
- Koczó Olivér
- 2021. december 9. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Gyakran hangoztatott kritika a Netflix-szel, és úgy általában a streaming szolgáltatókkal szemben, hogy bár izgalmas, lebilincselő, társadalmilag releváns sorozatokat képesek gyártani, saját gyártású filmjeik nem ütnek meg hasonló színvonalat. Ezek persze sokszor eléggé felszínes és kifejtetlen gondolatok, amik nem veszik figyelembe, hogy arányaiban egy-egy Narcos-ra, Vaják-ra, Nagy pénzrablás-ra, Stranger Things-re jut legalább hat-nyolc, ezen globális sikersorozatok színvonalának még az árnyékát sem megközelítő sorozat. Ahogy az egészestés filmek között is akadnak kritikailag elismert és kevésbé sikerült munkák. Mindenképpen az első kategóriát erősíti Jane Campion legújabb alkotása, A kutya karmai közt, ami egy elégikus hangulatú western történet.
A kutya karmai közt (2021)
Az Oscar-díjas új-zélandi rendezőnő filmje az 1920-as évek Amerikájában játszódik, valahol a montanai hegyek között. Itt, a vadnyugat ezen egyik utolsó pontján él Phil és George Burbank, akik marhatartással foglalkoznak. A két testvér szöges ellentéte egymásnak. Phil (Benedict Cumberbatch) a magas, intelligens, robosztus alkatú báty, akit a farmerok egyöntetűen maguk közül valóként tisztelnek, a klasszikus vadnyugat idealizált férfi archetípusát testesíti meg. Ezzel szemben az öccse George (Jesse Plemons), – akivel nem csak vállalkozását, de szobáját is megosztja Phil – egy alacsony, lomha, testes, csöndes figura, aki lassan tanul, s kifejezetten magára hagyottan érzi magát a marhapásztorok rideg világában.
Campion filmje bonyolult viszonyrendszert rajzol fel, amiben felsejlenek a régi/modern, a szorgalmas/tehetséges, és az érzékeny/antipatikus ellentétpárok. A rendező ezeket a szembenállásokat úgy szerkesztette össze, hogy a viszonyrendszerekben Phil, mint tipikus antihős, előbb George-al, majd Rose-al (Kirsten Dunst), végül pedig Rose fiával Peter-el (Kodi Smit-McPhee) helyezkedjen szembe.
A kutya karmai közt (2021)
Cumberbatch narcisztikus karaktere, a filmben mindvégig csak szóban hivatkozott Bronco Henry példájára fejlődött azzá, ami sorsszerűen a bukását is okozta végül. A különböző kritikákban, interjúkban felsejlik a látens homoszexualitás Phil és Peter karakterével kapcsolatban, de a két központi karakterben megelevenedő régi/modern, a gyengédség hiánya/a gyengédség óhajtása, ellentétpárok ábrázolásával a rendezőnő nem hagyja ennyire leegyszerűsödni a drámát. Phil destruktív személyiség, aki gorombaságával Rose-t folyamatosan alázza, és alkoholizmusba hajszolja. Kristen Dunst által érzékenyen megformált naiv vidéki asszony, korábbi életében összeszedett pszichés traumáiból fakadóan, nem képes felvenni a kesztyűt Phil piszkálódásaival szemben, így fia vállalja magára anyja kimentését ebből az állapotból.
A rendezőnő a dramaturgiába érzékletesen épít be olyan metaforikus képi elemeket is, mint például a sivár vadnyugati kanyargós utat átszelő automobil, vagy Phil és Peter beszélgetése a valódi férfi létről, miközben Phil a Peternek megígért kötélen dolgozik. Míg az első példa jól szimbolizálja a haladást, a civilizáció előretörését, addig a másik példa a végkifejletet ismerve egy ravasz vadász/ gyanútlan áldozat relációját vázolja fel.
A kutya karmai közt (2021)
Ami kritika érheti a filmet, az a forgatókönyvvel kapcsolatos, a 126 perces játékidő talán tíz-húsz perccel hosszabb az optimálisnál, az író (szintén Jane Campion) a konfliktusok kiéleződésére jobban odafigyelhetett volna, de ez már tényleg csak annak a bizonyos szőrszálnak a hasogatása.
A kutya karmai közt minden Cumberbatch rajongónak kötelező darab, az angol színész jelen munkájában egy új arcát mutatja meg, ezen felül csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nem ódzkodik a kissé lassabb folyású, – ahogy a bevezetőben is említettem – elégikus drámáktól. Kétségkívül a Netflix ezzel a filmmel most jó lóra tett, kíváncsian várjuk a további próbálkozásokat.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.