• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Filmkritika

Adventi, családi ünnepindító, vagy MacGuffin-családi móka – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

A filmipar gépezetén olykor átsejlenek a benne dolgozó alkotók egyéni sorsai: tudták például, hogy a Micsoda nő! eredeti forgatókönyvírója, J.F. Lawton a 80-as évek végének (még) lepattant(abb) Hollywood Boulevard-ján lakott, és szeretett beszélgetni a prostituáltakkal? És azt, hogy Dan Aykroyd kanadai spiritiszták családjából származik, akik előszeretettel csevegtek szellemekkel? David Berenbaum pedig zsidó származása dacára akkora rajongója a karácsonynak, hogy amikor a számára idegen Los Angelesbe költözött, a Mi a manó? megírása tette számára a várost otthonossá.

8 bites karácsony (2021)

8 bites karácsony (2021)

És ha már a közelgő ünnepekre tereltem a szót, a 8 bites karácsony ugyanezt a személyes érzetet keltette bennem, és ez cseppet sem volt kellemetlen. Az már hagyott némi hiányérzetet viszont, hogy nem bébi Jézus cukormázat pumpáló mézeskalácsszívének dobbanásai facsarták könnyeimet a film végére, hanem efféle agyalásokra is maradt energiám – de hát ez történik, amikor a készítők némi hangsúlyvesztés következtében elgáncsolják saját magukat történetmesélés közben. Talán nem tudott a hangulat forgatás közben elég meghitté válni.

Pedig kettejük tapasztalatát összeadva nem mondható, hogy a saját regényét adaptáló Kevin Jakubowski forgatókönyvíró és Michael Dowse rendező kezdők lennének az iskolás gyerekeket felvonultató vígjátékok terén, a giccsbe hajló érzelmeskedés – ami egyszerűen kötelező kellék a karácsonyfa alá – viszont láthatólag nem az erősségük.

A 8 bites karácsony főszereplője Jake Doyle, akit felnőttként az Így jártam anyátokkal Barney-ja, Neil Patrick Harris alakít. Az anyázós párhuzam azért is áll, mert Harris ugyanazt a sztorizós vonalat hozza, mint a sorozatban, csupán apukásabb, higgadtabb változatban. Jake szülei házába felnőttként visszatérve okostelefon után áhítozó kislányának mesél arról, milyen kalandokat élt át barátaival a nyolcvanas évek végén, miközben álmukért, egy NES-játékkonzolért küzdöttek.

8 bites karácsony (2021)

8 bites karácsony (2021)

A mai gyerekeknek talán furcsa lehet, de a Nintendo gépe körüli felhajtás nincsen ám eltúlozva: Playstation 5 után rohangálni ehhez képest kismiska! Elvégre világbajnokságokat rendeztek a cuccból (hogy-hogy nem, Észak-Amerikában, végülis Japán határain túlmutatva) olyan szponzorokkal, mint a Reebok vagy a Pepsi. Ezt az érzést átadni szerintem lehetetlen, a mobilos összehasonlítás féllábon, döglött szódával nyakon öntve sem áll, de ne én legyek, aki azt állítja, hogy rosszabb ifjúság jutott utódainknak, mint nekünk, Y-oknak.

Doyle apuka mindenesetre nem hátrál meg az embert próbáló feladat elől, és felidézi gyermekkorának legjobb karácsonyát, aminek MacGuffin-ja a nyolcbites csúcstechnológiát felvonultató, emlegetett eszköz.

Annak, aki nem ismerné ezt a fogalmat, a MacGuffin a mozgóképes szakzsargonban nagyjából egy olyan tárgyat vagy eseményt jelöl, aminek egyetlen létjogosultsága, hogy előre mozdítsa az eseményeket. A Nintendo mindenképp alkalmasabb erre jelen esetben, mint mondjuk egy rúd paprikás szalámi, már csak azért is, mert nem kevés nosztalgiafaktor fakad belőle. Ezzel Dowse/Jakubowski ügyesen játszik, nem pusztán arra aspirálva, hogy eltékozolt egykori kacatgyűjteményünk darabjai után kutatva az eBay-en később elszörnyedjünk az árakon, hanem okos fricskákat is eregetve olyan témákban, mint mondjuk a videójátékok kontra aggódó konzervatívok szájkarate. A gyerekszereplők által megformált karakterek némelyikét ráadásul mintha tényleg az élet (nem pedig a kötelező rubrikák kipipálásának kényszere) írta volna, annyira el lettek találva – ezt a témát szándékosan nem részletezem tovább, hadd maradjon meg a felfedezés öröme a Kedves Olvasónak.

8 bites karácsony (2021)

Míg papa-Barney kölyökkorának relatív gondtalanságába alámerülünk – vagyis a kilencvenhét perces játékidő első háromnegyede – a Szellemirtók: Az örökséghez hasonló családi mozi, ami a generációkat saját hangjukon szólítva meg igyekszik hidat képezni köztük. A lelki füleimben felcsendülő száncsengő-csilingelésen felbuzdulva ezen a ponton már fel is tettem filmet arra a listára, ami a háttérben a képernyőn villódzva kísér el az ajándékozást megelőző szalonspicctől a kajakómáig a szent napon (írnék estét, de hát kit akarok átverni…?).

Ettől a várt katarzis hiánya tántorított el végül, a múltból ugyanis nem tudtunk visszatérni a jelenbe szájbarágós tanulság és erőltetett drámaiság nélkül; a végső üzenet ugyan a szereteté, de az nyolc bites kivitelben már nem tudott átjárni.

Nem elképzelhetetlen, hogy megöregedtem, ám az sem kizárható, hogy a korszakos mutatványhoz a készítőknek kellett volna kilépniük a kétdimenziós keretek közül, és ez csak részben sikerült. Akárhogy is, ünnepindítónak a 8 bites karácsony pont megfelel, de legfeljebb az előétel mellé.

Kapcsolódó cikkek

A Vaják világa és a jogi szimbólumok

A farkas és az oroszlán – A Witcher-univerzum és a jogi szimbólumok kapcsolata

Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.

George Lucas, Akira Kurosawa és Steven Spielberg

Steven Spielberg cége sorozatot készít Akira Kurosawa klasszikusából

A vihar kapujában 1951-ben meghozta az áttörést, és a világhírt a japán rendezőnek.

Imposztor (2022)

El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss! – Filmkritika

Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.

Élőszereplős mozifilm készül a Macskarisztokratákból

Csak remélni tudjuk, hogy jobban sikerül, mint az Oroszlánkirály.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A Vaják világa és a jogi szimbólumok

    A farkas és az oroszlán – A Witcher-univerzum és a jogi szimbólumok kapcsolata

    Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. január 27.

    El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss! – Filmkritika

    Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.

    • 2022. január 14.

    Az új Sikoly film túlságosan is emlékeztet minket Wes Craven hiányára – Filmkritika

    Önreflexív lett az új Sikoly, de ettől vagy épp ezért rendkívül vérszegény.

    • 2022. január 13.

    A Rémséges rémmesék újra megmutatja, mi is egy mese feladata – Filmkritika

    Régen mesélték el ennyire frissen a Grimm-meséket.

    • 2021. december 22.

    Természetesen a skótokról beszélek, és ez nem egy komoly film – Filmkritika

    Az új rész sajnos nem hozza az előzőek színvonalát.

    • 2021. december 10.

    Fiatalok seregszemléje, avagy egy újramesélt örökzöld – Filmkritika

    Spielberg a musical iránti rajongása átjön a vásznon.