A népek háborúi rettenetesebbek, mint a királyok háborúi – Könyvkritika

Sir Winston Churchill címbe foglalt szavai Ian Kershaw könyvének bevezető idézete is egyben, amely kiválóan érzékelteti a XX. századról alkotott véleményét. Ez a század a nagy háborúk korszaka volt, amilyenekhez hasonlót addig még elképzelni sem mert az emberiség. Ian Kershaw nevét a II. világháború kedvelőinek nem kell bemutatni, hiszen az angol történész évtizedek óta a legismertebb nevek közé tartozik a II. világháború, elsősorban a náci Németország történetének kutatásában, sokan a világ egyik vezető szakértőjeként tartják számon Adolf Hitlerrel és a Harmadik Birodalommal kapcsolatban, és különösen Hitlerről írt életrajzairól ismert hazánkban is.

A téma iránt érdeklődőknek ismert lehet Martin Broszat német történész neve, akinek Kershaw a tanítványa volt. Kershaw Broszatot „inspiráló mentornak” nevezte, aki sokat tett a náci Németországról alkotott felfogásának formálásáért. Kershaw történelmi tanácsadóként dolgozik számos BBC dokumentumfilmben, nevével rendszeresen találkozhatunk a különböző történelmi csatornákon.

Ian Kershaw: A pokolba és vissza

Kershaw 1943. április 29-én született Oldhamben, Lancashire-ben, Angliában, tanulmányait a Liverpooli Egyetemen (BA) és a Merton College-ban, Oxfordban végezte. Eredetileg középkori képzettségű volt, de az 1970-es években a modern német társadalomtörténet tanulmányozása felé fordult. Eleinte főként a Bolton Abbey gazdaságtörténetével foglalkozott. A középkori történelem előadójaként Manchesterben tanult meg németül, hogy hitelesen és első kézből tanulmányozza a középkori német parasztságot.

Visszaemlékezései szerint 1972-ben Bajorországba látogatott, ahol megdöbbenve hallotta egy öregember véleményét, akivel egy müncheni kávézóban találkozott, és azt mondta neki: „Te, angol, olyan bolondok voltatok. Bárcsak a mi oldalunkra álltatok volna. Együtt legyőzhettük volna a bolsevizmust és uralkodhattunk volna a Földön!” – hozzátéve, hogy „A zsidó egy tetű!”.

Ennek az incidensnek az eredményeként Kershaw szerette volna megtudni, hogyan és miért támogathatják az átlagemberek Németországban a nácizmust még sok évvel, évtizeddel a háború után is.

A döntéshozók

1985-ben Kershaw kiadta első könyvét a náci Németországról The Nazi Dictatorship: Problems and Perspectives of Interpretation címmel, amelyben a náci korszak történetírásának problémáira reflektált. Az utóbbi években Kershaw globálisabb kitekintésekben gondolkodott, ennek eredménye lett lenyűgöző és a szó legszorosabb értelmében Vasfüggönyről. Túlzás nélkül állítható, hogy XX. század az egész világ számára maga volt egy katasztrófákkal átszőtt korszak, az emberiség történetének példátlanul erőszakos, drámai és egyúttal lebilincselő időszaka is. A szerző a tőle megszokott tudományos igénnyel, ugyanakkor lebilincselő stílussal követi végig ezt az időszakot egészen 1945-ig, ahogy ő nevezi az „első félidőig”.

Rávilágít arra, hogy a történteknek az alábbi négy oka lehetett: az etnikai alapú nacionalizmus, a csillapíthatatlan revizionista törekvések, a feloldhatatlan osztályellentétek, amelyek az oroszországi forradalomban konkrétan testet is öltöttek, valamint a kapitalizmus agóniája.

Kershawnak több könyvét is volt szerencsém elolvasni már és ismét beigazolódott számomra az, amit évekkel ezelőtt is tapasztaltam: mindegy, hogy egy könyv hány oldalas, hogyha izgalmas és az olvasó figyelmét leköti, hihetetlen élményt nyújt. Erre a kötetre is ez igaz, hiszen majdnem 700 oldalas terjedelme ellenére mindvégig fenntartotta az olvasó figyelmét, ami nagyon fontos. Nyelvezete könnyen érthető, az eseményeket és azok közt kapcsolatok világosan, komplex összefüggéseiben láttatja. A 10 részre tagolódó kötetet színes fotók, térképek, név-és tárgymutató, képjegyzék, bibliográfia segít még érthetőbbé tenni. A kötet folytatása 2022-ben jelenik meg magyarul, Hullámvasút- Európa 1950-2017 címmel és bevallom, hogy nagyon várom már, hogy hogyan vetíti elénk az elmúlt évtizedek portréját Kershaw.

A normandiai partraszállás

A cikk eredeti munkacímében Európára főnixként utaltam, nem véletlenül. Ahogy Kershaw mondja a kötet végén: „Önnön hamvaiból, minden valószínűséggel dacolva, figyelemre méltó gyorsasággal támadt fel, és öltött testet egy új- igaz, önmagán belül megosztott- Európa, amelynek azonban hamarosan mindkét része szilárdabb alapokon nyugodott, mint ahogyan az a háború végén valószínűtlennek látszott. A jövő nyitva állt.

Minden idők legborzalmasabb háborújának maradandó anyagi és erkölcsi sebhelyei közepette kezdett kibontakozni egy szilárdabb és sikeresebb Európa megteremtésének lehetősége. Szilárdabb és sikeresebb, mint amilyet bárki el tudott volna képzelni a megelőző évtizedekben, amikor ez a földrész túlságosan is közel jutott önmaga elpusztításához.”

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.