• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Severance

Filmkritika

A szabadság és rabság arany középútjának keresése – Sorozatkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Először is tisztázzuk, hogy 2006-ban már készült egy Severance (Csapatleépítésként honosított) című, Magyarországon forgatott brit horror, amiben vállról indítható rakétával az egyik szereplő véletlenül lelő egy (a legjobb esélyekkel) Malév-gépet. Kultúrmissziómnak éreztem, hogy Christopher Smith filmjét már csak emiatt is valamelyest visszacsempésszem a köztudatba, de cikkem tárgya egyébként Ben Stiller idei, az Apple TV pluszon futó, máris kultikus népszerűségnek örvendő sorozata.

Ez utóbbi Severance (Különválasztás) talán nem csak az irodai munkások számára feszeget érdekes kérdéskört: mi lenne, ha a munkahelyi életet teljes egészében el lehetne különíteni az otthonitól? A kérdés dupla csavart rejt – egyrészt, egy olyan megakorporáció égisze alatt manifesztálódott, mint az Apple, másrészt pedig sokan még mindig a házi és munka kifejezések újkeletű, perverz szimbiózisát éljük, és vegyes érzésekkel tekintünk vissza a rendszeres reggeli dugók univerzumára.

Severance

Severance

Adam Scott, John Turturro, Zach Cherry és Britt Lower olyan dolgozókat alakítanak, akiknek tudata munkaidőben egy beültetett chipnek köszönhetően valóban az iroda katakombaszerű falai közé van bezárva, míg outie-nak nevezett kinti lényük attól teljesen függetlenül éli világát a Lumon nevű biotechnikai cég kapuján kilépve. Szabadidős és munkaidős életek közt nincs átjárás, egyik az egyiknek, másik a másiknak foglya – a rövidebbet mondjuk nem kérdés, hogy melyik aspektus húzza.

A kinti és benti ének összevetését sokáig és többnyire csak a főszereplő, Mark (Scott) esetében látjuk, ami egyfajta értekezésként is felfogható a munka testet-lelket nemesítő(?) voltáról, ám a Különválasztást jobban izgatja az elnyomó gépezettel szembehelyezkedő kisember harca, ami újszerű ötletnek bár nem, de érdekesen tálaltnak mindenképpen mondható.

Lassan, de érdekesen építkezik az ötletgazda, Dan Erickson forgatókönyve, Ben Stiller pedig, aki a Vejedre ütök óta nem pátyolgatott ilyen sikerrel szerelemgyermeket, hibátlan stílusérzékkel dirigált le a kilenc szűk órányi epizódból hatot. A történet, amiről megbocsáthatatlan lenne további részleteket elárulnom, a huszadik század utolsó évtizedeinek technológiáját helyezi javarészt steril, klausztrofób környezetbe, ezzel épp annyi komfortérzetet adva a nézőnek, hogy az ne forduljon teljesen magába. Ez a szűkre szabott élettér áll éles ellentétben a kötöttségeitől felszabadult, keret nélküli szabadsággal, amiben a főhős élére vasalt öltönyét levetve bár kényelmesebben, mégis fogódzkodók nélkül kallódik.

Severance

Severance

A helyzet fogjai severed, se nélküled nem találják boldogságukat, mondhatnám, ha nem tartanám kínosnak olcsó szóviccekkel élni. Ez a mese azonban nem a hátradőlős filozofálásról szól. Sokkal inkább fókuszál a Kafka A kastélyát idéző titkos bürokrácia uralta gépezet bizarr, áthatolhatatlan korlátaira, és az önmaguk által kettészakított személyiségek hol tragikus, hol humoros, de mindvégig izgalmas harcára önmaguk kétes értékű teljességéért. Patricia Arquette és a különbféle TV-sorozatokból (nem túl) ismert Tramell Tillman teljes szívvel utálható ellenlábasai a kiégés felé expresszvonaton zakatoló adatfinomítók kollektíváinak, vagyis újabb telitalálatok karaktereik megformálására.

Játékuk szándékos sivársága ebben az indusztriál-minimalista miliőben bennem az Amazon Prime Történetek a Hurokból hangulatát idézte fel, amire az optimista hangvételű ambient aláfestő zene csak ráerősített, és ezt egyáltalán nem találtam kellemetlen párhuzamnak.

A mellékszereplők tekintetében sem fukarkodik a produkció – ezen a fronton Christopher Walken neve egyértelműen überelhetetlen, Dichen Lachman arca pedig annyi izgalmat rejt, hogy az embernek kedve lenne megfesteni.

Severance

Severance

Fontos kérdés, hogy mennyire írták meg előre a Severance-t, mivel az (spoiler, nem spoiler) hatalmas cliffhangerrel ér véget, és a siker precedensjogára építkező Hollywoodban az út közben cselekményt szövő lebegtetésnek irritálóan mélyen gyökeredző hagyományai vannak (Lost, Farkasok gyermekei, harmadik Star Wars-trilógia). Stiller nyilatkozatai mindenesetre reménykeltők: hihetően adta el számomra, hogy tudja, mit csinál, és nem pedig egyik adrenalintermelő felütéstől tereli nézőjét a következőig, míg a koncepcióból ki nem fogy a szufla. Állítólag az egyelőre milliárdos veszteséget termelő Apple TV+ vele karöltve folytatja kultúrharcát a szeméthalmokat bőségesen termelő streaming-háborúban, és még az első évad előtt berendelték a sorozat folytatását.

Aki tehát érett gondolatokat közvetítő, ötletében és eseményeiben egyaránt izgalmas néznivalóra vágyik, ne keressen tovább: a Különválasztás úgy néz ki, megéri a befektetett időt. Én mindenesetre bizalmat szavazok neki.

Kapcsolódó cikkek

Martta Kaukonen

A terapeuta és a sorozatgyilkos, avagy nem minden az, aminek látszik – Könyvkritika

A Kövesd a pillangót egy vérbeli skandináv történet, ahol a krimi és a dráma egy pszichológus rendelőjében fonódnak egymásba.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…

Donald Sutherland főszereplésével jön a következő Stephen King-adaptáció

A végeredményt úgy fest, hogy már idén ősszel láthatjuk majd.

Ahol a folyami rákok énekelnek /Forrás:https://f21.hu/irodalom/olvassotthon-delia-owens-ahol-a-folyami-rakok-enekelnek/

Magányos kislány a lápvilág közepén, avagy az ártatlanság elvesztése – Könyvkritika

Újra elővettük az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi bestsellerét.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

    A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 15.

    Érdemes felszállni arra a nosztalgiavonatra, amely a Nyugati nyaralásra robog velünk! – Filmkritika

    A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.

    • 2022. szeptember 2.

    Eleget jöttél vissza, avagy a nem is annyira irgalmas Szamaritánus – Filmkritika

    Stallone új filmjében a jószándék és a sötét erők képernyőn innen és túl viaskodnak.

    • 2022. augusztus 16.

    Hiányzó életszagúság, avagy a Ken babaként ráncigált Király – Filmkritika

    Felemás, de rettenetes szórakoztató lett Baz Luhrmann filmje.

    • 2022. július 20.

    Már tudjuk hol lakott itt Vörösmarty Mihály és Radnóti Miklós – könyvkritika

    Bemutatkozik egy egészen másfajta Budapest.

    • 2022. június 9.

    Reszkessetek, vámpírok, avagy Az elveszett fiúk-retrospektív – Filmkritika

    Retro mozikritika szexelő vámpírokkal.