelleme (eredetileg: Ghosts of Mars) cím kellett volna, hogy helyére tegye az elvárásaikat, ami a kasszák tanúsága szerint nem informált eléggé. Azok legkésőbb akkor rendeződtek, amikor (anti)hőseink elkezdték halomra lőni a szerencsétlen telepeseket, habár eddigre tudták, hogy az őket megbabonázó kísértetek ilyenkor szimplán új hordozótestet keresnek, aztán folytatják a nyesegetést. Borítékolható, hogy a golyózápor utózöngéje tömeges elhalálozás, majd asztrállények céltalan röpdösése lenne – meg esetleg a marsbéli szcientológiai egyház megalakulása

A Mars szelleme / forrás: nofilmschool.com

A Mars szelleme / forrás: nofilmschool.com

Best of John Carpenter?

Felvonul tehát egy fekete ujjatlan pólós antihős, á la Menekülés-filmek és A 13-as rendőrörs ostroma, hatalmas összecsapásba torkolló végkimenetel, mint megintcsak A 13-as rendőrörs, A dolog után szabadon idegenek öltenek emberi formát, A sötétség fejedelmét Alice Cooper-rel pedig már hadrendbe állítottuk. A szembeötlő elemeken kívül rendkívül szimpatikus vonása A Marsnak az a fajta szájbarágásmentes társadalomkritikája, amit a rendező filmjeinek többségéhez hasonlatosan akár figyelmen kívül is hagyhat a néző. „Ez már nem az ő vörös bolygójuk”, kiáltja egy ponton Ballard hadnagy, ahogy a zombivá tett szerencsétlen kőfaragókat átrobbantja a túlvilágra.

Ám mint tudjuk, a vörösek szelleme ennek ellenére tovább él, aminek dekódolásához aligha kell kultúrantropológusnak lennünk. Szóval amit Carpenter elő tud húzni a tarsolyából, azzal felturbózza akció-scifi-koktélját, viszont rendre kigáncsolja magát olyan döntésekkel, hogy nem Jason Statham-re bízza például a látványos kézitusák lebonyolítását. És ha már kiderül, hogy a kábítószerhasználókra nem hat a testrablás, miért nem szétszívott fegyveres osztagok aprítják fel a már megszállt terraformálókat? Ha már elvetettük egy teljesen komoly mű ötletét, a maga agyament módján ez sokkal viccesebb látvány lett volna.

A Mars szelleme / forrás: nofilmschool.com

A Mars szelleme / forrás: nofilmschool.com

Mégsem tartom A Mars szellemét pocsék filmnek. Lehet, hogy ha nem az rendezte volna, aki, most nem beszélnénk róla, de John Carpenter bőven letett annyit az asztalra, hogy megérdemelje a figyelmes méltatást. A metálos soundtrack, Natasha Henstridge idomai, Ice Cube kikacsintása a kamerába az utolsó csapásmérés előtt, na meg a DVD audiókommentár sávja, amiben a rendező és a főszereplő folyamatosan szapulják egymást, páratlan élményt biztosítanak.

Nem kiválót, de páratlant. Azt se feledjük, hogy elkészültével a nyolcvanas évek horror-ikonja kiégésre hivatkozva a projekt lezárultával sértődötten főbe lőtte alkotói önmagát, csupán egyetlen alkalommal dirigálva a továbbiakban forgatást. Minden bizonnyal nem A Mars szelleméről fogunk rá leginkább emlékezni, de annyira szégyenkeznie sem kell azért miatta.

Kapcsolódó cikkek

Hókusz pókusz 2 / Forrás: https://www.ign.com/

Hollywood boszorkányos lobbija humor nélkül – Filmkritika

A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.

Szamaritánus / Forrás: https://sweden.postsen.com/

Eleget jöttél vissza, avagy a nem is annyira irgalmas Szamaritánus – Filmkritika

Stallone új filmjében a jószándék és a sötét erők képernyőn innen és túl viaskodnak.

A dolog (1982)

Hollywood-i akták 63. – A dolog (1982)

Közutálat tárgyából a horror kultikus klasszikusa vált.

Menekülés New Yorkból (1981)

Hollywood-i akták 48. – Menekülés New Yorkból (1981)

John Carpenter kultikus remekműve, és egy legendás főhős születése.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2023. január 5.

    Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

    A rémesen vicces Addams-feldolgozás

    • 2022. december 1.

    A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

    A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

    • 2022. november 2.

    Hollywood boszorkányos lobbija humor nélkül – Filmkritika

    A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.

    • 2022. szeptember 15.

    Érdemes felszállni arra a nosztalgiavonatra, amely a Nyugati nyaralásra robog velünk! – Filmkritika

    A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.