- Szabó Fruzsina
- 2021. április 1. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Szabad-e az ördögöt – vagyis a Herscht 07769 esetében a farkast – a falra festeni? Mit lehet tenni, ha a festék már meg is száradt? Számíthatunk-e földreszállt angyalok beavatkozására? Krasznahorkai László legújabb könyvében többek között erről olvashatunk. Az író három rövidebb mű után egy hosszabb lélegzetvételű elbeszéléssel jelentkezik. Szándékosan írtam elbeszélést, habár a könyv alcíme – Florian Herscht Bach-regénye – másról árulkodik. A szerző korábban elhatározta, hogy nem ír több regényt, mert úgy érzi, hiába írja bele az ő megfogalmazása szerint a „valóságnak vélt valóságba” az ő saját, új valóságait, a világunkban mégsem történik ennek hatására semmi. Ezért úgy döntött, inkább történeket keres abban a térben, amelyben megjelenik egy mondat, egy ember, vagy emberi állapot, és ezt elbeszéléseiben tárja elénk; mondta el a könyv online bemutatóján a Lírának.
Az ő elbeszéléseit azonban nem a terjedelem határozza meg. Az Állat van bent c. könyvét rövid mivolta ellenére, valóságteremtő törekvése miatt ugyanúgy regényként határozza meg, mint a Sátántangót, ugyanakkor Florian Herscht Bach-regénye mégis csak egy elbeszélés, egy történet elbeszélése. Egy angyalé.
Az angyalok sokkal régebben léptek be a szerző és a művei valóságába. A könyvbemutatón megosztotta velünk, hogy abban az időszakban, amikor Svájcban élt, egy angyal lépett a háta mögé, aki „egy végtelen puha érintéssel” megérintette a vállát, majd azt mondta neki: Most diktálni fogunk. Így született az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, meséli el, vagy talán inkább azt kéne írnom, számol be róla, prófétájaként az általa tapasztalt valóságnak; védjegynek számító kalapja épp nincs fején, de akár ott is lehetne, ez már mindegy, már értjük, milyen üzenetek továbbítója is ő.
Krasznahorkai László Gyulán született 1954-ben. 2004-ben Kossuth-díjat, 2015-ben Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben Nemzeti Könyvdíjat kapott. Barátja, Tarr Béla a Sátántangó mellett több művét is megfilmesítette. Számos országban megfordult életében, jelenleg Berlinben él. Első és egyben legelismertebb regénye az említett Sátántangó. A könyv 1985-ben, a belőle készült, Tarr Béla által rendezett film 1994-ben jelent meg. Későbbi munkáiban is tetten érhetőek első munkájának nyomai, történeteinek szereplői gyakran igen hasonló státuszúak. Saját bevallása szerint igaz rá a közhely, hogy egész életében egy könyvet írt, újra és újra.
A mű Thüringiában, Johann Sebastian Bach szülőföldjén játszódik. Kana álmos kisvárosa számos földhözragadt, sőt olykor kicsinyes lakójának életébe nyerhetünk bepillantást. Ringer asszony, a könyvtáros, Ringer, a „náccik” fő ellenfele, Köhler úr, a fizikatanár, a Bossz és neonáci bajtársai, a postavezető házaspár, a városon kívül élő vadőr vagy a pletykálkodó szomszéd nénik külön bejáratú mikrokozmoszai között ugrálunk ebben a középpont nélküli szerkezetű történetben. Florian árvaként kerül a Bach zenéjének bűvöletében élő, neonáci Bossz szárnyai alá, aki munkát ad neki a saját falmosó vállalkozásában. Egyrészt az árvaházból, másrészt angyalként egy meghatározhatatlan tartományból jön. Tele van hálával az életért, amit élhet, és ezt folyamatosan igyekszik kifelé sugározni. A nagy testi erővel rendelkező, tiszta kék szemű fiú kicsit lassúnak tűnik, ám kedvenc foglalatossága a kvantumfizikai kérdések fejtegetése tanára, Köhler úr társaságában.
Miután a fizikatanár a világ keletkezéséről beszélgetett vele, kényszerképzetként fészkeli be magát a gondolat Florian fejébe, hogy az anyag-antianyag egyensúlyban bármikor ismét felléphet egy hiba, amely az egész kozmosz létét fenyegeti. Ha az Ősrobbanáskor keletkezett plusz egy anyagi részecske a remény, akkor a plusz egy antianyag részecske keletkezésének gondolata maga a kétségbeesés. Még maga Köhler úr sem képes Floriant megnyugtatni, kettejük viszonya megromlik. A fiú azonban vigaszt talál Bach zenéjében, sőt megoldást vél felfedezni a fenyegetésre. Ahogy a könyvbemutatón az író is magyarázza, Bach művészetében Florian magát a változtathatatlan jót látja, és ebbe csap bele, mint egy gonosz meteor, amikor lelepleződik a náci terror.
A farkas visszatérő motívummá vált Krasznahorkai műveiben, és a Herscht 07769-ben is megjelenik. Az író számára a farkas a természetet jelképezi, amelyben Florian a náci terror lelepleződését követően az emberi világból távozva feloldódik és rátalál animális erejére. Ez a természet az író értelmezése alapján a szerves és szervetlen résztvevők rettenetes küzdelme, ahol az erősebbik szerencsés győz. Ez a küzdelem és annak kimenetele a könyv záróakkordja, amikor az angyal megmutatja arcának másik, borzalmas oldalát. A Florianhoz közelálló Ringer asszony felhívja az olvasó figyelmét: az a Florian, akit a történet elején látunk, és az akit a végén, az egy és ugyanaz a bonthatatlan személy.
Olvasását elsősorban Bach kedvelőinek, angyaloknak és farkasoknak ajánlom.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.