- Kovács Krisztián
- 2020. december 21. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Az idei év vélhetően senki számára sem úgy alakult, ahogy eredetileg eltervezte, és ez a könyvpiacra is igaz. A járvány első hulláma meglehetősen érzékenyen érintette a kiadókat, és alapjaiban írta át az idei év megjelenési ütemterveit, így aztán mindenki újratervezett, számos kiadvány a jövő évre csúszott, ám még így is bőven maradtak jeles megjelenések, és kiváló kötetek, melyeket most év végi listánkon csokorba gyűjtöttünk Nektek. Íme az első adag a szerkesztőség idei kedvenc 30 könyvéből, holnap következik a második rész, majd holnapután a lista első tíz helyezettje.
A szerkesztőség kedvenc könyvei 2020-ból
Korábban ezt írtuk róla: „A feszültséggel teli, provokatív történetek ledöntik a műfajok közötti határokat, és valami egészen egyedi egyveleggel kecsegtetik a bátor olvasókat. A National Book Award díjra jelölt történetgyűjtemény tele van olyan furcsa mítoszokkal, szellemtörténetekkel és horrormesékkel, amelyek kényelmetlenül valós és emberi problémákról regélnek. Mivel Machado történeteinek központjában a test és a testiség áll, gyönyörűen tálalt erotikus történeteket kap az olvasó. Ott van tehát az öröm, de a rettegés is, az érem két oldala, hiszen a női test ugyanúgy lehet a boldogság, mint ahogy szenvedés forrása, az írónő pedig olyan tökéletesen tálalja ezt a kettősséget, ahogy erre én eddig még nem láttam példát.”
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Megkapó erejű levélregény a korábban inkább verseiről ismert vietnámi származású amerikai szerző műve; egy borzasztó családi és háborús tragédia, mely hűen mesél arról, miként élik az életüket azok a közösségek, melyeknél törvénytelen határvonalat húz az eltérő kulturális szokásrendszer, és amelyet még a közös nyelv sem képes egyben tartani. Vuong különös atmoszférával teremti meg a főszereplőink zavaros élettörténetét, melyben ugyanúgy vezérmotívummá válik saját származásunk pontos feltárása, és ezáltal identitásunk megválaszolatlan kérdéseinek helyretétele, mint a továbblépés, az ezektől való elszakadás gondolata. Túlságosan, és fájdalmasan mai történet.
Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk
Korábban ezt írtuk róla: „Olyan leírásokkal parádézik az írónő, hogy feltekintve a regényből, meglepődve konstatáltam, hogy otthon a fotelben ülök, és nem a földalatti könyvtár labirintusszerű folyosóin bolyongok. A teljesen képszerű ábrázolásmód minden érzékszervünkre hat, érezzük a Konyha által küldött cukormázas muffin illatát és tapintjuk a különböző könyvek érdes vagy épp bársonyos borítását. Ám aki egy könnyed gondolatmenetű, kissé talán klisés fantasy-t várna, azt el kell tántorítsam. A Csillagtalan tenger tele van elgondolkodtató szimbolikákkal, metaforákkal és sajátos módon értelmezhető momentumokkal. Valójában azonban éppen ez benne a különleges, hiszen mindenki a saját maga módján értelmezheti a méhek vagy a kulcsok jelentőségét, de a Bagolykirály személye is az olvasóra van bízva.”
Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger
Idén a Pulitzer-díj rövidlistáján szerepelt az amerikai Ben Lerner regénye, mely egy diszfunkcionális amerikai család olykor némileg zavaros történetét meséli el, ám ezúttal nem a franzeni részletekbe menő terjengősséggel, sokkal inkább tisztán a lélektan motívumainak oldaláról vizsgálva. Az iskola Topekában éppen e jellege miatt olyan, mint egy pszichológiai kirándulás, de költői nyelvezete, váltott nézőpontjai, és némileg zaklatott történetvezetése okán nem is túlságosan egyszerű olvasmány, viszont tagadhatatlanul aktuális a mai amerikai társadalomra nézve még akkor is, ha hivatalosan a cselekmény a 90-es évek derekán játszódik nagyrészt. Motívumokkal zsúfolt, állandó odafigyelésre késztető, és az elkalandozást keményen büntető mű Lerner legújabb regénye.
Ben Lerner: Az iskola Topekában
Tavaly Vámos Miklós nálunk is megfordult egy egyedülálló önálló előadáson, februárban Hetvenkedő címmel publikált limerick-gyűjteményt, őszi regénye pedig a kereken 50 éve publikáló szerző világában is kimagasló teljesítmény, mely úgy tud újszerűen hatni, hogy lényegében nem távolodik el a szerzőtől megszokott stílustól és motívumoktól, mégis friss és kellemes. Ahogy Vámos is említette a regény kapcsán, ez „fiction és non-fiction szeszélyes gubanca”, ám kibogozhatatlan, hogy hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik, de épp ez adja a Dunapest esszenciáját, és annak ténye, hogy várostörténeti munkaként, történelmi megemlékezésként is megállja a helyét többszálón futó története, ami bátran ajánlható azok számára is, akik még csak most kezdik az ismerkedést az idén 70. évét beöltött kortárs magyar író munkásságával.
Vámos Miklós: Dunapest
Korábban ezt írtuk róla: „A könyv központi motívuma a házasság, ami a könyv szerint általában szenvedéllyel és tűzijátékkal indul, aztán teljes elhidegüléssel és kiábrándulással zárul. Az író arra (is) meg akarja találni a választ, mi történik a két pont között, ki, mikor és miért hibázott, ha egyáltalán hibának, nem pedig az emberi természet részének lehet nevezni azt, ahogy az emberek és érzéseik időnként megváltoznak. De a regény a szexualitásról, a vad, állatias ösztönről is értekezik, ami mögött gyakran félelmek és megfelelési kényszer húzódik meg, ezt tudván pedig a szexuális játszadozások a könyvben sokkal inkább tűnnek egyfajta (ön)terápiának, mint sima szexnek. Taffy Brodesser-Akner könyve egyszerre szórakoztató, filozofikus és elgondolkodtató, a szépirodalmi könyvek minden előnyével és a szórakoztató regényekre jellemző könnyen fogyasztható, olvasmányos stílussal megírt történet.”
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
Korábban ezt írtuk róla: „A Nélkülem-nélküled fájdalmas regény. Fájdalmasan mai, és fájdalmasan aktuális, egy gyomrossal felérő kirándulás egy túlságosan is ismerős történetbe, mely a legcsekélyebb szájbarágás nélkül apró, de katartikus igazságokra igyekszik ráirányítani a figyelmet: hol keressük a boldogságot, mit jelent a pillanat varázsa? A család nem csupán az egy háztartásban élő emberek összessége, a család egy rendszer, mely a felszínen tartja a személyiségünket, és az egyetlen mentsvár, mely életünk legnagyobb krízise közepette is visszavár minket, az egyetlen kapaszkodó, így, ha a regény elolvasása után mindennap csak egyetlen pillanatra eszünkbe jut mindez, akkor már Légrádi elérte a célját.”
Légrádi Gergely: Nélkülem-nélküled
Korábban ezt írtuk róla: „A különböző generációk foghíjas párbeszéde ez a könyv. A nyolcvanéves Noah próbál szót érteni 11 éves ifjú rokonával, és ez esetben még egész jók az esélyei, lévén Michael él és virul, ott kullog utána Nizza utcáin, vagy éppen előreszalad, elmenekül előle. Amikor azonban a múltat próbálja meg felfejteni a férfi, sokkal nehezebb dolga van. Két halott rokonáról, édesanyjáról és unokaöccséről úgy próbál meg kideríteni információkat, hogy szinte nincs is, akinek kérdéseit feltehetné. A rokon a felfedezésről, megvilágosodásról szól, arról, hogyan érti meg egymást ez a két egymástól igencsak eltérő ember, de legfőképpen Noah-ról, aki Michaelen keresztül a fiú szüleit, elsősorban unokaöccsét is jobban megismeri, és rájön, hogy talán mégsem volt annyira elvadult természetű, mint ahogyan megismerte őt.”
Emma Donoghue: A rokon
A már a hazai könyvpiacon is több kötettel jelenlévő skót szerző művét 2017-ben számos orgánum az év regényének választotta. A The Guardian, a The New York Times, vagy a The Washington Post választása nem véletlen, témaválasztása félelmetesen aktuális, hisz a Brexit hatásait vizsgálja az egyén összefonódó sorsláncolatán keresztül, nagyszabású társadalmi drámába olvasztva azt. Smith műve ugyan kétségtelenül nem ad tökéletes magyarázatot a Brexit miértjeire, de nem is tesz rá kísérletet, itt a globális események utóhatásaiban lubickoló, vagy épp fuldokló kisember élete a téma, aki pedig önmagát igyekszik bepozícionálni a korábban jól ismert törvényszerűségek felbomlását követő világban, mindezt ráadásul költőien gyönyörű és gördülékeny mondatok tolmácsolásában.
Ali Smith: Ősz
Idén végre magyarul is megjelent Nathan Ballingrud a tengerentúlon hamar kultikus státuszba emelkedett novelláskötete, mely egyesek szerint új alapokra helyezte a horrorirodalmat. Ugyanakkor Ballingrud szépirodalmi igényességű és kidolgozottságú szövegei, rejtett és sokrétű motívumai egyáltalán nem adnak direkt élményt, amennyire ugyanis zseniális, annyira kevéssé olvasóbarát, és bizony megítélésének piaci pozíciója sem tesz túl jót, mert bár igen, akadnak itt szörnyek, és persze horror, de alapvetően ez a válogatás teljes mértékben kimeríti a szépirodalom kategóriáját. A szerző zsigeri írásaiban megmutatja nekünk, hogy alapvetően a horror lényege nem belsőségek közszemlére tétele, hanem a páratlan hangulatkeltés, amivel úgy adózik a nagy elődök – Poe és Lovecraft előtt – hogy közben jócskán aktuális szociális és emberi kérdéseket feszeget.
Nathan Ballingrud: Szörnyvidék
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
