Talabosné Lukács Nikolett
2021. július 27. | Becsült olvasási idő: 4 perc

Az elfogadás léleksimogató meséje és az olasz Riviéra – Filmkritika

A pandémia a vendéglátás mellett a szórakoztatóipart sújtotta legerősebben, amely a filmgyártásban is jelentősen megmutatkozott. Végre június elején megnyithattak a mozik és egy régen várt mesét nézhettem meg a családommal, amely az idei év egyik legjobb és legérdekesebb animációs produktumának ígérkezett, ráadásul reményeinket bőven be is váltotta. A Raya és az utolsó sárkány mellett a Luca olyan jelentős mese, amelyet kortól függetlenül mindenkinek látnia kell. A Pixar 25 éve ontja magából formabontó animációs filmjeit, de a Luca-val még mindig felül tudta múlni önmagát. Sokat elmond, hogy az alkotást Ennio Morricone emlékének ajánlották, mivel eredetileg ő lett volna a film zeneszerzője.

Luca (2021)

A történet szerint Luca, a kisfiú a tengerben tengeri szörny alakjában él, a felszín fölött, megszáradva viszont emberi alakot ölt, senki nem tévesztené össze egy teljesen átlagos, kedves kisfiúval.

Ezt Luca persze sokáig nem tudja, mert aggódó szülei óvják mindentől, a felszíntől és az emberektől egyaránt. Egy szerencsés véletlen során ismeri meg Alberto-t, aki teljesen más, mint ő: igazi vagány, aki a szabályokat inkább áthágni szereti, mint megtartani. Alberto mutatja meg neki e képességet, ő viszi fel először a felszínre is, arra a szigetre, ahol él, és tanítja meg neki, mennyi ismertelen és izgalmas dolgot rejt a szárazföld. A két fiú hamar összebarátkozik és arról ábrándoznak, hogy vesznek egy Vespát, melynek nyergében beutazzák a világot.

Egy nap Luca anyukája persze rájön, hogy fia rendszeresen a felszínen tölti az idejét, ezért, hogy megvédje, a mélytengeri vizekbe küldené a nagybátyjával, Ugoval (hangja Sacha Baron Cohen), ám Luca megszökik, és Albertóval elhatározzák, hogy a közeli kikötővárosba, Port Rosso-ba mennek, ahol biztosan nem akadnak a nyomukra, és ezentúl emberként élnek tovább. A kisvárosba sikeresen el is jutnak, ott pedig hamar találnak egy komoly küldetést is: újdonsült kis barátnőjükkel, Giuliával csapatba rendeződve elindulnak a kisváros versenyén a Porto Rosso-kupán, hogy a győztesnek járó pénzdíjból valóra válthassák közös álmukat, és vehessenek egy Vespát. A küldetés sikerét a kisváros helyi vagány fiúja veszélyezteti, emellett az is folyamatos aggodalmat szül, hogy párosunk nehogy lebukjon, amihez pedig elég, ha víz éri őket. Giulia édesapja a helyi szörnyvadász, akihez a fiúk beállnak segédnek, miközben folyamatosan Luca szülei elől bujkálnak a versenyre készülés közben.

Luca (2021)

Többet felesleges is elárulni a történetről, melynek megvannak a bevett, keserédes, aztán boldog fordulatai, ám alighanem ez az alkotás jóval több is ennél. Kezdésnek ott van a mindenhol visszaköszönő olasz kultúra idealizálása, melynek kapcsán az 1960-as évek csodálatos világa elevenedik meg előttünk, nemcsak a zene, az ételek, de még a moziplakátok által is. A zenét hallva pedig olyan érzésünk támad, amely Fellini, Zeffirelli, Bertolucci vagy Tornatore filmjeinek megtekintésekor: mert az olasz filmnek összetéveszthetetlen atmoszférája, felszabadultságot sugárzó életérzése, és valamiféle finom bölcsessége van, mely mind-mind megtalálható Luca kalandjában is.

A rendező Enrico Casarosa, akit a La Luna című rövidfilmjéért Oscar-díjra jelöltek, több helyen nyilatkozta, hogy ő a barátságról akart mesélni saját gyerekkori élményei alapján, azonban ennél jóval többet tett. Bemutatta az ellentétek dacára feléledő feltétel nélküli bizalom és szeretet érzését, a gyerekkor őszinte érzésvilágát és azt a bátorságot, amellyel megismerhetjük és elfogadhatjuk mindazt, amit nem ismerünk, vagy amire kezdetben félelemmel tekintünk.

Az áthallások nyilvánvalók, de nyugodtan mindenki fogalmazza meg magának, ami viszont tény, hogy sokszor zavaros és gonosz világunkban ez a tanmese még politikai felhangok nélkül is tökéletesen megállja a helyét.

Luca (2021)

Ahogy a Coco Mexikóba, és a latin-amerikai kultúrkörbe kalauzolt, úgy teszi ezt meg a Luca az olasz tradíciókkal, pazar, ám nem sok újat mutató, tipikus Pixar animációval. Ha filmet kerestek, melyen gyerkőc és felnőtt egyaránt jól szórakozhat, és ha jól esne egy kis napfényes, lélekmelegítő kaland a nyári akciófilm-dömping közepette, akkor alighanem a Luca-val nem igazán lehet mellélőni.