• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Az író második könyve, és első regénye

Hírek

Apokaliptikus robinzonád szépirodalmi köntösben – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Alighanem megosztó kötet lesz az elsőkönyves író, Lily Brooks-Dalton műve, az Agave Könyvek gondozásában két hete megjelent Az éjféli égbolt, ugyanakkor fontos történet egy olyan hosszú évtizedek óta zajló csata ütközőzónájában, mely a szépirodalom és a szórakoztatóirodalom határvonalainak elmosásáért indult, aztán észrevétlenül állóháborúvá redukálódott. Nem tökéletes mű, de közel tökéletes crossover, mondhatni iskolapéldája annak, miként lehetséges házasítani a mainstream és a magasirodalmat, és őszinte reménykedésre ad okot, hogy többen éreznek majd rá e különös kombináció erejére.

Az író második könyve, és első regénye

Az író második könyve, és első regénye

Lily Brooks-Dalton 2015-ben már publikált egy tényirodalmi kötetet, aztán a Vermontban élő író a fikció felé fordult, amiben valami közel sem egyedit, ám mégis lenyűgözőt hozott létre. A szépirodalom és a szórakoztatóirodalom határvonalainak látszólagos elmosása egy-egy regény, vagy akár egy komplett életpálya esetén ma már nem igazán számít szokatlannak, elég hacsak David Mitchellre, vagy Michael Chabonra gondolunk. Tény ugyanakkor, hogy míg szépírók látszólag észrevétlenül nyúlnak populáris – sci-fi, fantasy, vagy krimi – toposzokhoz, addig ha mindez fordítva történik, akkor az irodalmi itészek rögtön behúzzák a féket, mondván a ponyvából nincs kikacsintás.

Sarkos talán a példa, de sajnos igaz, és jól szemlélteti az irodalom rossz értelemben vett elitizmusát, amin kizárólag Az éjféli égbolthoz hasonló regények képesek hosszútávon változtatni.

Lily Brooks-Dalton egy olyan végzetszerű találkozásról ír, mely végeredményben meg sem történik. A történetünk főszereplője Augustine, a csillagász, aki valahol az örök hó birodalmában, az Arktiszon tengeti napjait, mert makacssága, és emberundora arra ösztökélte, hogy még egy lehetséges apokalipszis kapujában is inkább a tudományt válassza, mintsem saját magát mentse. Egyetlen társa a szűkszavú kislány, Iris, akit végtelen magányában Augustine egyfajta ösztönös ráutaltságból igyekszik megtanítani mindarra, aminek ő maga is birtokában van.

Főhősünktől sok-sok millió kilométerre, valahol a Jupiter holdjainál az Aether nevű felfedezőhajó épp hazafelé tart hat fős legénységével, mikor a földi irányítás végleg elnémul, az asztronautáknak pedig lassan meg kell barátkozniuk a nehezen befogadható ténnyel, hogy az otthon, ahová két éves küldetésük után olyan nagyon hazavágytak, vélhetően nem létezik többé.

Lily Brooks-Dalton

Lily Brooks-Dalton

Tökéletes és elegáns sci-fi alapötlet, a történet – ennyit talán elárulhatunk – mégsem oda fut majd ki, ahová ez alapján várnánk, és lényegében ez az oka, hogy Brooks-Dalton regénye vélhetően sokaknál kiveri majd a biztosítékot – különös a vérbeli sci-fire szomjazók táborában – itt ugyanis nincs jelen Kim Stanley Robinson, Ted Chiang, John Scalzi, vagy William Gibson szelleme, jelen van ugyanakkor Ray Bradbury mesélőkedve, Cormac McCarthy magányvíziója, és David Mitchell transzcendenciája.

Nehéz behatárolni Az éjféli égbolt műfaját, ugyanakkor gyakorlatilag 40-50 oldal után világossá is válik, hogy nem csak hogy nehéz, de egyben felesleges is, hisz érezhetően magát a szerzőt sem érdekli, milyen zsánerben alkot, ezzel pedig egyértelműen a minőségi olvasnivalóra vágyó olvasó jár a legjobban.

Augustine, és az Aether nevű űrhajón a Föld felé közeledő Sully története ugyanis a végtelen és kietlen magány formába öntése, eltékozolt életek, balul elsült karrierdöntések, és elmaradt lehetőségek robinzonádja, mely azonban – bár a helyszíne, a végtelen űr, és a sarkvidék egyaránt – hideg és jeges, valójában melegséges érzelmek egész armadáját vonultatja fel, és a karácsony előtti időszak kiemelkedően jóleső olvasmányává válik.

És Brooks-Dalton mennyi mindenről mesél ebben az alig 240 oldalban, bizonyítva, hogy nem szükséges Peter F. Hamiltonhoz, vagy Jonathan Franzenhez hasonlóan sok száz, sok ezer oldalon át beszélni arról, ami emberré teszi az embert. A szerző ráadásul rendkívül egyszerű önismereti eszközöket használ: fog két embert, és olyan távoli, magányos helyen teszi le őket, ami segíti közelebb kerülni őket önmagukhoz, ez a magányos lélektani séta pedig felszínre csalja a személyiségükre tapadt emlékeket, melyeken át zsúfolt és zajos életük alatt annyira próbálták realizálni maguknak saját tetteinket.

A kötetet idehaza az Agave Könyvek gondozza

A kötetet idehaza az Agave Könyvek gondozza

E két ember végül lehetőséget kap, hogy egy emberiség utáni korban találjon rá saját emberségére, hogy itt mérhesse hozzá magát, és saját cselekedeteit ahhoz a végtelen horizonthoz, melyet az ablakon kitekintve lát.

Ez egy csupasz világ, melyből már hiányzik minden, amit egykor szerettünk, amiben valaha jól éreztük magunkat, de nekünk, akik túlélésre születtünk, itt is meg kell találnunk a kapaszkodót. Nem túlzok, valóban lélekmelengető olvasmány, még akkor is, ha fordulatai kiszámíthatóak, fináléja pedig nem sok meglepetést tartogat a végső konklúziót tekintve, ám a mű hangulati adalékanyaga addigra már rég elfeledtette velünk, mit is vártuk a kötettől.

Az éjféli égbolt nem csupán a magány, az elengedés és a kötődés regénye, de az áldozathozatalé is. Híven megmutatja, hogy a tudósember miként adja fel emberségét a tudományért, mert a nagy felfedezések vágya nem teszi lehetővé az emberi kapcsolatokat, pedig végtére is mi határoz meg minket, ha nem kötődéseink és összefonódásaink? Lily Brooks-Daltonra a későbbiekben is figyelni fogok, és csak abban reménykedem, hogy a kötet megtalálja az olvasóbázisát, egyáltalán nem azért, mert annyira egyedi üzenetet fogalmaz meg, sokkal inkább azért, mert lehetőséget kínál az irodalomnak.

Nem csoda, hogy Hollywood is felült a hype-nak, és alighogy megjelent magyarul a kötet, máris érkezik a George Clooney által rendezett (és a főszerepben is őt látjuk) adaptáció is december 23-án a Netflixre, ám amennyit az előzetesek elárultak belőle, maximum érintőlegesen lesz csak képes megragadni a regény lényegét, így aztán én látatlanban is inkább a könyvformára voksolok.

George Clooney a december 23-án debütáló adaptációban

George Clooney a december 23-án debütáló adaptációban

Kapcsolódó cikkek

A nagy magyar sci-fi mesemondó – Jókai Mór és a tudományos-fantasztikum

Lehetséges, hogy a márciusi ifjú volt az egyik első magyar sci-fi író?

Bridget Collins: A könyvkötő

Mint az évszázadok alatt tölgyfahordóban érlelt nemes ital – Könyvkritika

Bridget Collins csodálatos ám veszélyes világot tár az olvasói fantázia elé.

Harza Tamás, a Kingpin Kiadó alapítója

Harza Tamás: Esti mese helyett Pókembert olvastam a lányomnak, mikor kicsi volt

Bepillantás egy képregényrajongó kölyökből lett kiadóalapító életébe.

Könyv vs. Film, avagy az örök vita – De van-e egyáltalán miről vitázni?

Az örök vita, melyben az igazság nem ott van, ahol gondolnánk.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A nagy magyar sci-fi mesemondó – Jókai Mór és a tudományos-fantasztikum

    Lehetséges, hogy a márciusi ifjú volt az egyik első magyar sci-fi író?

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. október 15.

    Mint az évszázadok alatt tölgyfahordóban érlelt nemes ital – Könyvkritika

    Bridget Collins csodálatos ám veszélyes világot tár az olvasói fantázia elé.

    • 2021. október 15.

    Rajongók dönthetik el, elkészül-e a Robin Williams-életrajzi film

    Íme egy 5 perces, nem akármilyen ízelítő a filmből.

    • 2021. október 15.

    November végétől látható A Gyűrűk Ura rendezőjének The Beatles-filmje

    Peter Jackson filmjét eredetileg már tavaly bemutatták volna, de végül a vírushelyzet miatt elhalasztották.

    • 2021. október 14.

    Az új James Bond-film rendezője legközelebb kultikus cyberpunk képregényt adaptál

    A Nincs idő meghalni-t épp csak bemutatták, de már megvan a következő terv.

    • 2021. október 14.

    100 évvel az eredeti regény után kortárs magyar szerzők folytatják Švejk, a derék katona történetét

    Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos és Szeifert Natália is a szerzők közt.