• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!

Hírek

A nagy történelmi gengszterparádé és a karfiolkirály(ok) legendája – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

A könyvesboltokat járva manapság az embernek ritkán akadhat meg kíváncsi tekintete Bertolt Brecht bármely művén. Finoman fogalmazva, mondhatjuk, hogy kishazánkban 2021-ben nincs nagy „brechti-reneszánsz”. Annak ellenére, hogy jó pár szerző – lásd az örök klasszikus Shakespeare, vagy éppen Ibsen és Csehov – művei olykor újrafordítás vagy csak szimpla re-designelés okán, éves rendszerességgel kerülnek ki a boltok polcaira. Éppen ezért nagyon megörültem, mikor pár héttel ezelőtt szembetaláltam magam a német drámaíró egy idáig számomra ismeretlen művével. Nem is haboztam hát sokáig, gyorsan rohantam vele a kasszához. Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! c. munkáját a Fekete Sas Könyvkiadó Bt., Báthori Csaba formahű, új fordításában adta ki idén ősszel.

Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!

Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!

Mint azt már mondtam, meglepetésként ért, Brecht 1941-ben a finnországi emigrációja alatt írt színdarabjának felbukkanása a könyvesboltban, hiszen legutóbbi könyv emlékem, még anyám 1974-es Európa Kiadós Diákkönyvtár-sorozat három brechti színművet bemutató példányához köthető. S talán ez a személyes példa is alátámasztja finom értetlenkedésemet azzal kapcsolatban, hogy miért ennyire „elhanyagolt” szerző idehaza Brecht. Legalábbis ami a könyvpiacot érinti, hiszen drámáit – egyet biztosan, Kurázsi mama és gyermekei – és drámaelméleteit a gimnáziumokban a mai napig tanítják, ahogy majd minden évadban akad egy-egy friss színházi premier is valamely drámájának. De ennyire nem akartam elkanyarodni, jelen cikk vállalása ugyanis nem a brechti drámakiadás mellőzöttségének felfejtése, hanem a szerző által nagy történelmi gengszterparádénak címkézett dráma ismertetése.

Bertolt Brecht e drámáját, az un. harmadik korszakában, vagyis kényszerű emigrálását követően vetette papírra 1941-ben. A színművet az író életében soha nem mutatták be, az első színrevitelére egészen 1958-ig kellett várni.

A történet jól érthető szimbolikus(nem is oly) eljátszása Hitler és a NSDAP hatalomhoz jutásáról. De az áthallásos gengszterparádé nem csupán azt mutatja be, ahogy Arturo Ui „karfiolkirály” és gengszterbandája hatalmába keríti Chicago legbefolyásosabb zöldség trösztjét, majd a várost magát is, – sőt, a szomszédos Cicero városkával is ugyan így jár el. Hanem kimagasló művészi éleslátással felvázolja mindenfajta önkényuralom megerősödésének, működési törvényeinek, cinikus mohóságának és elvetemült vakságának természetrajzát.

Állítsátok meg Arturo Uit!

Állítsátok meg Arturo Uit!

Az ilyen, s ehhez hasonló történelmi, társadalmi és egyéni dinamikákra épülő színházat, melynek Brecht egyik úttörője volt, – elképzeléseit több tanulmányban is összefoglalta – dialektikus, vagy másképp epikus színháznak nevezik. Az ilyen brechti alapokon nyugvó színházkészítő művészek számára a legfontosabb, hogy a nézőt elidegenítsék a színpadon látottaktól, ezáltal is fokozva a dráma megértésének mélységét. Ezek az elidegenítést célzó brechti újítások többek között, a narrátor szerepeltetése, a prózai szöveget megszakító songok/kórusok, és a vetítés, melyekre az Állítsátok meg-ben… is bőven akad példa. Persze, ahogy ez a művészetben gyakran lenni szokott, mára a brechti innovációk jórészt a színházi köznyelv részévé váltak.

Továbbá Brechtnél megfigyelhető, hogy drámái sokszor nem a megszokott felvonás rendet követik, hanem a történet jelenetei számozva követik egymást, – a linearitásnál fontosabb számára a dolgok menete – akár számos újhullámos filmrendezőnél lásd. Ezt a technikát használja, a szerző az Állítsátok meg-ben is, a dráma a valós történelmi fordulópontok szerint lineárisan épül fel, de felvonások helyett csak számozott jelenetek látunk a könyvet olvasva, s így jutunk el a ’29-es nagy gazdasági világválságtól egészen a’38-as Anschlussig.

Brecht a drámát a klasszikus görög szerkezeti modell szerint indítja. Az előjátékban megígéri, hogy a történet során fény fog derülni számos ügyre, melyek okán Arturo Ui és gengszterbandája hatalomra kerülhetett.  Ez után a cselekmény, mint azt említettem 1929-ben veszi fel a történelem fonalát, amikor a nagy gazdasági világválság hullámai elérik Németországot is. A drámában a jelenetek végi feliratok, – amik egyébként írói utasításra a színpadra vetítve kellene, hogy megjelenjenek két jelenet között – segítik az olvasót a valós történelmi kontextusba helyeződni, sőt az író az álneveket is a valódi személyekhez könnyen asszociálhatóan találta ki. Így annak ellenére, hogy a dráma színhelye ténylegesen nem Németország, hanem Chicago, és a szereplők nem Adolf Hitler (Arturo Ui), Paul von Hindenburg (Dogsborough), Herman Göring (Emanuele Giri), Ernst Röhm (Ernesto Roma), Joseph Goebbels (Giuseppe Givola), és a nagytőke (karfioltröszt), egyértelműen megfejthető a mű szimbolikus dramaturgiája. A prológusban elhangzottak után, Brecht flashback-szerűen építi fel a történetet, olykor hónapokat-éveket ugrálva a történelemben.

Állítsátok meg Arturo Uit!

Állítsátok meg Arturo Uit!

Ahogy azt már említettem az egyes jelenetek, a hitleri náci államhatalomhoz vezető útjának kulcs mozzanatait bontják ki. Kezdve onnantól, hogy Arturo Ui kisstílű gengszterből, a karfioltrösztnek védelmet kínáló politikailag is számottevő figurává fejlődik. Majd folytatva azzal, hogy Dogsborough-t fenyegetéssel, és kapzsi alkukkal maguk mellé állítva, a nyilvánosság előtt is legitimálják szervezetüket. Végezetül valamennyi külső és belső! ellenfelével leszámolva, Arturo Ui a szomszédos városra Cicerora (értsd Ausztria) is kiterjeszti befolyását. S bár a mű cselekménye, a történetek ismeretében feltétlenül drámai hangot követelne meg, a szerző a cinikus mohóság és a komplexusokkal teli egyének karikírozásával, gunyoros/humoros hangot üt meg. Arturo Ui és csapata az olvasó számára törtető bugrisok gyülekezetének tűnhet, akik groteszk módon követelik maguknak a hatalmat. Komolyan venni őket nem lehet, hiszen olykor egy kalapon képesek összeveszni, de frusztráltságukból fakadóan jobb félni tőlük, mert az erőszaktól sem riadnak vissza.

A brechti drámában epizódszerűen villannak fel, olyan fontos történelmi események, fordulópontok, mint a Reichstag felgyújtása, Hitler és Hindenburg megállapodása és az SA, valamint Ernst Röhm likvidálása. S valamennyi esemény után, Arturo Ui a közönség, a nép felé fordul és alázatos tekintettel közli, ő ezekről mit sem tudott, neki ezekhez az eseményekhez személyesen semmi köze – ahogy tette ezt Hitler is. Nem véletlen talán a gengszter párhuzam sem, hiszen a harmincas években a glóbusz egy másik pontján, az igazi Chicagoban, az olasz-amerikai maffia szintén a korrupcióra és a megfélemlítésre alapozva építette ki önkényes mini államát.

Mintegy keretezve a történetet Brecht az epilógusban ekképpen figyelmezteti az olvasót, a történet tanulságára. „Tanuljatok! Lássatok, ne csak nézzetek – és jobb, ha tesztek, s nem csak beszéltek. Egy ilyen dög majdnem a világ ura lett! De végül legyűrték a népek… Még ne leljetek ebben örömet – mert termékeny az öl, amelyből kilépett!”

A történet azóta számtalanszor fel lett már dolgozva, filmek, regények, s újabban izgalmas sorozatok készülnek, Hitler és a náci párt felemelkedéséről. Mégis Brecht szimbolikus művében, az erőszakos önkény megszerzésének technikáját olyan pontosan és általános érvényűen fogalmazta meg, hogy az bármikor, ha a politika jelene úgy hozza, aktuális érvényű képes lenni. És mindezeken felül egy izgalmas történelem értelmezés, amely a második világháború kirobbanásához vezető német belpolitikai változásokat szatirikus humorral meséli el.

Kapcsolódó cikkek

Don DeLillo az amerikai posztmodern talán leghíresebb alakja

Don DeLillo: Az íróknak továbbra is ki kell állniuk a gondolat- és szólásszabadság mellett

A leghíresebb amerikai posztmodern író nemrég ünnepelte 85. születésnapján.

Téli mese

Természet és ember kapcsolatának misztikuma egy téli reggelen

Avagy Mikulás napján vers és elemzés egy jó kávé mellé.

Wohlleben gyerekekkel vezetett erdei felfedezőtúrán

Nőnek-e a fákon pattanások? – Avagy Peter Wohlleben különleges világa

Különös, ugyanakkor egészen hétköznapi, mégis csodálatos világ.

Stephen Fry: Trója

Homérosz újratöltve, avagy az ókor legnagyobb története – Könyvkritika

Itt van Stephen Fry harmadik kötete, ami legalább olyan jó, mint az első kettő.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Don DeLillo az amerikai posztmodern talán leghíresebb alakja

    Don DeLillo: Az íróknak továbbra is ki kell állniuk a gondolat- és szólásszabadság mellett

    A leghíresebb amerikai posztmodern író nemrég ünnepelte 85. születésnapján.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. december 6.

    Johnny Depp bújik minden idők egyik leghíresebb fotóriporterének bőrébe

    Hiába a kiváló alapsztori, Depp pere miatt nem találtak forgalmazót.

    • 2021. december 6.

    Adventi, családi ünnepindító, vagy MacGuffin-családi móka – Filmkritika

    Kellemes meglepetés a Nintendo konzolért zajló küzdelem.

    • 2021. december 3.

    Szembenézés saját múltunkkal egy piaci napon – Színikritika

    Závada Pál regénye a Radnóti Színház színpadán kelt életre.

    • 2021. december 3.

    Homérosz újratöltve, avagy az ókor legnagyobb története – Könyvkritika

    Itt van Stephen Fry harmadik kötete, ami legalább olyan jó, mint az első kettő.

    • 2021. december 2.

    Nicolas Cage lesz Dracula gróf a The Walking Dead írójának filmjében

    Már csak ennek fényében is érdeklődve várjuk a végeredményt.