Vitkolczi Ildikó
2021. december 22. | Becsült olvasási idő: 7 perc

A világ egy hógömbbe zárva, avagy Kertész Erzsi Panthera-sorozata – Könyvkritika

Boldogult kamaszkoromban az egyik kedvenc ifjúsági regényem Padisák Mihály hegymászós története volt. A csúcs mindig fölöttünk van című regény egy csapat nyolcadikos gyerekről szól, akik a kedvenc tanárukkal, Kószáló tanár úrral elmennek a Tátrába hegyet mászni (de persze nem ilyen egyszerű a sztori). Ehhez a pénzt is maguk keresik meg, aztán a hegyen többféle kalandba keverednek – olykor veszélybe is -, vannak viták, olvashatunk az első szerelem kibontakozásáról, és megismerhetünk néhány igen szerethető karaktert. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, ez volt az egyik olyan regény, ami nagyon erősen hatott rám. Így amikor olvastam Kertész Erzsi hegymászós sorozatáról, nagyon kíváncsi lettem rá. (Mellékes megjegyzés: érdemes lenne a mostani gyerekek kezébe is odaadni a régi jó Delfin-könyveket, és Padisák Mihály más könyveit is, például a Kanóc-sorozatát, mert a mai olvasóknak is számtalan színvonalas történetet és gondolatot kínálna…)

A Panthera-sorozat persze egészen más, mint a régi, jó hegymászós könyv, mégis sokat adhat a mai gyerekeknek. Kapnak kalandokat, szerethető karaktereket, jó poénokat, és persze tanít is, kitartásra, és bátor kiállásra, a barátok – sőt, néha az ellenségek – mellett is. A Panthera-sorozatból nemrég jelent meg az 5. kötet, az olvasók nagyon szeretik, és ez azért is érdekes, mert Kertész Erzsi, saját bevallása szerint, nem akart kiskora óta író lenni. Pszichológus lett belőle, és 34 éves koráig egyetlen összefüggő történetet sem írt le. Most meg már HUBBY-díjas, a történeteit falják az olvasók.

Kertész Erzsi művei

Ahogy a fülszöveg is említi, van itt egy fura, párduc alakú hegy (nyilván a Panthera). Meg egy csapat gyerek, név szerint: Gekkó, Vince, Hétfejű Helga, Noémi, és persze Kismukk, aki a könyvek mindentudó narrátora, és aki az egész történetet elmeséli. Aztán van néhány rettenetesen elvetemült bűnöző – akikről kezdetben ezt még nem lehet tudni -, így a fura hegymászó, Meredek Johnny, a barátnője, Lavínia. És van még egy átméretező gép, ami például egy óriási hegyet is úgy le tud kicsinyíteni, hogy az beleférjen egy üveggömbbe… És vannak az akarit nevű kristályok, amelyeknek a teljes sorozatban fontos szerep jut, és amiket csak a hegyen lehet megtalálni. No, és ott van a személyes kedvencem, az iskola portása, Rozika néni, aki ugyan mindenkinek lyukat beszél a hasába, de bátorságban – szinte – senki sem veheti fel vele a versenyt. Aztán van még egy hegymászóklub, ahol semmi sem az, aminek látszik.

Amiért én megkedveltem a történetet, az például a regény – sokszor elvetemült – humora. Ennek forrása a legtöbbször Rozika néni, aki ugyan sok dologhoz nem ért – például a hegymászáshoz vagy a gépekhez -, de azért mindenről megvan a véleménye.

És kivételesen bátor, egy olyan ember, aki felveszi a harcot a gonosztevőkkel. A gyerekek karaktere is jól ki van dolgozva, érzékelhető a különbség a jellemükben és az egymáshoz való viszonyukban is. Ott van például a két „menő”, Helga és Gekkó, akik azért rendesen lenézik a szemüveges, kissé kocka Vincét, a dadogása miatt visszahúzódó Kismukkot, vagy a kissé lükének tűnő Noémit.

A Panthera nevű hegy, Bernát Barbara kitűnő rajzán

A történet ráadásul két szálon fut – és ez kifejezetten jót tesz neki -, így egyrészt olvashatjuk Kismukk és a többiek kalandjait az üveggömbben, másrészt a kicsinyítést megúszó Noémiről is tarthatunk, aki elmenekülhetne a művelődési házból, ahol a hegymászó szakkör – no meg a lekicsinyített Panthera – található, mégsem teszi, inkább megpróbál segíteni társain. És persze megismerhetjük a Panthera világát, a hegyet körülvevő erdőt, a veszélyes sakálokat, az akarit nevű kristályt és különleges tulajdonságait, egy fura barlangi őrt, Mihályt, és megtudhatjuk azt is, végül kinek sikerül megmászni a hegyet, és feljutni a csúcsra.

Meg kell még külön említenem az illusztrációkat, amik bőven hozzájárulnak a könyvek sikeréhez. Bernát Barbara borítóképei is rögtön felkeltik az ember figyelmét – érdemes rögtön az első könyv elején látható képet megnézni, és elképedve felfedezni, hogy a gyerekek egy hajcsaton lógva menekülnek éppen -, de a karakterek is jól el lettek találva.

Valamint nekem külön örömöt okoztak az első kötetben Kismukk grafikonjai – például arról, ki mennyire félt a küldetés során -, amiket Bernát Barbara lelkiismeretesen le is rajzolt.

Panthera első kötet

Kertész Erzsinek szerencsére rengeteg ötlete volt a Pantherával kapcsolatban, így négy folytatást is kaptunk, az – eddigi – legutolsó, az 5. kötet (A zúdulók) épp nemrég jelent meg.

A történet folyamatosságát több dolog is biztosítja, az egyik ezek közül az első kötetben megismert, kissé dadogó, és emiatt mindig a háttérbe húzódó Kismukk folyamatos narrációja. Ahogyan az első részben, úgy a folytatásokban is ő vezeti be a történetet, és rögtön összegez is, csak aztán vág bele a kalandok részletes ismertetésébe. Ezen kívül a történet folyamán is olvashatjuk a személyes véleményét az egyes szereplők tetteiről, vagy az eseményekről, ami gyakran a humor forrása a kötetekben.

Rajta kívül a „kinti” világ többi szereplője is visszatér, bár nem minden kötetben szerepel minden gyerek, de a „törzsgárda”, vagyis Noémi, Kismukk és Vince igen. Rajtuk kívül állandó szereplővé válik Rozika néni, akinek mindegy, épp hol tartózkodik, ott is bölcselkedik, utasításokat oszt, köt, horgol, vagy süteményt süt, és mindezt hatalmas lelkesedéssel végzi. És persze nem szabad elfeledkezni a komor és visszafogott Mihályról sem, akinek nemcsak a Pantherán, de idővel majd a „kinti” világban is meg kell állnia a helyét. Sőt, előfordul, hogy a Panthera minden lakójának a sorsa az ő bölcsességétől függ majd.

A két újabb főhős, Aura és Jácint

Az írónő gazdag fantáziáját mutatja az is, ahogy a folytatásokban benépesíti a hegyet, de ezt is úgy teszi meg, hogy folytatásról folytatásra tudjunk meg egyre többet a Pantherán élőkről és a világukról. Így a második kötetben, amely A küldetés alcímet viseli, megismerhetjük a hegy másik oldalán élő két népcsoportot, az inspirátorokat és a szabotőröket. Az inspirátorok a hegyről elindulva különböző küldetésekre indulnak, méghozzá a mi világunkba. Ők ihletik a jó történeteket, a képeket és a zenéket, de a technikai találmányokat is. A szabotőrök meg épp azért léteznek, hogy ezeket az inspirációkat meggátolják. És jelenünkben, amikor a történet játszódik, az inspirátorok közül Jácint indulna útnak egy igen fontos küldetésre, amit a szabotőrök közül Aurának kellene megakadályoznia.

Panthera második kötet

Az inspirátorok és a szabotőrök világa a 3. kötet (A párduc hazatér) helyszíne is, és az írónő itt még részletesebben mutatja be a két világot, ezek szabályait, az itt élők életmódját, és kapunk megint új szereplőket is. Közülük a legfontosabb Jávor, a hatéves kisfiú, aki a havonjárók népéhez tartozik, de egyedül él a Pantherán. Itt van tehát egy újabb nép – illetve csak volt, mivel már rég elhagyták a hegyet, a kisfiú viszont valami rejtélyes okból itt ragadt. Nem felesleges az új karakter megjelenése, mivel Jávornak a további kötetekben is fontos szerep jut majd, ahogyan Aurának, Jácintnak és Márkusnak is. És a havonjárók világát is bemutatja az írónő a folytatásokban, így megtudhatjuk, hogy nagyon jól tűrik a hideget – sőt, kifejezetten szeretik -, mezítláb mászkálnak a hóban, és néhányan közülük képesek a havat és a vizet „megbűvölni”.

Panthera harmadik kötet

A sorozat 4. kötetében (A Jégmadár útja) megint csak új szereplőket ismerünk meg, ami jót tesz a sorozatnak. Ott van Ander, a rejtélyes pilóta, és Ingola, a pilóta szerelme – a két rejtélyes karakter. Az ő megjelenésükkel válik lehetővé a havonjárók népének alaposabb bemutatása, és itt is igazán érdekes világot ábrázol az írónő. Ezt bővíti majd ki az ötödik kötetben, a Zúdulókban, ahol megint csak összekapcsolódik a kinti és a benti világ, amikor Ingolának és Andernek a gyerekek és Rozika néni segítségére lesz szüksége.

Panthera negyedik kötet

Nem tudom, Kertész Erzsi tervez-e még folytatásokat a sorozathoz, de remélhetőleg igen. Itt van egy széria, ami nem veszi túl komolyan magát – lásd Rozika és Mihály kapcsolatát, vagy a gyerekek vitáit és problémáit, főképp Kismukk tolmácsolásában -, mégis nagyon izgalmas, jól kidolgozott szereplőkkel van tele, és felépít egy hatalmas világot, amelynek egyre újabb szeleteit ismerheti meg az olvasó. Ráadásul vannak már olyan megkezdett eseményszálak is, amelyekről biztosan szívesen olvasnának még a sorozat rajongói. Ilyen az akarit kristály, az Ander által elrejtett dobozok, vagy a különös tárgy, amit a zúdulók Ingolától próbáltak megszerezni.

Ráadásul, bár igazán nem didaktikus a regény egyetlen része sem, mégis sokat taníthat a mai gyerekeknek a barátságról, egymás elfogadásáról, vagy arról, hogyan tudnak fiatalok és idősek összefogni a jó ügy érdekében, még akkor is, ha általában teljes káoszba fordul az együttműködés.

Mindezek mellett az írónő még arra is tudott figyelni, hogy a karakterek jelleme is fejlődjön a kalandok során. És ott van még a Panthera is, a rejtélyes hegy, ahol még bőven lehet felfedezni való. Ha szülőként valaki izgalmas és színvonalas történetet keres a gyermeke számára, jó szívvel ajánlom a Pantherát, az összes bolondságával együtt. És köszönöm a Pagony kiadónak, hogy elolvashattam a teljes sorozatot!