- Ectopolis
- 2019. november 8. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Tóth András írása…
A jelenünk egyik rendszeresen felmerülő kérdése, hogy miként lehet a fiatalokkal szót érteni. Hogyan lehet elnyerni a figyelmüket, ha egy olyan témáról szeretnénk beszélni velük, ami nem feltétlenül mozgatja meg őket? A FOMO egy remek példával szolgál a hogyanra. Hartung Attila első nagyjátékfilmes rendezése, akinek szerzőtársával, Kerékgyártó Yvonne-al közösen sikerült megtalálniuk a hidat egy komoly téma és az ezredfordulós generáció között. Ez a film már nem csak egy pislákoló fény a magyar filmgyártás sötét, dohos alagútja végén, hanem minden kétséget kizáróan a nap sugarait fedezhetjük fel benne.
Gergő épp az érettségi és egy amerikai üzleti iskolára nyert felvétellel kikövezett fényes jövő előtt áll, egy éjszaka alatt azonban felfordul a gondtalan tinédzser élete. Három osztálytársával YouTube videókat készítenek, de egy házibuli alkalmával túllőnek a célon, mely végül kaotikus események egész sorozatát indítja be. A challenge videók, azaz kihívások egyre növekvő tétje sodorja bele őket a pár óra alatt lezajló cselekménybe.
Ezen filmek listája elég rövid. Főleg, hogy ha azt nézzük, hogy melyek azok, amik célba is értek. A hitelesség aranyközépútját megtalálni nem egyszerű feladat, nem csak itthon, hanem általában a popkultúrában. Persze a gyártóknak nehéz feldolgozni azt, hogy akadnak olyan témák, amiket nem lehet családbarát verzióban vászonra vinni úgy, hogy említésre méltó legyen a végeredmény. Ahogy a Barátok Köztben is teljesen hiteltelen a ,,maffiózók” szájából a teringettét és a menj a francba, úgy a másik irányba eltúlzott trágár, brutális, nyers filmek is céltalanná válhatnak.
Jellemző eleme az idősebb generáció által, oktatási céllal készített ifjúsági filmeknek, hogy a tinédzser nyelvjárást a céltalan káromkodásban próbálják visszaadni. A FOMO írói láthatóan tudták mit csinálnak, hiszen a szlengek nem merültek ki az obszcén szavakban, de trágárkodtak, ha megkívánta a helyzet. Rövidebben: úgy beszéltek a fiatalok, ahogy a fiatalok beszélnek. Ez persze elég triviálisnak hangzik és talán érthetetlen, hogy miért fontos egyáltalán kiemelni, de annak tükrében, hogy néha az is problémát okoz, hogy felnőtt emberek szájába életszerű mondatokat adjanak az írók, így ez külön dicsérendő.
Fontos része az életünknek, főleg a fiatal éveinknek, hogy megtaláljuk a helyünket, közegünket, társadalmi pozíciónkat. Tudom, hogy ezt szereti mindenki tagadni, de társas lények vagyunk és egy-két kivételtől eltekintve szükségünk van egy közegre, ami elfogad és befogad. A felnőtté válás része az is, hogy rendbe rakjuk az énképünket, és ne minden áron és feltétel nélkül akarjunk megfelelni a környezetünknek.
A FOMO éppen ezt igyekszik bemutatni Gergő történetén keresztül. Középiskola, gimnázium és egyéb oktatási intézmény nem kínál lehetőséget arra, hogy azokkal az emberekkel vegyük körül magunkat, akikkel szeretnénk. Ebből következik, hogy, vagy csatlakozol a ,,menő” csapathoz és elfogadod azt a rendszert, vagy másodrendű állampolgár leszel az osztályban. Ez legkevésbé sem döntés kérdése. A kérdés inkább az, hogy mennyit ér meg neked hogy odatartozz.
Az ominózus házibuli, amin Gergőék élete a feje tetejére állt, egy szokásos nagyszabású partynak indult. Lilla, a történelem tanár lánya is tiszteletét tette a bulin, ahol az elszabadult indulatok, pia és füves cigik hatására kivetkőzik magából. Egymásra találnak Gergővel, amiben sokat segít a Falka, a videós haverok. Majd miután szinte ájultan lefektetik fent Gergőt, aki a többiekkel egyetemben szintén tisztességgel fogyasztott az éjszaka folyamán, ráveszik, hogy váltsa be a csekket, amit korábban Lilla a szexuális jellegű utalgatásaival, cselekedeteivel kiállított.
Mivel Gergő a legkevésbé bevállalós a falkában, amit minden adandó alkalommal a szemére is vetnek, meggyőzik, hogy kamerázza is le az eseményt. Másnap vírusként terjednek a képek és videók, majd később Lillának nyoma vész. Gergőék elhatározzák, hogy felkeresik és belevetik magukat ismét az éjszakába, hogy a nyomára bukkanjanak és tisztázhassák önmagukat.
A fentebb összegzett történet alapján ez egy elég fekete-fehér ügynek tűnhet, de sokkal árnyaltabb a helyzet, mint azt gondolnánk. Természetesen nem abban a vonatkozásban, hogy, amit Gergő tett, az helyes volt vagy sem, hiszen egyértelmű, hogy nem, viszont az írókat dicséri, hogy rengeteg olyan adalék van a történetben, ami elmossa az éles határokat. Külön érdekesség, hogy nem Lilla szemszögéből mutatták be a történetet, hanem Gergő oldaláról, vagyis kvázi az „elkövető” oldaláról.
Fontos leszögezni már most, hogy én nem gondolom, hogy a történet bármikor is felmentést próbált volna keresni Gergőnek, csupán arról van szó, hogy minden történetnek két oldala van. Ami sajnos mostanra a #metoo mozgalom alkonyán kezd feledésbe merülni. Én azt éreztem a filmen, hogy igyekszik rávilágítani arra, hogy mielőtt nagy mellénnyel elkezdünk ítélkezni, nem árt, ha minden oldalról megvizsgáljuk a történteket. Mondjuk véleményem szerint a legjobb, ha egyáltalán nem ítélkezünk, ha nem ismerünk minden részletet, az pedig ugye a legritkább esetben fordulhat elő.
Mihez kezd a film a fiatalok figyelmével és egy remek történettel? Sajnos semmihez. Egyrészt érthetetlen, hogy Gergő számára mindezek után miért az a legrosszabb végkimenetel, hogy esetleg érettségi előtt fél évvel kicsapják, és csúszik emiatt, valamint elúszik az amerikai iskola lehetősége. Értem, hogy ezek elég kedvezőtlen következmények, de a helyzet súlyosságához képest elenyésző veszteség.
Lilla mentális és lelki egészségéről már nem is beszélve. Az írók annyira igyekeztek a célközönség figyelmét megragadni, hogy elfelejtettek mondanivalót rendelni a filmhez, emiatt némileg felületes lett a végeredmény és sok ziccert hagy ki. A karakterek jellemrajzai is csak inkább sziluettek, halvány utalások, mint komplex figurák, érthetőek ugyan, de nem igazán átérezhetőek.
A történet főszereplői maradéktalanul jól hozzák a rájuk osztott szerepeket. A fiatalok nagyon természetesen és életszerűen mozognak, beszélnek, játszanak. Stohl András, aki Gergő édesapját kelti életre, szokásához híven magához ragadja a figyelmet, ha épp színen van. Yorgos Goletsas Gergő szerepében hibátlan és a többiek is csatlakoznak hozzá a sorban.
Ez egyrészt köszönhető annak is, hogy Hartung Attilával egy hat hónapig tartó próbafolyamaton mentek végig, ahol beleszólást kaptak a szövegekbe, végigjárták a helyszíneket és megismerhették egymást, így a forgatás és a hangulat is gyorsabb, felszabadultabb és természetesebb lett. Kellemes csalódás, hiszen a gyerek/fiatal színészekre építeni egy nagy költségvetésű (62 millió forintból gazdálkodó) filmet, enyhén szólva is merész húzás, és bizonyára sokat segített, hogy nem olyan tinédzsereket kellett eljátszaniuk, akiket felnőttek képzeltek el, hanem olyanokat, akik valóban léteznek.
Annak tetejében, hogy mind nyelvezetileg, mind történetileg tökéletesen szólítja meg a célközönségét, túl a képi világ történethez való illeszkedésén, egyéb dimenziókban is kínál kapcsolódási lehetőségeket a film. A zenéket olyan zenekarok jegyzik, mint a Mary Popkids, Fran Palermo, Hősök, Deep Glaze. Az átélhetőségen sokat lendít, hogy a helyszínek minden budapesti éjszakai életben minimálisan is mozgó fiatalnak ismerősek, mint például a Vittula, Beat on the brat, Blaha Lujza téri aluljáró, Deák Ferenc tér stb. Én mindenképpen csak ajánlani tudom ezt a filmet.
Volt szerencsém a célközönséggel egy teremben megtekinteni, így saját magam tapasztaltam a direkt hatását. Amikor egy tanár, iskolaigazgató, szülő beszélt, akkor természetesen ők is mondták a magukét, de amikor egy-egy fontosabb részhez ért a film, akkor síri csend lett úrrá mindenkin. Ha van a családban gyerek, testvér, unokaöccs/unokahúg, bárki, aki a 14-18 éves korosztály tagja, akkor feltétlen érdemes megnézni/megnézetni velük. Nem ad választ a film egyetlen kérdésre sem azok közül, amiket felvet, viszont egy tartalmas beszélgetésnek, vitának kitűnő alapja lehet. Fontos témákat feszeget, melyekről az egyre növekvő generációs szakadékok miatt egyre nehezebb beszélni. Szerencsére itt van a FOMO, ami segít ebben és remélem még sok hasonló követi majd.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.