Aki sorozatfügg, az közben megéhezik, aki pedig eszik, az közben sorozatot fog függeni – Könyvkritika

„Aki sorozatfügg, közben megéhezik, aki pedig eszik, az közben sorozatot fog függeni”, gyárthatnék közmondást a Filmek terítéken elé, amiben Andrew Rea, a Binging with Babish Youtube-csatorna filmrajongó szakácsa készít el ikonikus, de legalábbis íncsiklandozó fogásokat. Meg olyanokat, amiket senkinek nem ajánl jó szívvel. Néha ehetetleneket – a biztonság kedvéért ilyenkor azért szól.

Andrew Rea: Filmek terítéken

Hogy Rea húsféléket vagy sorozatot szeret-e jobban darálni, azt könyvének bevezetője szerint ő maga sem igazán tudja eldönteni, de szerencsére nincs is rászorulva. A Binging (itt: egyben megnézni egy tv-sorozatot) with Babish-nek (Az elnök embereinek Oliver Platt alakította szereplője) otthont adó Babish Culinary Universe jelenleg 9,37 millió feliratkozóval büszkélkedhet, amiből azért lehet venni néhány kiló hátszínt, és házigazdája krumpliadományokra sincs rászorulva.

Séfünk igazi self made man, aki egyszer begombázva (és itt most nem a csiperkére gondolok) öntötte ki pszichológusának a lelkét, majd elvált, megtanult rendesen főzni, és belekezdett a videózásba.

Stílusát az általam megnézett epizódok alapján úgy tudnám összefoglalni, hogy egy fejetlen, tetovált fazon néhány perc alatt készre vág valami nem feltétlenül egészséges, de irigylésre méltóan guszta kaját, miközben olyan intonációval beszél, mint a Microsoft Edge szövegfelolvasó mesterséges intelligenciája.

Ross szendvicse

És bár felkészültségében nem érhető tetten a kapkodás, ha az ő tempójával próbálnék meg összeütni valamit vacsorára, először vélhetőleg levágnám néhány ujjamat, majd lángba borítanám a konyhát – a könyvből ennél jóval biztonságosabb kuktáskodni, csak a forró felületektől helyezzük biztos távolságba. A Filmek terítéken ehhez becslésem szerint körülbelül háromszáz receptet biztosít, javát fényképekkel illusztrálva; kiegészítő információkkal megtámogatott sorvezetőnek pedig mindegyikhez találunk a csatornán videót.

Hogy kiragadjak néhány példát, ilyenek a Ponyvaregény Nagy Kahuna burgere, a Tini Nindzsa Teknőcök New Yorki pizzája, a Jóbarátok hidratáló szendvicse, a Mi a manó? reggeli tésztája, és még hosszan sorolhatnám.

Ez utóbbit tényleg nem ajánlja jó szívvel még készítője sem, de létjogosultsága a jópofaság-faktoron túl is van, a recepten keresztül ugyanis levon pár hasznos tanulságot a spagettifőzésre vonatkozóan. Ez a kísérletezés, illetve az arra való buzdítás egyébként is nagyon szimpatikus vonása Reának, ami saját életútját tekintve abszolút autentikus. Ennek apropóján a feleségem hathatós segítségével el is készült otthon Freddy oldalasa a Kártyavárból, ami szmóker híján aligha lehetett ízbéli tükörképe az „eredetinek” (bár ki tudja…), viszont a gyerekkel együtt így is harminc ujj nyaldosására került sor az elfogyasztását követően. (Mindenki a sajátját tisztogatta.)

A Big Kahuna Burger

Zseniálisnak találom a magyar címet, bár kissé pontatlan: valójában, mint már említettem amerikai filmek és sorozatok inspirálta ételek receptjeit gyűjtötte össze egy kiadványba a „moziséf”. De nem csupán…! Poén- és infómorzsák színesítik az ételekhez őszinte, szellemes stílusban megírt körítést (nagy piros pont és extra repeta a fordítónak, Nábelek Zsófiának), amiknek révén hol a szerző életébe, hol pedig a kapcsolódó klipforgatás kulisszatitkaiba nyerünk bepillantást.

Akadnak az átlag magyar konyha számára különlegesebb összetevők – nekem már az oldalashoz használt folyékony füst is az volt – de Rea alapvetően az egyszerű, jóízű konyhaművészeti remekekre szorítkozik, kerülve az ezotériát. Az egyes fogások ilyetén kikísérletezése nem kevés kreativitást és/vagy utánajárást igényelhettek részéről, bár olykor az apropó egészen elborult. Ilyen A keresztapa balsorsú desszertje, ami egyetlen mondat erejéig jelent meg a filmben (igaz, abból később mame lett): „Hagyd a pisztolyt! Hozd a cannolit!” Oké, ha egyesek képesek voltak ölni érte, én is megkóstolom.

Nyolcezer forintos árával a Filmek terítéken nem tartozik az olcsó kiadványok közé, így feltehetőleg nem véletlenül az ünnepek előtt jelent meg. Ezért az árért viszont gyönyörű kivitelezésű, tippekben bővelkedő társa lehet minden – akár kezdő – séfnek, ráadásul olvasmánynak sem utolsó: az oldalakról számomra sokkal inkább átsüt Andrew Rea személyisége és mozgóképrajongása, mint a Youtube-ról, ahol a pörgős tempóba, talán szocializációm miatt, de hamar belefájdul a fejem. Mindössze két dolgot hiányoltam: a komplex névmutató helyett egy egyszerű tartalomjegyzéket a gyakorlatilag koncepciótlanul adagolt ételkölteményekhez, illetve az európai mozi különlegességeit. Hát van olyan köztünk, aki nem kívánt rá Bridget Jones kék spárgalevesére…?

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.