Hírek

Amerikai túlélőkönyv kollektív téboly esetére – Könyvkritika

Hirdetés

Mindig érdekes látni, hogy egy író honnan indul, és végül hova jut el; hogy korai regényeihez miként viszonyulnak későbbi zajos világsikerei. Az idehaza is egyre népszerűbb Blake Crouch a Wayward Pines-trilógiájával aratott osztatlan sikert, melyből olyan rendezők közreműködésével készült sorozat, mint Antal Nimród, vagy M. Night Shyamalan. Az Agave Könyvek eredetileg a szerző tavaly májusra tervezett magyarországi látogatására hozta volna ki Crouch egyik korai regényét, ám a koronavírus-járvány nem csupán a rendezvényt hiúsította meg, de a kiadói terveket is alaposan átírta. Most azonban itt van nekünk a Menekülj, egy vérbeli amerikai túlélőkönyv, melyet Bear Grylls is megirigyelhetne.

Blake Crouch: Menekülj

Blake Crouch: Menekülj

Jack Colclough az új-mexikói Albuquerque-ben él a feleségével, lányával és fiával. Amikor egy napok óta tartó megmagyarázhatatlan, indokolatlan és brutális erőszakhullám közepette egy vészhelyzetre fenntartott rádiócsatornán meghallja a nevét azok sorában, akik felkerültek a halállistára, fogja a családját, és menekülni kezd. Röviden és tömören ennyi a nemrég megjelent Menekülj alapsztorija, és bár a történet alapvetően nem merészkedik túlságosan messzire a apokalipszis-regények sablonjain ledöntésére tett kísérletek közepette, leginkább a tanítanivalóan feszes stílusnak, az egyszerű, és gördülékeny prózának köszönhetően mégis kellemes olvasmánnyá válik a kezünkben. Crouch tulajdonképpen nem csinál mást, mint későbbi regényeiben: vesz egy alapvetően izgalmas alapötletet, amit aztán elejétől a végéig háromezres fordulatszámon pörget, és itt ötlik a szemünkbe a bevezetőm első mondatának jelentősége.

A Menekülj ugyanis érezhetően a világsikerek előtt született, mert bár a későbbi recept egyértelműen és tisztán körvonalazható, annak megvalósítása épp azon fókuszpontokat hagyja figyelmen kívül, ami miatt a Wayward Pines-trilógia, a Hamis emlékek, vagy a Sötét anyag annyira népszerűek lettek a thriller műfaj kedvelőinek körében.

A Menekülj esetében ugyanis hiába az olvasót háromszáz oldalon át feszültségben tartó cselekmény, ha az alapkoncepció izgalmasabb, mint a Colclough-család sorsa, mely a számos megpróbáltatás miatt valahol a regény 2/3-a táján már kifejezetten fárasztóvá válik, hogy aztán egy a zsánerben kissé szokatlan, és túlságosan is hollywoodi végkifejletbe torkolljon. Mindez nem feltétlenül lenne probléma akkor, ha Crouch közelebb engedne minket a szereplőihez, ami azonban legalább annyira kihagyott ziccer, mint maga a háttértörténet. A Colclough-család ugyanis bizonyos szempontból nem nevezhető átlagosnak: az orvosfeleség nyíltan csalja a férjet, a lányuk gót identitással lázad a család ellen, a fiúk pedig vélhetően érintett abban a jelenségben, mely vérengző vadásszá változtatta a társadalom jó részét. Crouch azonban a mindezek által érzelmileg kihegyezett helyzeteket végül elintézi két-két bekezdéssel, ami miatt a család szenvedéstörténete a regény fináléjára heveny öncélúságba és némi érdektelenségbe fullad. Itt ütközik ki a különbség a későbbi, fentebb említett regényei, valamint jelen mű közt, azokban ugyanis a szerző már sokkal gyakorlottabb kézzel volt képes megtalálni az egyensúlyt az alapötlet logikai kibontása, és a szereplői jellemének árnyalása közt.

Blake Crouch: Menekülj

Blake Crouch: Menekülj

Félreértés ne essék, másfél nap alatt befaltam a Menekülj-t, ami jelzi, hogy valóban olvasmányos, pörgős, és helyenként kifejezetten izgalmas a fel-felbukkanó mesterkélt fordulatai dacára is, de összességében mégis inkább egy kevésbé sikerült Dean R. Koontz-regény benyomását kelti, és semmiképpen sem ad magyarázatot arra, miért nevezte pályája elején az amerikai kritika Stephen King utódjának a szerzőt.

Pedig akadnak pozitívumok bőven: a Crouch által tudatosan kifejlesztett, filmszerűen pergő stílus tökéletes összhangban van a történettel, ha azt mondom rá – és joggal mondhatom – hogy a regény letehetetlen, akkor az lényegében ennek a vonásának szól, ráadásul a felszín alatt azért rávilágít néhány égetően fontos amerikai társadalmi problémára is, melyek egy részéről alighanem a szerző még csak nem is tehet.

Az Egyesült Államokban a mai napig folyton fellángoló vita tárgyát képezi a fegyverhasználat, amire Crouch brutális választ ad a Menekülj-ben; amikor ugyanis egy rejtélyes jelenség gyilkológéppé változtatja a népesség addig békésen éldegélő részét, azonnal mindenki kezében ott a fegyver, mellyel a polgártársai ellen fordulhat. A regény kiváló allegóriája egyébként a tavaly év eleje óta az országban időről-időre lángra kapó tüntetéshullámnak is, és bizonyos ábrázolt jelenetek nem is állnak túlságosan messze mindattól, amit a tévé híradóból megismertünk a George Floyd halála utáni erőszakhullámban, vagy épp idén év elején a Capitolium ostrománál. Az, hogy felmerül e furcsa párhuzam a jelenünk eseményei és egy eredetileg pontosan 10 évvel ezelőtt megjelent regény közt, nyilván pusztán a véletlen műve, ugyanakkor érdekes látni, hogy egy amerikai író  miként vázolja fel a saját társadalmának kollektív tébolyát levetítő gondolatkísérletet.

Blake Crouch: Menekülj

Blake Crouch: Menekülj

A Menekülj sajnos semmit nem ad hozzá az apokalipszis-regények sablonjaihoz, még akkor sem, ha egészen pontosan nem is simul bele a zsánerbe; ami azonban leválasztja róla, nem annyira hangsúlyos, hogy igazán egyedivé tegye. Azt mindenesetre valóban érdekes látni, hogy Crouch erre volt képes 2011-ben (ez egyébként már a hatodik megjelent regénye volt), ugyanakkor öt évvel később megírta a Sötét anyagot, nyolc évvel később pedig a Hamis emlékeket, melyek ebben a formában tökéletesen lefestik egy bestselleríró karrierívét és fejlődéstörténetét.

Bár az élményem meglehetősen felemás a Menekülj kapcsán, a továbbiakban is vevő leszek minden újonnan megjelent Crouch-regényre, mert bár abszolút vallom, hogy ostobaság King utódjának tekinteni (sem narratívában, sem témában, sem stílusban, sem irodalmi jelentőségben nem sok közük van egymáshoz), de értem a szerző hangos nemzetközi sikerét, és időről-időre szívesen merülök el a történetei filmszerűen pergő világában.

A szerzővel tavaly, nem sokkal az elmaradt budapesti látogatás után készítettünk interjút, melyet itt olvashattok el.

Kapcsolódó cikkek

Frank Miller a modern képregény élő legendája

Bűnös hősök, hazug feloldozások – Frank Miller, a hibrid-noir fenegyereke

A kultikus képregényíró, aki immár negyven éve sikert sikerre halmoz.

Képregény

2021. 04. 21.

Stephen King és fia, Joe Hil

Magyarul is megjelenik Joe Hill kultikus horror-novelláskötete

Stephen King fia 2005-ben futott be a most megjelenő gyűjteménnyel.

Hírek

2021. 04. 20.

Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Az emberiség alkonya és a gépek hajnala, másként, mint a Terminátorban – Könyvkritika

Jacek Dukaj olyan világba kalauzol, ahol nem akarunk élni.

Hírek

2021. 04. 20.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Moskát Anita és Markovics Botond (Brandon Hackett)

Moskát Anita és Markovics Botond regénye nyerte a Zsoldos Péter-díjat

Idén egyedülálló módon egyszerre adták át a tavalyi és az idei díjakat.

Hírek

2021. 04. 21.

Charles Cullen és Eddie Redmayne

Sorozatgyilkos bőrébe bújik következő filmjében az Oscar-díjas Eddie Redmayne

Eddie Redmayne már eddig is a szélsőséges karakterek mestere volt.

Hírek

2021. 04. 21.

Stephen King és fia, Joe Hil

Magyarul is megjelenik Joe Hill kultikus horror-novelláskötete

Stephen King fia 2005-ben futott be a most megjelenő gyűjteménnyel.

Hírek

2021. 04. 20.

Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Az emberiség alkonya és a gépek hajnala, másként, mint a Terminátorban – Könyvkritika

Jacek Dukaj olyan világba kalauzol, ahol nem akarunk élni.

Hírek

2021. 04. 20.

A felfedezés igazi filmtörténeti kuriózum lenne

Hajtóvadászat Brazíliában Orson Welles elveszett kópiája után

A dokumentumfilmes stáb sikere igazi filmtörténeti kuriózum lenne.

Hírek

2021. 04. 19.

Hirdetés