Tóth Imre
2021. április 20. | Becsült olvasási idő: 3,5 perc

Az emberiség alkonya és a gépek hajnala, másként, mint a Terminátorban – Könyvkritika

A cyberpunk, és a világvéget-történetek mindig is szívem csücskei voltak. A világvége utáni életnek van egyfajta bizarr egzotikuma, amit egyelőre szerencsére nem tapasztalhattunk még meg. Ezúttal poszt-apokaliptikus olvasmányaim repertoárját Jacek Dukaj nemrég megjelent regénye bővíti tovább, mely nem csupán a Netflix adaptációjával érkezett egy időben, de egy meglehetősen ritkán használt perspektívát is bemutat. Bár az adaptáció kiváló ráhangolódás a világvége hangulatra, inkább csak hangulati aláfestést teremt a némileg más vonalon mozgó kötetnek, ugyanakkor mindkettőt jó szívvel merem ajánlani a bekezdés elején említett zsánerek rajongóinak.

Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Jacek Dukaj regénye egy igazán sötét jövőbe kalauzol minket, ahol az élővilág kipusztult és az emberiség egy új létsíkra kényszerült, átrendezve gyakorlatilag minden általunk ismert, vagy akár korábban elképzelhetőnek tartott jövőképet. A szerves életformák megszűntek és azon kevesek, akik időben megléptek, örökre a mechanikus lét fogságába estek. A történet a gépi létezés és az emberiség és emberség témakörére épül, és nem rest felvetni égető lételméleti kérdéseket sem. Mitől ember az ember? Mi a lélek? A tudat megszűnhet-e emberi lenni? Miképp alakul a személyiségek kérdése, és e változások miként mutatkoznak meg a társadalom változásaiban?

Főhősünk a kozmikus katasztrófa utáni purgatóriumszerű világban keresi a boldogulást, mely a folyamatos háborúkról, a gépekbe, szexbabákba és androidokba kényszerült bomló emberi elmékről szól. Frakciók, nemzetek, szervezetek, mechanikus vallások születnek az új világban a fémburokban vegetáló emberi elmék számára.

Új megoldások és új fenyegetettségek színesítik a túlélők életét. Persze főhősünk számára a legfontosabb kérdés maga a szellem és az emberség mibenléte illetve, hogy a gépek miképp hozzák el; elhozhatják-e az emberiség új hajnalát. Fajunk Genezis 2.0-ája ez a történet és az evolúció fejlődési irányvonalának bizarr hurokba fonódását járja körbe. Melyik volt előbb az ember vagy a gép? Az ember megteremté a gépet és a gép megteremté az embert?

Jacek Dukaj

A szerző összetéveszthetetlenül rengeteget merített a cyberpunk a klasszikusaiból, Bruce Sterling, Neal Stephenson, vagy William Gibson történeteiből, ám a felhasznált toposzok egy pillanatig sem hatnak elhasznált sablonokként. Felépítését tekintve is érdekes a kötet a szokványos szerkesztés helyett ugyanis egyfajta furcsa töredezettséget láthatunk egyik oldalon a folyó szöveggel, a másikon grafikákkal és fogalommagyarázatokkal, melyek még komplexebbé teszik az olvasás élményét. Erre ritkán látni példát a sci-fiben, hasonló megoldással élt Hannu Rajaniemi is a Kvantumtolvaj, Fraktál herceg és A kazualitás angyala írója, aki matematikusként és fizikusként igyekezett minél inkább elmosni a határt fikció és valóság között. Persze itt nincs vége a mókának, hiszen ha még mélyebbre merülünk Dukaj virtuális világába, ott már akár QR-kódok segítségével akár életnagyságban is megtekinthetjük a karaktereket – feltéve persze, hogy van otthon 3D nyomtatónk.

Ez a regény egyszerre foglalkozik az elmúlással és a születéssel, az emberiség történetének végével és kezdetével. Folyamatos létfilozófiai gondolatkísérlet, melyben még helyet kap az emberiség utáni társadalom korrajzának lehetséges irányvonala is.

Minden hard sci-fi rajongóknak melegen ajánlott olvasmány, mert a sci-fi itt nem csupán technoblablában, és látványos jelenetekben nyilvánul meg, de a jelenünk viszonyaira adott extrém reakcióként is. Nem könnyű olvasmány, nem mindig hálálja meg a belefektetett bizalmat és olvasási időt, de amikor igen, akkor valami egészen különlegeset nyújt. Ha pedig megvolt a könyv, irány a Netflix.