• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
A kutya karmai közt (2021)

Filmkritika

A préri meséi, avagy egy türannosz bukása – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Gyakran hangoztatott kritika a Netflix-szel, és úgy általában a streaming szolgáltatókkal szemben, hogy bár izgalmas, lebilincselő, társadalmilag releváns sorozatokat képesek gyártani, saját gyártású filmjeik nem ütnek meg hasonló színvonalat. Ezek persze sokszor eléggé felszínes és kifejtetlen gondolatok, amik nem veszik figyelembe, hogy arányaiban egy-egy Narcos-ra, Vaják-ra, Nagy pénzrablás-ra, Stranger Things-re jut legalább hat-nyolc, ezen globális sikersorozatok színvonalának még az árnyékát sem megközelítő sorozat. Ahogy az egészestés filmek között is akadnak kritikailag elismert és kevésbé sikerült munkák. Mindenképpen az első kategóriát erősíti Jane Campion legújabb alkotása, A kutya karmai közt, ami egy elégikus hangulatú western történet.

A kutya karmai közt (2021)

A kutya karmai közt (2021)

Az Oscar-díjas új-zélandi rendezőnő filmje az 1920-as évek Amerikájában játszódik, valahol a montanai hegyek között. Itt, a vadnyugat ezen egyik utolsó pontján él Phil és George Burbank, akik marhatartással foglalkoznak. A két testvér szöges ellentéte egymásnak. Phil (Benedict Cumberbatch) a magas, intelligens, robosztus alkatú báty, akit a farmerok egyöntetűen maguk közül valóként tisztelnek, a klasszikus vadnyugat idealizált férfi archetípusát testesíti meg. Ezzel szemben az öccse George (Jesse Plemons), – akivel nem csak vállalkozását, de szobáját is megosztja Phil – egy alacsony, lomha, testes, csöndes figura, aki lassan tanul, s kifejezetten magára hagyottan érzi magát a marhapásztorok rideg világában.

Az ádáz szadista Phil, aki mindenben dominálni akar, nem tudja elviselni a gyengeséget (gyengédséget), így mikor George váratlanul feleségül vesz egy fiatal özvegyet, és magával viszi a farmra, Phil könyörtelen hadjáratba kezd, hogy tönkretegye öccse újdonsült asszonyát.

Campion filmje bonyolult viszonyrendszert rajzol fel, amiben felsejlenek a régi/modern, a szorgalmas/tehetséges, és az érzékeny/antipatikus ellentétpárok. A rendező ezeket a szembenállásokat úgy szerkesztette össze, hogy a viszonyrendszerekben Phil, mint tipikus antihős, előbb George-al, majd Rose-al (Kirsten Dunst), végül pedig Rose fiával Peter-el (Kodi Smit-McPhee) helyezkedjen szembe.

A kutya karmai közt (2021)

A kutya karmai közt (2021)

Cumberbatch narcisztikus karaktere, a filmben mindvégig csak szóban hivatkozott Bronco Henry példájára fejlődött azzá, ami sorsszerűen a bukását is okozta végül. A különböző kritikákban, interjúkban felsejlik a látens homoszexualitás Phil és Peter karakterével kapcsolatban, de a két központi karakterben megelevenedő régi/modern, a gyengédség hiánya/a gyengédség óhajtása, ellentétpárok ábrázolásával a rendezőnő nem hagyja ennyire leegyszerűsödni a drámát. Phil destruktív személyiség, aki gorombaságával Rose-t folyamatosan alázza, és alkoholizmusba hajszolja. Kristen Dunst által érzékenyen megformált naiv vidéki asszony, korábbi életében összeszedett pszichés traumáiból fakadóan, nem képes felvenni a kesztyűt Phil piszkálódásaival szemben, így fia vállalja magára anyja kimentését ebből az állapotból.

Peter és Phil viszonyát a rendező remek feszültség fokozó elemként, távolról közelíti, egészen addig, míg a néző érzése már-már az nem lesz, hogy a kezdetben egymás szöges ellentéteiként bemutatott figurák, egymás atyai jó barátaivá nem válnak.

A rendezőnő a dramaturgiába érzékletesen épít be olyan metaforikus képi elemeket is, mint például a sivár vadnyugati kanyargós utat átszelő automobil, vagy Phil és Peter beszélgetése a valódi férfi létről, miközben Phil a Peternek megígért kötélen dolgozik. Míg az első példa jól szimbolizálja a haladást, a civilizáció előretörését, addig a másik példa a végkifejletet ismerve egy ravasz vadász/ gyanútlan áldozat relációját vázolja fel.

A kutya karmai közt (2021)

A kutya karmai közt (2021)

Mindenképpen említésre méltó az elmélyült színészi alakításokon, és a remekbeszabott rendezésen felül, a gyönyörű tájakat lélekkel megtöltő operatőri munka (Ari Wegner), és a zenei aláfestés (Johnny Greenwood), amely minden egyes ütemével elmélyíti ezt az elfojtott érzelmekben gazdag késő western miliőt.

Ami kritika érheti a filmet, az a forgatókönyvvel kapcsolatos, a 126 perces játékidő talán tíz-húsz perccel hosszabb az optimálisnál, az író (szintén Jane Campion) a konfliktusok kiéleződésére jobban odafigyelhetett volna, de ez már tényleg csak annak a bizonyos szőrszálnak a hasogatása.

A kutya karmai közt minden Cumberbatch rajongónak kötelező darab, az angol színész jelen munkájában egy új arcát mutatja meg, ezen felül csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nem ódzkodik a kissé lassabb folyású, – ahogy a bevezetőben is említettem – elégikus drámáktól. Kétségkívül a Netflix ezzel a filmmel most jó lóra tett, kíváncsian várjuk a további próbálkozásokat.

Kapcsolódó cikkek

A Vaják világa és a jogi szimbólumok

A farkas és az oroszlán – A Witcher-univerzum és a jogi szimbólumok kapcsolata

Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.

George Lucas, Akira Kurosawa és Steven Spielberg

Steven Spielberg cége sorozatot készít Akira Kurosawa klasszikusából

A vihar kapujában 1951-ben meghozta az áttörést, és a világhírt a japán rendezőnek.

Imposztor (2022)

El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss! – Filmkritika

Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.

Élőszereplős mozifilm készül a Macskarisztokratákból

Csak remélni tudjuk, hogy jobban sikerül, mint az Oroszlánkirály.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A Vaják világa és a jogi szimbólumok

    A farkas és az oroszlán – A Witcher-univerzum és a jogi szimbólumok kapcsolata

    Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. január 27.

    El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss! – Filmkritika

    Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.

    • 2022. január 14.

    Az új Sikoly film túlságosan is emlékeztet minket Wes Craven hiányára – Filmkritika

    Önreflexív lett az új Sikoly, de ettől vagy épp ezért rendkívül vérszegény.

    • 2022. január 13.

    A Rémséges rémmesék újra megmutatja, mi is egy mese feladata – Filmkritika

    Régen mesélték el ennyire frissen a Grimm-meséket.

    • 2021. december 22.

    Természetesen a skótokról beszélek, és ez nem egy komoly film – Filmkritika

    Az új rész sajnos nem hozza az előzőek színvonalát.

    • 2021. december 10.

    Fiatalok seregszemléje, avagy egy újramesélt örökzöld – Filmkritika

    Spielberg a musical iránti rajongása átjön a vásznon.