Nem kell mindenkinek kiválasztottnak lennie, zombikkal harcolnia, megmenteni a világot a közelgő apokalipszistől, vagy mindenféle új és fenyegető dologgal szembeszállnia. Az óceán kis gyöngye. Talán nem a nagy és hangzatos dolgokon keresztül szemléli a világot, hanem az apró, ám annál értékesebb históriák szemüvegén keresztül, ahol a teljesen hétköznapi embereknek is lehetnek érdekes és tanulságos történetei.
Én, aki döntő többségében mindig valamiféle sci-fi, fantasy vagy krimi regénynél kötök ki, nemrégiben egy elbeszélésekből álló könyvet vettem a kezembe, amit a kortárs és klasszikus szerzők szépirodalmi művei mellett találhattok meg a könyvesboltban. Bár nagyon ódzkodom a kategorizálástól, és egyébként sem gondolom, hogy szükségünk van ilyesféle határokra, Csontos Imola tavaly év végén megjelent könyvét a hagyományos értelemben véve mégis szépirodalomnak mondanám, minőségét és mondandóját tekintve legalábbis mindenképpen.
Bár Az óceán kis gyöngye. Talán című kötet szokatlan címválasztása elsőre szemet szúrt, nem igazán tudtam mire számítsak, hiszen önmagában sem a cím, sem a fülszöveg nem árult el túl sokat, azon túl, hogy előbbit egyértelműen Petőfi Sándor A bánat? egy nagy oceán című verse inspirálta. A kötetet kézbe véve első blikkre nem tűnt túl különlegesnek ez a kicsiny, puhafedeles, alig százhetven oldalas könyv, ám a látszat – ahogy oly sok esetben már – most is megtévesztett.
Bár klasszikus értelemben véve ez a kötet nem kapott főszereplőt, a mű legfőbb karaktere egy Anna nevű fiatal lány, aki az írásba menekül, hogy feldolgozza az őt ért szörnyű tragédiát. Az óceán kis gyöngye. Talán fejezetekre osztott elbeszélésekből áll, melyek mindegyike Annával, a családjával vagy a barátaival történt egy-egy eseményt dolgoznak fel, mindig annak a szemszögéből bemutatva a történetet, akiről éppen az adott fejezet szól. Ezáltal minden szereplő fejébe beleláthatunk picit: olvashatunk benne Anna édesanyjának felejthetetlen nyári táboráról, a nagymama sokat érő cipőgyári részvényeiről, közeli barátokról, távoli barátokról, a barátok barátairól, sőt még olyanokról is, akiket Anna is csak hallomásból ismert. A hangulatos történetek mellett külön tetszett, hogy Anna önironikus hangoktól sem mentes kommentárokkal kíséri végig a kötet történéseit, ahol féltékenység, népszerűség, szerelem, mind, mind szerepet kapnak egy-egy elbeszélésben. A kötet végén pedig egy lejátszási lista is helyet kapott, amellyel Anna szerint még közelebb kerülhetünk a történetek hangulatához és megértéséhez.
Ahogy klasszikus értelemben vett kortárs szépirodalomhoz, úgy magyar írók regényeihez is ritkán nyúlok, ám azon különleges alkalmakkor, amikor mégis hazai szerzőktől olvasok, valahogy mindig pozitívan csalódok. Most is éppen ez történt: adott egy könyv telis-tele magyar szereplőkkel és itthoni helyszínekkel, ahol kicsit minden olyan ismerős, de szerencsére nem a nagy nemzeti, „magyarkodós” értelemben. Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy az Óceán kis gyöngye. Talán olyan szereplőket mutat be, akikkel könnyű azonosulnunk, hiszen mi is találkozunk velük nap, mint nap a családban, a barátok között vagy az utcán.
Ami a könyv stílusát illeti, az író elkerülte a szépirodalmi művekre sokszor jellemző túldíszített és okvetlen líraiságot, és az olykor nehezebben emészthető történeteket is könnyed és olvasmányos hangnemben tálalta. Ezzel sem az éle, sem a drámaisága nem veszett el a sztoriknak, csupán a nehéz könyvekre jellemző emelkedett nyelvezet maradt el, amelyet személy szerint én csöppet sem bántam.
A szépirodalom és a ponyva határán
Az igazi könyvmolyok jól tudják, hogy egy elbeszélésekből álló kötet egészen más élmény, mint egy hagyományos értelemben vett összefüggő regény. Bár Imola könyvében családtagok, ismerősök és barátok történeteit olvashatjuk, így olykor átfedések is vannak a sztorik között, de összeségében mégis minden egyes elbeszélés egy külön kis világ, sajátos sors és egyedi kaland volt a számomra.
És, hogyan is lehetne összefoglalni, hogy miről szól Az óceán kis gyöngye. Talán? Képzeljétek el, hogy a ma oly divatos, mindenféle természetfeletti dologgal feltuningolt történet helyett kaptok egy olyat, ahol se drámai fordulatok, se szuperképességekkel megáldott fiatalok nincsenek, csakis olyan hétköznapi emberek, akikkel semmi olyan nem történik, ami nem eshetne meg velünk is.
és bár a magyar piac elég élesen elválasztja egymástól a két kategóriát, itt az élő példája annak, hogy hús-vér emberekkel és valós történetekkel is lehet értékes, ugyanakkor olvasmányos és szórakoztató történetet alkotni.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.