• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Fleabag

Filmkritika

A rossz feminista, aki nehezen tanul meg szeretni, és szeretve lenni – Sorozatkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Emlékszem, öt évvel ezelőtt egy brit gyártású sorozatra akadtam. Mindig is vonzódtam az angol intellektus kifinomult, ugyanakkor fanyar termékeiért, a Monty Python Repülő Cirkuszától kezdve A fekete viperán át a Sherlockig. A londoni helyszínválasztás már előre vetített egy ködbe burkolódzó témát, ami csak az első évad végén mutatkozik meg teljes valójában, egyáltalán nem okozva csalódást a nézőknek.

A 2016-ban debütáló sorozat középpontjában egy korai harmincas éveiben járó, egyedülálló nő áll. Van egy nem túl jól funkcionáló családja, egy karót nyelt nővére, egy tengerimalac témájú kávézója, és rengeteg csíkos ruhája. Szándékosan nem szinglit írtam, mert ha valaki egy Szex és New York vagy Bridget Jones naplója jellegű dologra számít, az csalódni fog.

Fleabag

Fleabag

A Fleabag eredetileg színpadi műként látott napvilágot, méghozzá egyszereplős előadás formájában, és az Edinburgh Fringe-en debütált. Kreatív társának és barátjának, Vicky Jones-nak köszönhető, hogy a művet műsorra tűzték a Soho Theatre-ben, amikor egy este a barátnő dühösen odaállt a színház művészeti igazgatója elé, és merészen közölte vele: „Phoebe írt egy valagnyi rövid darabot” – ezek egyike volt a Fleabag is – „és úgy gondolom, kurvára műsorra kéne tűznöd őket!” Hát, madarat tolláról…

Phoebe Waller-Bridge nem csupán színésznő – kiváló író, és producer is egyben. Amikor épp nem a színpadon áll, vagy robotot játszik a Star Wars-féle Solóban, őrült módjára rendezgeti a post-itekkel teleragasztott falain az ötleteket és ír.

Olyan alkotások születtek meg a tollából, mint a Crashing és a Megszállottak viadala sorozatok története, vagy a legújabb James Bond film forgatókönyve. A Bolhafészeknek fordított Fleabaget főszereplőként, íróként és producerként is jegyzi. Egy igazi polgárpukkasztó figura a maga angolosan cizellált módján, aki maga is felső-középosztálybeli értelmiségi, akár csak azok, akiket megbotránkoztatni igyekszik briliáns, de rendbontó iskoláslányokhoz méltó viselkedésével. Mégis, valahogy minden rebellis megmozdulása vagy sarkos megjegyzése mögött ott van egyfajta bocsánatkérés, ott húzódik a visszaigazolásra való igény, az „ugye tudjátok, hogy ez csak ártatlan tréfa” üzenete a tekintetében.

Fleabag

Fleabag

Pont, mint a Fleabag általa alakított főhősnőjének. A magabiztosnak tűnő mosolyával nincs összhangban a segélykérő, védtelen tekintet. A nevét nem ismerjük meg, őt annál inkább, de csak fokozatosan, rétegről rétegre. Kemény dió, nem adja magát könnyen. A szexuális kalandozásokat tekintve ez már nem mondható el róla, egyből egy ilyen kaland közepén találkozunk vele először, amit formabontó módon, a negyedik falat ledöntve végignarrál nekünk, nézőknek.

Valahogy mégsem érezzük betolakodónak magunkat; Fleabag maga is leválasztja magát a testi (és érzelmi) élményeiről, elidegenülve önmagától és a környezetétől. Ennek okára csak a hatodik, évadzáró epizód végén jöhetünk rá.

A második évadra három évet kellett várnom. Már le is mondtam róla, amikor végre kijött, és minden várakozásomat felülmúlta. Még maga Barack Obama is a kedvenc sorozatainak és filmjeinek listájára tűzte, ami az első évad első epizódjának egyik őt is érintő jelenete miatt volt különösen megmosolyogtató, amelyben a főhősnőt láthatjuk alvó barátja mellett az ágyban feküdni, ölében a laptopjával, amin Obama egyik beszéde megy éppen. A barátja pedig később felébred, hogy rajtakapja Fleabaget, ahogyan Obamára maszturbál. „Számomra ez volt a tökéletes poén, mert annyira hihető. Obama a bolygó legizgalmasabb férfija, és lehengerlően jóképű. Az egy politikailag örömteli időszak volt, és Obama testesítette meg a reményt; Fleabag a reményre maszturbált” mondta Waller-Bridge a The Guardiannek. Fleabag természetességében és nyíltságában van valami felszabadítóan feminista, annak ellenére, hogy még ezt is lépten-nyomon elszúrja; például amikor a nővérével felteszik a kezüket válaszul a feminista előadó kérdésére: ki adna oda öt jó évet az életéből az úgynevezett tökéletes testért? Rossz feministák vagyunk” állapítják meg az ülésükbe süllyedve a jelenlevők megvető tekintetének kereszttüzében.

Fleabag

Fleabag

Fleabag mindig a legkényesebb helyzetekben tesz vagy mond valami nagyon nem odavalót, olyasmiket, amiket a társadalmi elvárások miatt normál esetben nem engedhetünk meg magunknak. Valahogy ez mégsem elsősorban felszabadítóan hat rá és ránk nézőkre – mintha a nő kihívta volna maga ellen a sorsot, és tetézni akarná azt, ami amúgy is fájdalmas: a nem támogató családi légkört, az érzelmileg esetlenül távolságtartó apát, a gátlástalan férjétől érzelmileg függő, rideg nővért, a szívtelen mostohaanyát. A magányt. A gyászt.

De a nő erről szinte az utolsó percig nem beszél. Mosolyogva hallgat; beszél helyette a tekintete, arca, teste. Nem véletlen a fekete-fehér öltözék, a csíkos felsők, az élénk-piros rúzs. Fájdalmának pantomimese Fleabag; túl nehéz volna szavakba önteni azt.

Fleabag

Fleabag

A sorozat műfaji megjelölése tragikomédia; rendkívül szórakoztató, szellemes, de korántsem könnyed kikapcsolódás.

Egy verekedésbe torkolló családi összejövetel, megalázó állófogadás a mostohaanya tiszteletére, aki Fleabaget a saját apjától és rokonaitól próbálja elidegeníteni, kívülállóként kezelve a szeretetre éhes nőt, egy rákban elvesztett édesanya és egy barátnő, akinek elvesztésében a főszereplő nem teljesen vétlen – ezek kétségtelenül nem egy könnyed vígjáték hozzávalói.

Miért keveredik folyton olyan viszonyokba, melyek sem érzelmileg, sem szexuálisan nem elégítik ki? Miért hoz lépten nyomon rossz döntéseket? Mikor nő már föl ez a harmincas nő, és szedi rendbe az életét? Ezek a kérdések kötnek minket a képernyő elé, epizódról epizódra, ahogy szépen lassan kirajzolódik előttünk a teljes kép, és eljutunk a megértéshez, az együttérzéshez Fleabag iránt.

Kapcsolódó cikkek

Élőszereplős mozifilm készül a Macskarisztokratákból

Csak remélni tudjuk, hogy jobban sikerül, mint az Oroszlánkirály.

Ősszel, igazi sztárparádéval érkezik a Tőrbe ejtve folytatása

Még idén láthatjuk a mozikban a második Benoit Blanc kaland.

Francia filmben alakítja XV. Lajost Johnny Depp

A száműzetésre ítélt színész Európában találhatja meg a számításait.

John W. Campbell 80 év után meglelt kéziratából készül A dolog remake-je

Maga Carpenter is beszélt egy interjúban a készülő filmről, ami valóban újdonság lehet majd.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A magyar srácok, akik ütőképesen ötvözték a popkultúra két kifulladt sablonját

    Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. január 27.

    El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss! – Filmkritika

    Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.

    • 2022. január 14.

    Az új Sikoly film túlságosan is emlékeztet minket Wes Craven hiányára – Filmkritika

    Önreflexív lett az új Sikoly, de ettől vagy épp ezért rendkívül vérszegény.

    • 2022. január 13.

    A Rémséges rémmesék újra megmutatja, mi is egy mese feladata – Filmkritika

    Régen mesélték el ennyire frissen a Grimm-meséket.

    • 2021. december 22.

    Természetesen a skótokról beszélek, és ez nem egy komoly film – Filmkritika

    Az új rész sajnos nem hozza az előzőek színvonalát.

    • 2021. december 10.

    Fiatalok seregszemléje, avagy egy újramesélt örökzöld – Filmkritika

    Spielberg a musical iránti rajongása átjön a vásznon.