Az első megxitről írt könyv nem szól másról, csak Meghan Markle tisztára mosásáról – Könyvkritika

A brexitnél és a koronavírusnál csak egy válság tartotta jobban izgalomban az angolokat és talán a világot is: a megxit, vagyis Meghan Markle és férje, Harry herceg kapitulálása a királyi családból. Ezért sem meglepő, hogy miután az év elején a házaspár bejelentette, hogy székhelyüket Angliából Észak-Amerikába helyezik át, és jelentősen lazítanának a rangjukból fakadó feladataikon, bő félév múlva egy könyv jelent meg a házaspár közös életéről. Omid Scobie és Carolyn Durand: A szabadság nyomában – Harry és Meghan – egy modern királyi család című könyve némi szirupos mázzal leöntve próbálja megismertetni az olvasóval a megxit kulisszatitkait, meglehetősen felemás eredményekkel.

Omid Scobie és Carolyn Durand: A szabadság nyomában – Harry és Meghan – egy modern királyi család

Mielőtt górcső alá vennénk a könyv előnyeit és hátrányait, érdemes elgondolkodni azon, miért követte és követi nemzetközi érdeklődés Markle és Harry herceg kiválását a királyi családból. Az első ok talán az, hogy mert végső soron egy izgalmas botrányról (vagy legalábbis eléggé rendhagyó jelenségről) van szó, ami sok országban (lényegében mindenhol, ahol nem királyság az államforma) egy mesés, letűnt korszak romantikáját idézi, mivel szereplői hercegek és hercegnők, akik kastélyban laknak és háziszolgák garmadája veszi őket körül. A második ok, hogy társadalmi pozíciójuknak köszönhetően legalább annyira számítanak bulvártémának, mint külpolitikainak, így két olyan olvasóközönséget is érdekelhet, akiknek kevés más közös témájuk van. Harmadrészt pedig a szerelmi sztorik mindig izgalmasak, főleg, ha kultúrákon (az Amerika által képviselt liberalizmus kontra a tradicionális és avítt angol értékrend) és rasszokon (a félvér Meghan és a kékvérű Harry herceg) átívelő történetről van szó.

A szabadság nyomában onnantól veszi fel a fonalat, hogy a pár először találkozott egymással, bár azt pontosan még most sem tudni, ki és hogyan is hozta össze őket az élet. A mindmáig titokzatos találkozó 2016 tavaszán történt, ekkor Markle már maga mögött tudhatott egy válást. A színésznő első férje a színész/producer Trevor Engelson volt, aki a könyv írói szerint irigyen nézte felesége szakmai sikereit, és bár tudott volna, nem segített neki, hogy még feljebb törjön. Harry herceg három hónappal azután, hogy megismerte Markle-t, máris szerelmet vallott neki, 2017 őszén bejelentették eljegyzésüket, 2018 májusában összeházasodtak, egy évvel később pedig megszületett fiuk, Archie.

Az első megzit könyv alig szól másról, mint a mosdatásról

A házas-, illetve kezdetben csak szerelmespár minden apró mozzanatát árgus szemekkel figyelte az angol nép, élükön az újságírókkal, utóbbiak nem egyszer meglódult fantáziával, mindenféle hiteles forrás nélkül írtak róluk szemenszedett hazugságokat. Az angol sajtónak ennél is nagyobb volt a bűne, Markle-nek angliai színre lépésekor több rasszista megjegyzéssel is szembe kellett néznie, a helyzet azután sem csitult, hogy hercegné lett, sőt. A könyv szerzői szerint bár Markle viszonylag jól kijött a királynővel, Vilmos herceg felesége, Katalin mindig kimért volt vele, ahogy a királyi család úgy nagy általánosságban szintén hűvösen viselkedett irányában.

A média támadásait Harry herceg és felesége nem tudták visszaverni, mivel nem nyilatkozhattak, a királyi család pedig nem, vagy csak ritkán védte meg őket. Harry hercegnél 2019 októberében telt be a pohár, ekkor több sajtóorgánumot is beperelt, ezzel egy időben megalapította a saját honlapjukat, a sussexroyal.com-ot, hogy végre közvetlenül szólhassanak az embereknek, akik végre megismerhették a hercegi pár saját igazságát.

A per csak az első lépés volt. Miután Harryék 2019. november végén Kanadába utaztak, ahonnan csak idén januárban jöttek haza, mérlegelték a helyzetüket, és beterjesztették kérésüket a királyi családnak, hogy visszább léphessenek, és bár teljesen nem akartak kibújni kötelezettségeik alól, jóval lazább kapcsolatot képzeltek el maguk és a királyi család között. II. Erzsébet végül áldását adta unokája kérésére, de mindennek ára van: a párnak le kellett mondani a hercegi címükről.

Meghan Markle egy Új-Zélandon tartott beszéde közben

Bár a könyvben számos, a hercegi párhoz közeli forrás megszólalt, maguk az érintettek nem, ám ezt nem lehet a szerzőpáros hibájának felróni, Markle és Harry herceg titulusukból fakadóan nem adhatnak interjút csak úgy. Annál nagyobb hibát követett el azonban a szerzőpáros azzal, hogy Meghan Markle-t fájdalmasan egyoldalúan ábrázolják könyvükben. Az egykoron sorozatszínészként élő Markle-t egy magát szegénysorból feltornászó, egyetemi bulik helyett szorgosan tanuló nőként ismerjük meg, aki határozott és céltudatos volt, megküzdött minden dollárcentjéért, még ha az egyik filmben egy orális szexet ábrázoló jelenetet is be kellett vállalnia.

Tény és való, az (elsősorban) angol média sokszor teljesen oktalanul és otrombán támadta Markle-t, olyan sztorikat szellőztetve meg róla, melyekben cseppnyi igazság sem volt. Megírták, hogy szerepelt a Pornhub nevű pornóoldalon, ami bár igaz volt, egy névtelen feltöltő sztárokból készített montázsában tűnt fel, senkivel sem enyelgett, nem meztelenkedett, nem szexelt. Mondhatni, hogy ráfért Markle-re, hogy valaki tisztára mossa a nevét, amit jogtalanul hurcoltak meg, csakhogy Omid Scobie és Carolyn Durand elég ügyetlenül teszi mindezt.

Nem értheti meg az olvasó, hogy miért foglalkozott az angol bulvársajtó ennyire élénken és kritikusan Markle-lel, ha nem tudatják velük, hogyan működik ez a társadalom, milyen szabályok vonatkoznak a királyi családra. A szerzőpáros nem, vagy csak szőrmentén említ sok nagyon fontos tényezőt. Azt ugyan leírják, hogy az egyik angol királynak, VIII. Eduárdnak 1936-ban azért kellett lemondania a trónról, mert inkább a szerelmét, az elvált amerikai Wallis Simpsont választotta, azt már nem emelték ki, hogy az angol király egyben az angol egyház feje is, nem válhat el (lásd VIII. Henrik) és ő sem vehet el elvált személyt. Bár Harry herceg csak apja, bátyja és bátyjának összes gyermeke után következik a trónöröklési sorrendben, az ő esetében sem szerencsés, ha egy elvált (és amerikai) nőt vesz el.

Az aktuális angol belpolitikai helyzet egy az egyben hiányzik a könyvből, pedig roppantul fontos tisztában lenni azzal is, mikor döntött úgy Harry herceg és felesége, hogy kapitulálnak a királyi családból. Az ország az utóbbi évtizedek legnagyobb válságával néz(ett) éppen szembe: az Európai Unióból való kiválásuk hatalmas lavinát indított útjára, a skótok is fészkelődni kezdtek, hogy függetlenedjenek Angliától, az ír-kérdés is ismét napirendre került. A bizonytalan politikai idő nemcsak gazdaságilag tette próbára az országot, II. Erzsébet tekintélye is megrendült, főleg, hogy az egyik magas rangú munkáspárti politikus év végén azt nyilatkozta, azt sem tudja, mikor van a királynő karácsonyi beszéde, ő nem szokta nézni.

Omid Scobie és Carolyn Durand: A szabadság nyomában – Harry és Meghan – egy modern királyi család

Valószínű, hogy a házaspár tarthatatlannak és elviselhetetlennek érezte a helyzetét, de lehet, jobban jártak volna, ha egy ennél valamivel nyugodtabb időpontot választottak volna ahhoz, hogy egy újabb ütést vigyenek be a királyi család renoméjának. Több szempontból is megítélhetjük a házaspár szabadságvágya által vezérelt megxitet. Gondolhatunk rá némi romantikus elfogódottsággal, ebből a szemszögből vizsgálva a szerelem legyőzte a zord királyi család avítt szabályait. Nézhetjük kissé irigykedve is („Na igen, a felelősség alól kibújnak, de a Károly hercegtől érkező pénzt bezzeg elfogadják!”) és történelmi/politikai szempontok szerint is megvizsgálhatjuk a történteket és talán ekkor járunk el a legbölcsebben. A harmadik szempont szerinti mérlegeléshez azonban még idő kell, hiszen a megxit még túl „friss”, hogy tudjuk, milyen következményei lettek akár Markle-ék, akár a királyi család vonatkozásában.

Bármit is gondoljunk a királyi családról, azon belül is Harry hercegékről, nem árt, ha nemcsak a színét, hanem a fonákját is látjuk az összképnek, a szerelmespár erősségeit és gyengéit, érdemeit és hibáit is. Sajnos, A szabadság nyomában leginkább egy mártír Markle megteremtésén fáradozik, megfosztva attól az olvasót, hogy egy átfogó képet kapjon a Markle-jelenség lényegéről.

Ettől függetlenül biztosak vagyunk benne, hogy bestseller lesz a könyvből, hiszen kevés felkapottabb téma van ma a nemzetközi bulvármédiában az Amerikában letelepedő angol hercegi párnál. Pálcát törni felettük kicsit sem lenne jogos, főleg, hogy valószínűleg még a könyv elolvasása után sem állunk azon információk birtokban, melyekkel tisztábban láthatnánk, mi is játszódott valójában a színfalak mögött. Van egy olyan érzésünk, hogy nem kell már sokat várni a következő Markle-könyv megjelenéséig, talán azzal majd kicsit beljebb kerülünk a megoldáshoz.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.