
- Vitkolczi Ildikó
- 2021. október 29. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
„A Ragyogás óta minden hotelt szellemek laknak, nem igaz?” – kérdi az Alkony Motel című regényben egy Heather nevű lány, miután Carly, a történet egyik főszereplője a könyvben ábrázolt motelről érdeklődik tőle. És valóban – akár a Panoráma Stephen King egyik (ha nem) a legjobb regényében, A ragyogásban, akár Norman Bates lakhelye a Psyichóban… úgy tűnik, az elzárt hotelekkel vagy motelekkel csak a baj van. Hullák hevernek a fürdőkádban, életre kelt sövényállatok grasszálnak a parkban, a zuhanyzás pedig életveszélyes foglalatossággá válik – és akkor a hotelekben ki-be járkáló kísértetekről még nem is beszéltünk…
Az Alkony Motel miért is lenne jobb hely? Az eldugott kisvárosban, Fellben található motelben az ajtók önmagukat nyitják és csukják – méghozzá meglehetős hangerővel -, az áram időnként kimarad, és olyankor a teljes épület totális sötétségbe borul. Ha épp egy szobában tartózkodsz, amkor az ajtók önálló életre kelnek, akkor biztosan csapdába kerülsz, mert az ajtók se kulccsal, se erővel nem nyílnak, csak amikor ők maguk úgy döntenek. És akkor még nem beszéltünk a folyosókon időnként átrohanó kisfiúról, a cigifüstről, ami akkor is körüllengi az embert, ha a környéken senki sem dohányzik… vagy a nőről, aki hirtelen előbukkan a kocsid mellett a sötétben, és rád ordít, hogy: „Menekülj!”. Aztán meg simán szertefoszlik…
Alkony Motel
A történet két fő szálon fut, így két főhősünk is van: Viv és az unokahúga, Carly. A sztori 1982 novemberében indul, méghozzá, bármilyen meghökkentő is, Viv életének valószínűleg utolsó napjával. A fiatal lány, aki az Alkony Motel éjszakás recepciósa, a motel előtt ül az autójában. Halálosan fél, tudja, hogy nem lenne szabad bemennie az épületbe, mégis megteszi – és azután, még ezen az éjszakán nyomtalanul eltűnik. Úgy harminc évvel később az unokahúga, Carly, édesanyja elvesztése után a nagynénje keresésére indul. Eljut a motelhez… és az a fura helyzet áll elő, hogy tulajdonképpen perceken belül belőle is az Alkony éjszakás recepciósa válik. De nem bánja, hiszen azt reméli, így sokkal könnyebben fejtheti meg a nagynénje eltűnése körüli rejtélyt.
Viv és Carly az Alkony Motel alkalmazottja lesz, és szinte azonnal értesülnek a Fellben lezajlott, hátborzongató gyilkosságokról, ahol az áldozatok fiatal nők voltak. Azután mindketten megismerkednek egy-egy szimpatikus sráccal, találkoznak néhány alkalmi és állandóan visszatérő vendéggel… és a különös eseményeket is mindketten megtapasztalják.
Alkony Motel
Abban is párhuzamos a cselekmény, hogy mindkét lánynak akadnak segítői. Vannak új szereplők – ami az eltelt évek száma miatt teljesen érthető -, de olyanok is, akik már Vivet is segítették a nyomozásban – így, Alma Trent, a városka egyetlen női rendőre, vagy Marnie, a fotós. Akik, bár örülnek, hogy megismerhetik Viv rokonát, neki mégsem segítenek olyan lelkesen, mint korábban Vivnek.
Ha a magánéletüket nézzük, még akkor is találhatunk párhuzamokat, mivel mindkét lány családi háttere rendezetlen, és tulajdonképpen az elől menekülve jutnak el Fellbe, ahol ott is ragadnak, mert a Motel szinte beszippantja őket. Mindkettőjüknek egyedül kell talpra állniuk, és bár akadnak segítőik, végül a nyomozásban is magukra maradnak. És a legvégén mindkettőjüknek meg kell hozniuk egy döntést, a veszély ismeretében: hagyják a hotelt és a nyomozást a fenébe, hiszen már a saját életük is veszélybe került, vagy a korábbi – és a későbbi lehetséges – áldozatok miatt mégsem hátrálnak meg.
A hírhedt Bates Motel
Számomra annyiból volt csalódás a történet, hogy az összes ajánló és fülszöveg olyan rettegést, félelmetes és hátborzongató eseményeket ígért, amitől az ember majd nehezen alszik el – nekem mégsem volt meg ez az érzés. És bár én nem szeretek rettegni, mégis kíváncsi voltam a Motelre – ami nagyrészt szintén csalódást okozott. Bár voltak kísértetek, és ijesztő(nek szánt) jelenségek és események, félelmetes hotelnek nekem annyira nem volt félelmetes, mint vártam. Egyáltalán nem volt meg az a rettegésfaktor, mint a Panoráma esetében, amikor pár oldal elolvasása után nem mertem éjjel kimenni a sötét előtérbe… és megfogadtam magamnak, hogy sose megyek olyan hotelbe, ahol állatformájúra nyírt sövény veszi körül az épületet.
Ráadásul itt a félelemfaktor is jóval erősebb volt a számomra: amikor Viv követi a feltételezett gyilkost, és többször is majdnem lebukik, ott igenis éreztem azt, ha most egy olyan jelenet következik, ahol Viv elbújik a kocsijában, azt remélve, hogy a gyilkos nem veszi észre… aztán felnézve megpillantja a tettest, ahogy őt nézi az üvegen keresztül, akkor kapok egy kisebb szívrohamot.
Panoráma Szálló Stanley Kubrick King-adaptációjában
Amit még hiányoltam, az a 80-as évek megidézése. Viv története 1982-ben indul, és a szerző a kort igazából csak az öltözködésen, a sminken és a frizurákon keresztül mutatja meg. (Úgy tűnik, ha az ember Stephen Kingen nevelkedett, aki a rettegés kiváltásán kívül a korrajzban, régi, álmos kisvárosok zseniális ábrázolásában is jeleskedik, akkor egy múltbéli helyszín és kor ábrázolásánál nem elégszik meg a kevéssel.) Én elbírtam volna például régi, 80-as évekbeli slágereket, amik a motel rádiójából szólnak, vagy az autórádiókból, esetleg a kisvendéglőkben, ahol Viv is evett olykor.
De, hogy a cikk végén a könyv legjobb részét említsem: zseniális húzásnak érzem a szerző részéről az első pár oldalt, ami a könyv vége felé szinte ugyanúgy megismétlődik – csakhogy, az azóta megismert események miatt teljesen más hangsúllyal. Így rögtön más értelmet kap minden mondat, Viv minden gondolata (érdemes is gyorsan újraolvasni az elejét, és közben bőszen aházni és bólogatni hozzá).
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.