• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
John Lennon levelei és feljegyzései

Hírek

Az ember, aki levadászott mindent, amihez John Lennon tolla hozzáért – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Hunter Davies skóciai születésű író, újságíró, a futball és a Beatles elhivatott rajongója, nem mellékesen az egyetlen hivatalos, az együttes által jóváhagyott kötet szerzője. Ez utóbbi az újranyomásoknak köszönhetően 1968-as első megjelenése óta nem tud kikopni a könyvespolcokról – egyszer talán még magyarul is kijön – ám szerzője az azóta eltelt évtizedeket sem töltötte tétlenül. 2012-ben jelentette meg John Lennon összegyűjtött leveleit, feljegyzéseit; jó, hogy nem szalvétarajzait, bár szinte. A kötet felfogható műkincsek fotóit tömörítő kollekcióként is, már ami ezeknek az írásoknak aukciókon leütött értékét illeti, de ennél azért többet tartogat.

John Lennon levelei és feljegyzései

John Lennon levelei és feljegyzései

Többet, írom, mivel nem mindannyian éltük át ott és akkor azt az állítólagos átlényegülést, amit a Beatles és később John Lennon zenéje okozott egy generációnak. Nekem például volt szerencsém-szerencsétlenségem 1982-ben Budapest nyolcadik kerületében megszületni, hogy aztán tíz évet a hetedikben töltsek a Városliget tőszomszédságában, legfeljebb a román határig lefurikázva.

Ez idő alatt javarészt (ahogy egy ismerősöm megfogalmazta) „szomorú zene”, vagyis rég halott komponisták szimfóniái szűrődtek át a nappaliból a gyerekszobába, brit pop (már ha hívhatom így – mindegy, így hívom) emlékeim szerint sohasem.

A történelmi események tükrében nehéz eldönteni, hogy vajon apám csalódása az ifjúkori ideákban, avagy kínzó lassúsággal közeledő, végül „kataklizmikus” valóságként manifesztálódó válása anyámtól száműzte-e John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr dallamait a hifiből. Annyi biztos, hogy a négyes szellemként kísértette végig felcseperedésemet óva intések formájában, miszerint őket építőbb lenne hallgatnom, mint mondjuk az Erasure-t, vagy később a Kornt meg a Type O Negative-ot. Hiába kaptam meg aztán a teljes diszkográfiát kazettán kallódó kamaszéveim egyik születésnapján, a szavak mártírhalált haltak a jó példával elöl nem járás oltárán, majd miután elköltöztem otthonról, a maradók közül valaki kihajította a teljes kollekciót. Ezután jó sokáig nem is gondoltam a Beatles-re, míg 2019-ben be nem mutatták Danny Boyle Yesterday című vígjátékát, amiről volt szerencsém kritikát írni, és előtte igyekeztem képbe kerülni.

Hunter Davies

Hunter Davies

Hát ennyit a zenekarhoz való személyes kötődésemről – alulról építkezik, mint ők is tették egykor, ellenben nem valami szemléletformáló. Ugyanakkor ha a kezembe kapok majd’ négyszáz oldalnyi, kontextusba helyezett John Lennon-levelezést, az mindenesetre elgondolkodtat. Egyrészt lenyűgöz a feladatba fektetett kutatómunka, másrészt kiköveteli a kérdést, hogy ez a háromszáz dokumentum jelen formájában miféle értéket képvisel. Yoko Ono előszavában egy olyan kor lenyomatát véli felfedezni bennük, amikor még közvetlenebbül kommunikáltak egymással az emberek, és már ezzel a kijelentéssel is, úgy vélem, el lehetne vitatkozni, bár tény, hogy ha Lennon Instán posztolgatott volna egész életében, az jelentősen csökkentette volna a kötet elkészülésének esélyét.

A gyűjtő-szerkesztő Hunter Davies eképp indokolja munkáját:

“(Ez) nem más ez, mint (Lennon) életének minden aspektusának gyűjteménye, 10 éves korától – amikor megírja azt a kedves levelet a nénikéjének, amelyben megköszöni neki a karácsonyi törölközőt, és azt mondja, hogy ez a legjobb törölköző, amit valaha is kapott – egészen a 40 éves korában bekövetkező halála előtti néhány percig. Vagyis az egész életét végigkövethetjük. A különleges az, hogy mindezt a szemén, a kézírásán keresztül látod. Egy életrajz sosem tud olyan közel vinni valakihez, mint az illető levelei, mivel azokat nem az utókornak írja: minden ott és akkor jön ki belőle, kendőzetlenek az érzelmek. És ő úgymond megnyílik, majd továbblép; szóval ez nagyon őszinte, azt hiszem.”

És valóban, ami kiderül ebből a bevásárlólistától nyílt leveleken át a New York Times-ba írt könyvismertetőkig terjedő, családi, ellenséges és rajongói üzeneteket egyaránt tartalmazó gyűjteményből az az, hogy John Lennon elkötelezett idealista, (többnyire) hű szerelmes, néhol trágár, máskor hétköznapi, kissé impulzív figura volt, akibe nem kevés kreativitás szorult. Vagyis azok számára, akik az átlagnál mélyebb ismeretekkel rendelkeznek róla, Hunter Davies munkássága díszít és cizellál, ám revelációként aligha szolgál majd. Aki viszont ismerkedő-érdeklődő fázisát éli (például én), azok számára érdekes bevezetés lehet Lennon és egykori együttese életébe. És akkor nem beszéltem a fanatikusokról, akiknek valószínűleg már rég megvan a könyv, de ha nem, akkor itt a legfőbb ideje, hogy beszerezzék.

Könyvek John Lennonról

Könyvek John Lennonról

Ha megpróbálom ezt a munkát kozmikus szintre, az egyéni érdeklődés szubjektivitása fölé emelni, projektként sokkal inkább tartom érdekesnek, mint újszerűnek. Persze, formáját tekintve egyszeri és megismételhetetlen, hiszen a szerkesztő személyesen ismerte a Beatles (egyes) tagjait a hatvanas évek óta, ráadásul kontinenseken átívelő, többéves (ha nem évtizedes) kutatást végezhetett, hogy az egyes üzenetek másolatait egyáltalán beszerezze, nemhogy aztán időrendi sorrendben életeseményekhez rendezze. És ez nem kis dolog. Amit ezen túlmenően adni tud, az egy hullámzóan érdekfeszítő, olykor humoros, máskor mérges, mégis végig emberi tiszteletadás a tragikus halált halt zenész-énekes-dalszerző-békeaktivistának, ami kétségkívül szép gesztus, de történelminek aligha nevezhető.

Hunter Davies újra megidézi John Lennont, de ettől aligha leszünk vidámabbak, bár talán már szomorúbbak sem. Gyilkosának, Mark David Chapman-nek egyébként a soron következő, tizenkettedik szabadlábra helyezési kérelmének elbírálása idén augusztusban esedékes. Nem hiszem, hogy változik a helyzete (és emellett nem is kardoskodnék), de sajnálatos módon a világé sem fog, csak mert újra és újra elsiratjuk hőseinket.

Kapcsolódó cikkek

Búcsú Böszörményi Gyulától

Jurták, táltosok és revolveres hölgyek – Búcsú Böszörményi Gyulától

A kiváló kortárs és gyerekkönyv író 57 éves volt.

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Világirodalmi krónikák 57. – Erich Marie Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

A háborús regények prototípusa, mely Hemingway-t is megihlette.

Amerikai óriások – A modern amerikai irodalom 12 legendás írója

Avagy, akiket minden könyvmolynak érdemes megismernie.

Weöres Sándor (1913-1989)

Korábban nem publikált Weöres Sándor vers került elő

A költemény 1936-os dátummal keltezve került elő.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Búcsú Böszörményi Gyulától

    Jurták, táltosok és revolveres hölgyek – Búcsú Böszörményi Gyulától

    A kiváló kortárs és gyerekkönyv író 57 éves volt.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. július 1.

    Jurták, táltosok és revolveres hölgyek – Búcsú Böszörményi Gyulától

    A kiváló kortárs és gyerekkönyv író 57 éves volt.

    • 2022. június 28.

    Korábban nem publikált Weöres Sándor vers került elő

    A költemény 1936-os dátummal keltezve került elő.

    • 2022. június 28.

    Posztumusz megjelenéssel ér véget John le Carré hazai életműve

    Az idős szerző pár héttel a halála előtt fejezte be a kéziratot.

    • 2022. június 28.

    Kovács Krisztián: Mi magyarok valahogy tovább tűrjük a szart, mint a többi nép

    Főszerkesztőnkkel az rtl.hu interjúzott első regénye megjelenése kapcsán.

    • 2022. június 23.

    Elle Cosimano: Ez egy olyan könyv, melyről sosem hittem, hogy meg tudom írni

    A Finlay Donovan ölni tudna az egyik legkiválóbb nyárindító olvasmány.