Amikor a bevált-csapaton-ne-változtass taktika félre megy – Sorozatkritika

Február 25-én megérkezett a Netflixre a Vikingek folytatásának szánt, Vikingek Valhalla c. sorozat első évada. És a rajongók nagy örömére a streaming szolgáltató egyben fel is pakolta mind a nyolc részt, így egy rövid hét alatt le lehetett pörgetni a spin-off sorozatot, amit meg is tettünk, s felemás érzésekkel várjuk a folytatást. De ne rohanjunk ennyire előre, vegyük szépen sorra az új vikinges sorozat erényeit és hibáit.

Vikingek: Valhalla (2022)

A Valhalla a 11. században veszi fel a történelem fonalát, Ragnar Lothbrok halála után száz évvel. Ami, figyelembe véve a legendás harcosról szóló mondákat, az első kronológiai tigrisbukfenc, a készítők részéről.

Ez már a dicső viking kalandozások alkonya, a barbár skandináv harcosok eddigre már kirajzottak fagyos északi otthonaikból, és Izlandtól Gibraltárig, Írországtól Bizáncig szerte a világban új hazára leltek. Sokan közülük Angliában, II. Ethelred angol király országában telepedtek meg, nyelvüket elfelejtették, pogány vallásukat elhagyták és beilleszkedtek az új környezetbe.

Az első részben, ezt a békés együtt élést zilálja szét az angol király merénylete, mely során a szigetországban élő összes vikinget lemészároltatja. Persze akad egy ifjú herceg, – Harald Sigurdsson (Leo Suter) – aki még épp időben menekül el maroknyi csapatával, hogy bosszútól fűtve Kattegat legendás városában leljen menedékre. Az angol király tettének híre gyorsan szárnyra kap, s a Viking világ minden szegletéből érkeznek harcosok Kattegatba, hogy egyesült erőikkel bosszút álljanak Ethelred királyon. Ezzel párhuzamosan, egy hatalmas viharon átkelve, egy másik társaság is bosszúszomjasan érkezik nem sokkal később a városba. Leif Eriksson (Sam Corlett) és Freydís Eiriksdóttir (Frida Gustavsson), a száműzött Vörös Erik fia és lánya, azért jönnek, hogy bosszút álljanak egy erőszakos keresztény vikingen, aki Freydíst megrontotta. A keresztény viking nem más, mint Olaf Haraldsson (Johannes Haukur Jóhannesson) Harald Sigurdsson féltestvére, Norvégia majdani királya.

Vikingek: Valhalla (2022)

Ám még mielőtt túlságosan hosszúra nyújtanám, a már-már szappanoperaszerűen szövevényes kapcsolati rendszerek bemutatását, abba is hagyom. Ugyanis a sorozat egyik nagy hibája ebből a napi sorozatokra jellemző papírmasé karakter dömpingből fakad.

Az új sorozat az eredeti Vikingekhez képest ebben különbözik leginkább, míg a régi sorozatban, olyan, izgalmas, jól felépített történettel, világos motivációval rendelkező, egyedi figurák voltak, mint Ragnar, Björn, Floki, Rollo vagy Ivar, addig az új sorozatban szinte kizárólag az aktuális eseményekkel sodródó, kiszámítható, kötelezően hosszú hajú, szakállas, kigyúrt/ érzékien vonzó, harcosokat és amazonokat láthatunk. Ebből kifolyólag sajnos egy évadnyi rész sem volt elég ahhoz, hogy bármelyik karaktert megkedveljük annyira, hogy esetleges elvesztése hiányt hagyjon bennünk a továbbiakban.

Ezen felül a történelmi hitelesség is egy sarkalatos pontja a sorozatnak, bár tudom, ez a történet élvezhetőségében, érthetőségében cseppet sem zavaró, ámbár remélni szeretnénk, hogy a hitelesség se utolsó szempont egy történelmi sorozat esetében. Így aztán mégis csak essen néhány mondat azokról az anakronisztikus, tényszerűen hibás eseményekről, amik a Vikingek Valhalla c. sorozatban megfigyelhetők.

Vikingek: Valhalla (2022)

Kezdjük azzal a ténymegállapító kijelentéssel hogy a főbb karakterek közül mindegyik valós történelmi személy, ellentétben az eredeti sorozattal. Csakhogy ezek a figurák így, ilyen formában, ahogy a Netflix történetírói elképzelték, soha nem találkozhattak.

A teljesség igénye nélkül, íme tehát néhány pontatlanság. Először is Leif Erikssen és Harald Sigurdsson a sorozatban hasonló korúnak (kb. 28-33 évesnek) vannak ábrázolva, míg a valóságban Harald csupán öt éves volt, mikor Leif Erikssen Amerika „felfedezője” ötven éves korában elhunyt.

Másodszor, Knut dán király cseppet sem volt angliai hadjárata során olyan joviális és szelíd az angol nemességgel és II. Ethelreddel (Bosco Hogan), mint ahogy azt a sorozatban láthatjuk. Győzelme után, amely háborúban nem mellesleg Olaf Haraldson az angolok pártján állt, kegyetlenül leszámolt a szász nemességgel, s a gyermek királyt elűzte a szigetről. Ahogy az se állja meg a helyét, hogy távollétében, körülbelül az ötödik részben felbukkanó apja – Villásszakállú Svend király – az, akire rábízza újdonsült királyságát. Hiszen Svend király 1014-ben lováról leesvén meghalt, Knut pedig hivatalosan 1016-tól szerzi meg az angol koronát.

Persze ilyen alapon sok másik filmet, sorozatot szét lehetne szálazni, s felróni nekik a történelmi hitelesség hiányát, sokszor egyébként talán lenne is értelme, hiszen sok esetben az eredeti történetek is kellő izgalommal, eseménnyel, fordulattal szolgálnának.

Lásd, ahogy a Valhalla magjául szolgáló történelmi események is bővelkednek valódi területi viszályokban, politikai intrikákban, véres polgárháborúkban, és markáns történelmi karakterekben. A kora 11. század hajnalán a skandináv világban végbemenő keresztényi áttérés, – aminek nehézségeit, viszályait a sorozat elkezdi ugyan kibontani – vagy az elhúzódó belviszályok miatt sokáig képlékeny, angliai és skandináv államok formálódása, a valóságtól túlzottan elrugaszkodó történetek nélkül is kellő forrással szolgálna.

A színészi alakításokról még érdemes pár szót ejteni, ugyanis a széria másik sajnálatos sarokköve a középszerű színészvezetés, és a már említett egy kaptafára castingolt tucat „vikingek”. A szereplő gárdából egyedül talán a Frejdist alakító Frida Gustavsson lóg ki felfelé, a harcos amazont megformáló fiatal színésznő alakítása energikus, és természetes, a karakterét élettel képes megtölteni, míg ez utóbbi férfi kollégáiról nem mondható el. A harci jelenetek mindenesetre profin megkoreografáltak, ahogy a látvány világ is igényes, sőt ha lehet, még az eredeti sorozatra is rávernek díszletben, kosztümökben a Valhalla alkotói. A történet fordulatos, igaz olykor talán túl nagy lóugrásokban is közlekednek a skripterek az események horizontján, aminek eredményeként a sorozat egysége néha magába roskad. Ám ez talán a legkönnyebben korrigálható része ennek az új projektnek.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.