Benke Éva
2021. április 28. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Amikor egy jó novella is képes fejbe csapni az embert – Könyvkritika

„Lépj le innen, öcsi!” – tanácsolja Tóbinak a bátyja. Ám lelépni nem olyan egyszerű, ott van a család, a barátok, na meg Nagyeszesi Alfréd, aki szerint 15 év jár, ha elkapnak – ahogy ő mondja – dezertálásért. Ha viszont marad, irány a Nemzeti Szolgálat, a kényszermunkatábor, ahol semmi zsoldért dolgozhat egy olyan hazáért, ahol belefullad az ember a saját nyomorúságába. Menni vagy maradni, te mit választanál?

Franco Supino méregerős novellája Urbán Éva fordításában jelent meg itthon az Underground Kiadónál. Az alig kilencven oldalas, ritka szedésű könyvecske a jövőben játszódik, a hanyatló Nyugat egyik legszegényebb országában, Svájcban. Nem, ez nem irónia akar lenni, Supino történetében ugyanis Svájc nem a demokrácia és a jólét mintapéldája már, hanem egy olyan hely, ahol szegény a nép, mint a templom egere. Egy hely, ahonnan mindenki az Ígéret Földjére vágyik el, ahol a gyereknek PS5 és nagyképernyős tévé jut, de ha más nem, hát Olaszország, vagy valamelyik afrikai ország is megteszi, a helyzet ugyanis mindenhol jobb, mint itthon, Svájcban.

Franco Supino: Lépj le innen, öcsi!

Nem kalandvágyból, muszájból

Franco Supino Svájcban élő, olasz származású író, aki szerint pénzen nem lehet hazát vásárolni, azt csak kiérdemelni lehet. Lépj le innen, öcsi! című novellájának főszereplője a tizenéves Tóbi, aki a többi fiatalhoz hasonlóan borús jövőt lát maga előtt, így bátyja tanácsára úgy dönt, lelép az országból, és saját szerencséjének kovácsa lesz. Tóbi szerint a suliban nagyon sokan vélekednek úgy, mint ő, ám ezt hangosan nem lehet kimondani, mert a besúgók mindenhol ott vannak, ha pedig elkapják az embert, akkor…nos, akkor vége mindennek.

Persze nem véletlen, hogy innen mindenki menni akar: nincs pénz, nincs munka, nincsenek üzletek, áram is csak alig, a házakat kifosztották, az utcák pedig bűzlenek a szeméttől, a füsttől és a dögöktől.

Tóbi még a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen van fedél a feje felett, és ahogy a barátja, Simi is gyakran emlékezteti rá, legalább van egy kútjuk a kertben. Simiéknél ugyanis az sincs, így még a vécét sem tudják lehúzni.

Franco Supino: Lépj le innen, öcsi!

Tóbi a barátjával együtt akar elszökni az országból, szinte mindennap beszélnek is a tervükről, persze csak halkan, nehogy a gárdisták kiszagolják, mit terveznek. Ám lelépni nem olyan egyszerű, ráadásul az sem segít az ügyükön, hogy az országban igen puskaporos a hangulat, Nagyeszesi Alfréd szerint ugyanis a haza belső ellenségei merényletet terveznek. Tóbi bátyja szerint azonban szó sincs ilyenről, a párt csupán riogatni akarja a népet, hiszen az az ember, aki fél és szorong, az könnyedén irányítható.

Menni vagy maradni, nehéz a döntés, hiszen itt van a családja, a barátai és a szép szemű Sára is, aki akár a barátnője is lehetne, ha itt maradna az országban. Tóbi azonban úgy érzi, nem maradhat, mennie kell, nem kalandvágyból, hanem muszájból. „Mondd meg anyának, hogy szeretem! Mondd meg neki! Mondd meg neki, hogy nem felejtem el, és bárhová is kerülök, támogatni fogom.” – kérte Tóbi a bátyját, mielőtt végleg elhagyta az országot.

Franco Supino: Lépj le innen, öcsi!

Minden olyan ismerős

A politikai életet gyökerestől felforgató európai menekültválsággal kapcsolatban egy egész raklapnyi kötetet találni a könyvesboltokban, ám ezek a könyvek a regényekhez szokott szemnek szárazak és unalmasak lehetnek. De kérdem én: miért ne beszélhetnénk a szakmai értekezéseken túl novellákon és regényeken keresztül is a jelen társadalmi problémáiról?

Miért ne olvashatnánk olyan könyveket, amelyekben korunk nagy kérdései kapják a főszerepet? Végre itt egy irodalmi mű, amely megmutatja, milyen átalakulás megy végbe egy menekült fiatal szívében, milyen érzés hátrahagyni az otthoniakat, és elindulni egy olyan útra, ahol a vízbefúlás és a fagyhalál csak egyike azoknak a kockázatoknak, amelyet bevállalnak azért, hogy eljussanak egy olyan országba, ahol biztonságot és megélhetést remélnek.

Egy novella szerintem attól jó, ha képes fejbe csapni az embert, a Lépj le innen, öcsi! pedig minden további nélkül eleget tesz ennek. Tóbi vívódása és küzdelme jóval túlmutat önmagán, nem lehet csak úgy lepöccenteni a vállunkról, aztán menni tovább a dolgunkra. Olykor muszáj belebújnunk mások bőrébe, megérezni és megérteni az általuk megélt eseményeket, ám mind közül talán a legfontosabb, hogy feltegyük magunknak a kérdést: „Mi mindennek kell ahhoz történnie, hogy egy 15-16 éves fiatal azt mondja, elmegyek, itt hagyom a hazám, a barátaim és a családom. Milyen lehet egy világ, ahonnan a fiatalok inkább elmenekülnének?”