Az Edward-korszak popkulturális öröksége – Könyvkritika

P. G. Wodehouse neve szerencsére még mindig sokak számára ismerősen cseng. Ő maga az angol kulturális örökség része, a huszadik század egyik legnagyobb regényírója. Az évtizedek alatt a bohózat mestere lett, aki csodálatos karaktersort és saját képzeletbeli tündérországot teremtett az Edward-korabeli brit felső osztály alapján. Mintegy 100 könyvét számtalan nyelvre lefordították, és továbbra is a populáris kultúra fontos részét képezik. Wodehouse-t sokan Psmith és Jeeves megalkotójaként ismerik, azonban korai műveiben a diákévek izgalmaiba, mulatságos mindennapjaiba tekinthetünk be. Hatalmas élmény újra Wodehouse-t olvasni magyarul, külön köszönetünket fejezzük ki érte a Ciceró Kiadónak.

P. G. Wodehouse: Diákélet St. Austinban

Pelham Grenville Wodehouse 1881. október 15-én született az angliai Guildfordban. Apja bíró volt Hongkongban, ezért Wodehouse jó nevelésben részesült. Wodehouse-t szülei a Dulwich College bentlakásos iskolájába küldték, és gyakran töltötte vakációját különböző nagynéniknél az angol vidéken. Ezek a gyermekkori élmények és az általa megismert emberek később beépültek regényeibe, mindannyian emlékszünk Bertie Wooster félelmetes Agatha nénijére vagy Dahlia nénire. Az állami iskolában kiváló tanuló és sportoló volt, a futball és krikett első csapatában játszott.

Kezdetben családja banki karriert tervezett neki a Távol-Keleten. A hongkongi és a Shanghai Banknál végzett első munkája után azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az ismétlődő papírmunka rossz választás volt Wodehouse kreatív elméje számára. Otthagyta a bankot, hogy újságírói és írói karriert kezdjen. Korai történetei az állami iskolai életen alapultak, és különösen két karakter szerepelt benne – Mike, a briliáns krikettjátékos és minden tekintetben jó tojás, valamint az alternatív alteregója, P. Smith. Wodehouse friss, újító és komikus írásstílusa hűséges követőkre tett szert az iskolások és a felnőttek körében egyaránt. Tisztelhetetlen, mégis tiszteletreméltó szellemessége, könnyedsége és varázsa csodálatos anekdotákat teremtett az Edward-korabeli Anglia csendes világához.

Wodehouse azon ritka regényírók egyike volt, aki képes volt hangos nevetésre késztetni az olvasót, nem csupán mosolygásra. Ez a képessége már egészen korai munkáiban is megnyilvánult, jelen könyvében is a rá jellemző egyedi humorral mutatja be a diákok csetléseit, botlásait, humoros kalandjait.

P. G. Wodehouse karikatúra

Az első világháború előtt Amerikában járt New Yorkban, amely második otthonává vált – végül amerikai-brit kettős állampolgárságot kapott. New Yorkban Wodehouse 18 zenés vígjátékot írt, a zenéhez különösen közel állt, Hollywood nagyjaival kis kapcsolatba került, mint George Gershwin, vagy Cole Porter. P. G. Wodehouse hírneve az 1920-as években emelkedett magasba, amikor megjelentek Jeeves és Wooster történetei. Ezek a történetek megörökítették az ártatlanság aranykorát, és nem akartak többek lenni, mint saját osztályának szelíd szatírái, éppen ezért is lehetnek halhatatlanok.

A könyv, ahogy más munkáinak ereje is abban a csodálatos komikus tehetségben rejlik, amelyet a különféle karakterek és párbeszédek megírásában mutat meg. Mindegyik karakter humoros túlzásnak tűnik.

A kötet írásainak helyszíne a St. Austin gimnázium és annak kollégiuma. A pályakezdő P. G. Wodehouse korai, de annál szeretetreméltóbb írásai ezek, amelyekben azonban már jól észrevehető a későbbi érett alkotó humora és szellemessége.

P. G. Wodehouse könyvei

A korabeli, jellegzetesen angol, bentlakásos diákélet leírásában természetesen Wodehouse életét jól ismerve nem meglepően szerepet kap a krikett, a rögbi és az egyéb sportesemények, amelyek döntő fontosságúak voltak az iskola hírnevének megőrzésében.

A diákcsínyekről és tréfákról, a dolgozatok ellógásáról, a tanárok bosszantásáról és az időnként elkerülhetetlen összecsapásokról szóló szórakoztató, vidám krónika jó szívvel ajánlott rajongóknak, az angol irodalom kedvelőinek és pusztán irodalomkedvelőknek egyaránt.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.