Tegdes Péter
2020. július 13. | Becsült olvasási idő: 5 perc

A szingli pszichológusnő története, amiből kiderül, hogy mindenki terápiára szorul – Könyvkritika

Vannak könyvek, amiket úgy veszünk a kezünkbe, hogy konkrét elképzelésünk, elvárásaink vannak arról, miről fog szólni. Lori Gottlieb könyve fókuszában a terápia áll, így egyből az azonos című sorozat jutott róla az eszembe (gyorsan hozzáteszem, a Mácsai Pálos HBO-s sorozatnak semmi köze a könyvhöz), és azt gondoltam, egy szívszorító és megrázó történeteket bemutató regényt, vagy éppen ellenkezőleg, a terápiás kezelések karikatúráját tartom a kezemben. Kiderült, egyiket sem lehet elmondani a könyvről, de ami még ennél is meglepőbb volt számomra, hogy ennek ellenére is egy élvezetes, megható regényélménnyel lettem gazdagabb az Akarsz beszélni róla?-nak köszönhetően.

Kezdjük mindjárt ott, hogy amikor rájöttem, se nem egy ironikus/szatirikus, se nem egy mély lélektani ábrázolásokkal tarkított könyvről van szó, kicsit csalódtam. Az érződött azért a könyvön, hogy Gottlieb, aki korábban egy tévécsatornánál dolgozott, rutinos író, legalábbis a stílusa olvasmányos és gördülékeny, ezért is olvastam tovább.

Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?

Aztán jött még egy aprócska negatívum: a történet főhőse, Lori, a pszichológus nem volt szimpatikus. A gyermekét egyedül nevelő anyukának (gyerekének hagyományos értelemben vett apja nem is volt, Lori egy spermabankból „rendelte meg” a „szükséges hozzávalókat”) többéves kapcsolata van, titkon arra számít, párja megkéri a kezét – ám ehelyett végül szakítanak vele. A férfi azzal indokolja döntését, hogy neki már van két felnőtt gyereke, nem akar még egyet, Lori fiát is felnevelni.

És hogy erre Lori hogy reagál? Mint a körülményesebb páciensei. Tajtékzik, a férfit hibáztatja, akinek a közösségi oldalakon tett minden mozdulatát árgus szemekkel figyelni. Persze, mondhatjuk, és mondjuk is ki, hogy a pszichológus is ember, senki (én legalábbis biztosan nem) vár tőle azonnali és tökéletes reakciót, de néhány fokkal azért érettebb viselkedést néztem volna ki belőle, főleg, hogy a könyv elején nem igazán derült ki olyan tulajdonsága, mely szerethetővé tette volna számomra a főhőst.

Aztán ahogy tovább olvastam a könyvet, rájöttem, hogy kezdeti elvárásaim egy részének mégis csak megfelel a könyv. Lori több kliensét is bemutatja, akik problémája szép lassan bontakozik ki. Egy rákkal diagnosztizált nő, egy hetvenéves, öngyilkosságot fontolgató öregasszony és egy alkohol- és párkapcsolat(kialakítás)i problémákkal küzdő fiatal szingli sorsát is megismerhetjük, mely történetek felváltva hatnak meg és csalnak szomorkás mosolyt az arcunkra. A legizgalmasabb azonban John, egy mérhetetlenül bunkó és heves férfi története, akiről természetesen kiderül, hogy egy érző szívű lény, aki egy borzalmas tragédiát rejteget a múltjában.

A szerzőnő rengeteg előadást tart

Lori Gottlieb könyve egy kellemes olvasmány, ami csak annyira szomorú, hogy még nem keseredünk el annyira, hogy letegyünk a könyvet, és csak annyira vidám, hogy ne feledkezzünk meg róla: az élet egy kihívásokkal teli játék. Ahány ember, annyi életút és még annál is több elakadás és konfliktus, abban azonban talán mindannyian hasonlítunk egymásra, hogy egyikünk sem tudja egyik napról a másikra rendbe hozni a hibáit.

A főszereplő, Lori Gottlieb a regény végére sem lett a szívem csücske, de valószínűleg ez nem is volt az írónő célja, főleg, hogy a sztori utolsó harmadában klienseire sokkal nagyobb fókuszt helyezett.

Az Akarsz beszélni róla? legnagyobb előnye, hogy úgy ábrázol nehéz, kilátástalannak tűnő emberi sorsokat, hogy közben nem veszi el az életkedvünket, csak annyi „terhet” rak az olvasó vállára, amennyit míg el bírunk viselni. A könyv tényleg olyan, mint egy terápia, lépésről lépésre világosodnak meg előttünk a szereplők eltemetett problémái, majd a feloldásukhoz vezető út is. És ami a legjobb: ez nemcsak a könyvbéli karakterek relációjában igaz, mi is sokat okulhatunk a regényből. Aztán ha szerencsések vagyunk, találunk olyan embert a közelünkben, akivel akarunk is beszélni az átélt katarzisunkról.