- Kovács Krisztián
- 2020. december 22. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
Az idei év vélhetően senki számára sem úgy alakult, ahogy eredetileg eltervezte, és ez a könyvpiacra is igaz. A járvány első hulláma meglehetősen érzékenyen érintette a kiadókat, és alapjaiban írta át az idei év megjelenési ütemterveit, így aztán mindenki újratervezett, számos kiadvány a jövő évre csúszott, ám még így is bőven maradtak jeles megjelenések, és kiváló kötetek, melyeket most év végi listánkon csokorba gyűjtöttünk Nektek. Íme a második adag a szerkesztőség idei kedvenc 30 könyvéből, tegnap olvashattátok az első részt, holnap pedig érkezik a lista első tíz helyezettje.
A szerkesztőség kedvenc könyve – 20-11.
Korábban ezt írtuk róla: „Bár a többség előszeretettel bélyegezné a Familiárisokat lányregénynek, én óva intenék ettől mindenkit. Stacey Halls történetének az egyik legnagyobb értéke éppen abban a rendkívül megkapóan tálalt korrajzban rejlik, ami bár néhol a feminizmus határait feszegeti, kortól és nemtől függetlenül bárki számára élvezetes lehet. A fókusz végig Fleetwoodon van, a lányon, aki mai szemmel teljesen érhetetlen módon igyekszik három vetélés után is kihordani a lehetséges örököst, hogy ezzel férje szemében biztosítsa helyzetét. Némileg paradox módon a hősnő ennek ellenére is igyekszik túllépni a rá szabott kereteken, és hol férje engedelmével, hol anélkül, kétségbeesetten próbálja megmenteni barátnőjét a biztos haláltól egy olyan korban, amiben még egy vagyonos nőnek is csak nagyon kevés szerep jutott.”
Stacey Halls: Familiárisok – A Pendle-dombi boszorkányok
Korábban ezt írtuk róla: „A könyv legnagyobb erénye, ahogy a bevezetőben is írtuk, Musso egyedi stílusa, az, hogy a könyv elején még sejtésünk sincs, mi vár ránk az utolsó oldalakon. Az írók titkos életét olvasva nem is olyan érzésünk lehet, mintha krimit olvasnánk, hanem inkább olyan, mintha egy szövevényes kalandregényt, ami szerintem ismét egy plusz pontot ér, ugyanis tovább tágítja a krimi amúgy sem szűkös műfaji határait. Musso másik nagy érdeme, hogy bár könyvei alapfelállásai általában klisések (tucatnyi könyvet olvasunk már morgolódó, visszavonult írókról és szinte természetfelettien gyönyörű szigetekről), mégis úgy teremti meg regényei világát, hogy elhisszük, ez egy egyszeri és megismételhetetlen világ, amiben kizárt, hogy közhelyes megoldások lennének – mint ahogy általában nincsenek is.”
Guillaume Musso: Az írók titkos élete
Korábban ezt írtuk róla: „A Hétköznapi szorongások alapszituációja annyira viccesen kaotikus, hogy talán még a fénykorát élő Rejtő Jenő is elpirult volna tőle. Backman regénye azonban nemcsak ettől érdemel kiemelt helyet kedvenc idén megjelent könyveink között. A mű (Backmanra kevésbé jellemző módon) in medias res, vagyis a dolgok közepén nyit, és ahogy a könyvben oldalról-oldalra haladunk előre, úgy lépegetünk az idősíkban egyre visszább. A Hétköznapi szorongások egy hídról leugrani készülő ember sztorijával nyit, aztán irány a rendőrség kihallgatóterme, ahol a bankrabló által fogva ejtett, immáron kiszabadult túszok mesélik el, eléggé ügyetlenül, mi is történt velük tulajdonképpen. A térben és időben ide-oda ugráló regény már-már egy krimi paródiának is beillene, ami inkább vicces, mint izgalmas.”
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
Egy Pulitzer-díjas nagyregény az amerikai posztmodern próza nagyságától, melynek sikere remélhetőleg utat nyit a teljes életmű magyar nyelvű megjelenése előtt is. Megérdemelné, mert vélhetően kevesen akadnak, akik képesek egyetlen gesztenyefa köré átfogó és epikus családtörténetet álmodni, mindezt egészen realisztikus és részletes karakterábrázolással tálalva az olvasó elé, ahol a történet szálai olyan kiszámíthatatlan módon ágaznak el, ahogy a gesztenyefa ágai nőnek. Powers regényének egyediségét az adja, hogy ámulatba ejtő módon és szinte észrevétlenül a hús-vér szereplők mellé karakterré emeli a természetet, amivel mégsem válik bántóan propagandaszagú ökotörténetté, és bár gyakorlatilag a szerző minden egyes mondata felér egy kinyilatkoztatással, mégis mentes marad valamiféle ködös és messianisztikus küldetéstudattól, egyszerűen csak hagyja, hogy a történet elsodorja az olvasót.
Richard Powers: Égig érő történet
Az ember, aki új jelentést adott az önéletrajzi regényeknek, hatkötetes élettörténete most az ötödik részhez ért, és lényegében nem hoz sok újat, ám egy olyan magabiztosan magas színvonalat tart ebben az átható és komplex önvizsgálatban, amiért sok író mindkét karját odaadná. Knausgard nem hiába az északi irodalom élő legendája, nem csupán hiteles beszámolójának, de egyenletes, és megbízhatóan olvasmányos stílusának köszönhetően is. A Harcom-széria maga az élet, mely az ötödik kötetben a felhőtlen tinédzserévek utáni időszakra fókuszál, mikor Knausgard az íróakadémiára járt, az élete pedig a mindennapos hedonizmus melegágyává vált. A legújabb kötetben még az eddigieknél is központibb szerepet játszik a szex, és betársul mellé az alkohol, ám a történet nem ölt tanmesei jelleget, a szerzőtől megszokott módon líra lélekfeltárás ez most is, ami miatt már alig várjuk a záró, hatodik kötetet.
Karl Ove Knausgard: Álmok
Korábban ezt írtuk róla: „Kevés szerző van, akinél a név már önmagában garancia arra, hogy a regénye tíz per tízes lesz, de Hornby számomra ezek közé a kivételes írók közé sorolandó. Az Olyan, mint te elolvasása után pedig csak még biztosabb lettem benne, hogy Hornby stílusa egyszerűen utolérhetetlen. (…) Hornby egy olyan írónak tűnik, aki kellemes iróniával és csipkelődéssel néz szembe az elé gördülő akadályokkal, ami a végső soron mindig pozitív végkimenetelt kereső karakterein is tetten érhető. Egy könyvet sok mindenért lehet szeretni, de talán a két legfontosabb feltétel, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel és néha mosolyogjunk a sorsukon. Hornbynál mindkét kívánságunk teljesül, sőt, még ennél jóval több is. Ha egy antikönyvmolynak kellene könyvet adnom a kezébe, biztos, hogy egy Hornby-könyv lenne az. Hogy melyik? Az mindegy is. Egyik sem okozna csalódást neki.”
Nick Hornby: Olyan, mint te
Az irodalmi Nobel-díjas legendától mindent kiadtak már magyar nyelven is – gondoltuk volna – ám mostanra ez végül igaznak bizonyult Az évszázad botránya című kötet megjelenésével, mely szépen ágyazódik be a Magvető Kiadó Márquez-életrajzi sorozatába. Ezúttal nem egy mágikus realista, vagy történelmi nagyregényt kapunk, hanem igencsak vegyes bepillantást a szerző újságírói portréjába rövidebb-hosszabb publicisztikai írásain át, melyek 1950 és 1984 közt íródtak. Márquez a tőle megszokott egyéni hangon mesél a víz nélkül maradt Caracasról, elmélkedik arról, miért járna Jorge Luis Borgesnek Nobel-díj, és feleleveníti párizsi találkozását Ernest Hemingway-jel is. Az évszázad botránya hamisítatlan Márquez, a cikkek lényegében hamar ötperces novellákká válnak, ám fontos adalékot adnak emellett a kolumbiai kiválóságról, hisz rávilágítanak azokra a problémákra, melyek riporterként kitöltötték az érdeklődését, és megerősítik az olvasóban, hogy Márquez kétségtelenül generációja egyik legnagyobb tollmestere volt.
Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya
Korábban ezt írtuk róla: „A Hitler és a Habsburgok egy mára teljesen letűnt világ utolsó utáni napjait, azok végső próbálkozásait írja le, melyben az igazság nem, vagy csak későn áll a jók oldalára. Egy olyan relációban mutatja Hitlert, ahogyan csak kevés könyvből ismerhetjük: nem a véreskezű, eszét vesztett demagóg diktátort ismerhetjük meg a könyvben elsősorban, hanem egy nincstelen ifjút, aki a benne fortyogó dühből és frusztráltságból merített erőt, hogy kegyetlenül elpusztítson mindent, amiről úgy gondolta, nem érdemes a fennmaradásra. A könyv nemcsak egy remek korrajz egy átmeneti világról, de egy rendkívül érzékletes és megható leírás arról, hogyan próbálják megőrizni bátorságukat és tartásukat a Habsburg dinasztia utolsó láncszemei abban az időben, amikor minden és mindenki ellenük játszik.”
James Longo: Hitler és a Habsburgok
Sally Rooney Normális emberek című regénye idehaza is óriási sikert aratott, törvényszerű volt, hogy az eggyel korábbi műve is napvilágot lát majd nálunk is. Rooney lényegében ugyanazt a vonalat követi, amit a nagyközönség a Normális emberekkel megismert, azaz ezúttal is a fiatalok lelkivilágába tesz rendkívül érzelmes, ugyanakkor finom humorral átszőtt kirándulást. Rooney különös érzékenységgel bír a nők közti baráti kapcsolatok iránt, és e területen a Baráti beszélgetések még le is körözi az időközben megfilmesített Normális embereket, amivel a szerző talán tudtán kívül is a mai, modern fiatalság egyfajta szócsövévé válik, akin át kinyilatkoztathatják személyes tragédiáikat, és boldog pillanataikat is, melyek a nagybetűs élet, a felnőttéválás első bukkanóin történnek meg velük, miközben a világ észrevétlenül nyílik ki előttük.
Sally Rooney: Baráti beszélgetések
Túlságosan élő, túlságosan mai, túlságosan mellbevágó élmény Doctorow négy kisregényt tartalmazó gyűjteménye; tűpontos társadalmi éleslátásával, és metszően finom szimbolikájával, a varázs mégsem ebben, sokkal inkább a történetek végtelen és jó értelemben vett egyszerűségében rejlik, melyek éppen attól válnak egészen rémisztővé, hogy teljesen hétköznapiak, és szinte bármelyikünkkel megtörténhetnének, még a fantasztikus elemek dacára is, mindezt ráadásul jólesően groteszk humorral ellensúlyozza. A négy kisregény rávilágít arra is, hogy a sci-fi már sokkal inkább jelen, mint a jövő, egy kietlen jelen, amit nem a technológiai vívmányok, hanem az öncélú hatalom határoz meg, ezzel pedig legalább annyira aktuális ma, mint amennyire a Dr. Strangelove az volt a 60-as évek hidegháborús paranoiája közepette.
Cory Doctorow: Radikálisokect
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
