
- Forrai Márton
- 2022. május 11. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Először is tisztázzuk, hogy 2006-ban már készült egy Severance (Csapatleépítésként honosított) című, Magyarországon forgatott brit horror, amiben vállról indítható rakétával az egyik szereplő véletlenül lelő egy (a legjobb esélyekkel) Malév-gépet. Kultúrmissziómnak éreztem, hogy Christopher Smith filmjét már csak emiatt is valamelyest visszacsempésszem a köztudatba, de cikkem tárgya egyébként Ben Stiller idei, az Apple TV pluszon futó, máris kultikus népszerűségnek örvendő sorozata.
Ez utóbbi Severance (Különválasztás) talán nem csak az irodai munkások számára feszeget érdekes kérdéskört: mi lenne, ha a munkahelyi életet teljes egészében el lehetne különíteni az otthonitól? A kérdés dupla csavart rejt – egyrészt, egy olyan megakorporáció égisze alatt manifesztálódott, mint az Apple, másrészt pedig sokan még mindig a házi és munka kifejezések újkeletű, perverz szimbiózisát éljük, és vegyes érzésekkel tekintünk vissza a rendszeres reggeli dugók univerzumára.
Severance
Adam Scott, John Turturro, Zach Cherry és Britt Lower olyan dolgozókat alakítanak, akiknek tudata munkaidőben egy beültetett chipnek köszönhetően valóban az iroda katakombaszerű falai közé van bezárva, míg outie-nak nevezett kinti lényük attól teljesen függetlenül éli világát a Lumon nevű biotechnikai cég kapuján kilépve. Szabadidős és munkaidős életek közt nincs átjárás, egyik az egyiknek, másik a másiknak foglya – a rövidebbet mondjuk nem kérdés, hogy melyik aspektus húzza.
Lassan, de érdekesen építkezik az ötletgazda, Dan Erickson forgatókönyve, Ben Stiller pedig, aki a Vejedre ütök óta nem pátyolgatott ilyen sikerrel szerelemgyermeket, hibátlan stílusérzékkel dirigált le a kilenc szűk órányi epizódból hatot. A történet, amiről megbocsáthatatlan lenne további részleteket elárulnom, a huszadik század utolsó évtizedeinek technológiáját helyezi javarészt steril, klausztrofób környezetbe, ezzel épp annyi komfortérzetet adva a nézőnek, hogy az ne forduljon teljesen magába. Ez a szűkre szabott élettér áll éles ellentétben a kötöttségeitől felszabadult, keret nélküli szabadsággal, amiben a főhős élére vasalt öltönyét levetve bár kényelmesebben, mégis fogódzkodók nélkül kallódik.
Severance
A helyzet fogjai severed, se nélküled nem találják boldogságukat, mondhatnám, ha nem tartanám kínosnak olcsó szóviccekkel élni. Ez a mese azonban nem a hátradőlős filozofálásról szól. Sokkal inkább fókuszál a Kafka A kastélyát idéző titkos bürokrácia uralta gépezet bizarr, áthatolhatatlan korlátaira, és az önmaguk által kettészakított személyiségek hol tragikus, hol humoros, de mindvégig izgalmas harcára önmaguk kétes értékű teljességéért. Patricia Arquette és a különbféle TV-sorozatokból (nem túl) ismert Tramell Tillman teljes szívvel utálható ellenlábasai a kiégés felé expresszvonaton zakatoló adatfinomítók kollektíváinak, vagyis újabb telitalálatok karaktereik megformálására.
A mellékszereplők tekintetében sem fukarkodik a produkció – ezen a fronton Christopher Walken neve egyértelműen überelhetetlen, Dichen Lachman arca pedig annyi izgalmat rejt, hogy az embernek kedve lenne megfesteni.
Severance
Fontos kérdés, hogy mennyire írták meg előre a Severance-t, mivel az (spoiler, nem spoiler) hatalmas cliffhangerrel ér véget, és a siker precedensjogára építkező Hollywoodban az út közben cselekményt szövő lebegtetésnek irritálóan mélyen gyökeredző hagyományai vannak (Lost, Farkasok gyermekei, harmadik Star Wars-trilógia). Stiller nyilatkozatai mindenesetre reménykeltők: hihetően adta el számomra, hogy tudja, mit csinál, és nem pedig egyik adrenalintermelő felütéstől tereli nézőjét a következőig, míg a koncepcióból ki nem fogy a szufla. Állítólag az egyelőre milliárdos veszteséget termelő Apple TV+ vele karöltve folytatja kultúrharcát a szeméthalmokat bőségesen termelő streaming-háborúban, és még az első évad előtt berendelték a sorozat folytatását.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.