Az igazság odaát volt, van és lesz – Filmkritika

Elhiszem, hogy manapság, a mai sorozatfogyasztó közeg számára a 90-es évek legnépszerűbb szériája már semmiféle újat sem ad, sőt, elcsépeltnek, unalmasnak, olykor hatásvadásznak tűnik, szinte ontja magából az érzést, hogy eljárt felette az idő. Manapság, amikor évente misztikus-thriller-sci-fi-horror sorozatok tömkelege kerül ki a különböző szolgáltatók kínálatába, és ezek egy része valóban kiváló alkotás, gondoljunk csak az olyan szériákra, mint a Stranger Things, a Dark, a Supernatural, vagy épp a Fringe, kétségtelen, hogy kedvenc FBI-párosunk kalandjai divatjamúltnak tűnnek.

Pedig Mulder és Scully nélkül ezek a sorozatok talán nem is léteznének, hiszen, ha bevallják a kreatív alkotók, rendezők, forgatókönyvírók és producerek, ha nem, a felsorolt szériák minden egyes epizódján masszívan érezni Chris Carter sorozatának hatását. Pedig nem feledhetjük el, hogy már az X-akták sem volt új, sem eredeti megjelenése idején. Misztikus sorozatokból nem lehetett ugyan Dunát rekeszteni, de tény, hogy korábban létezett már a Kolchak, vagy épp a Twilight Zone, melyek hasonló tematika mentén próbáltak érvényesülni, ráadásul a 80-as évek VHS-korszakában is akadtak hasonló művek.

Az ikonikus páros, akik még ma is jól működnek Forrás: cadenaser.com

Az X-akták legnagyobb előnye talán az volt, hogy sikeresen, és főleg hatásosan használta fel a műfaj már ismert paneljeit, ehhez kiválóan megírt karaktereket választott, ráadásul hihetetlenül jókor érkezett a tévék képernyőjére. A következőkben megpróbáljuk kicsit feltárni, milyen hatások köszönnek vissza a mai sorozatokban, melyeket kedvenc ügynökpárosunk kalandjai ültettek el a készítőkben.

Milyen is maga az X-akták?

Klasszikus heti ügyes sorozat, mely eltávolodott a Twilight Zone-féle antológiatípusú sorozatformátumtól, és hiába üzemelt „monsters of the week” formában, ezen is csavart egyet azzal, hogy a heti ügyek hátterébe egy nagyobb, kozmikus, globális, világszintű összeesküvést állított, mely időről-időre bizonyos jól bevezetett, vagy egészen váratlan utalások formájában tört a felszínre.

Az X-akták emellett kitűnő arányérzékkel ötvözött különböző zsánereket úgy, hogy azt mégsem érezted idegesítő és logikátlan katyvasznak. Voltak fantasy, krimi, thriller, sci-fi és horrorelemek is, mindezek olykor finom humorral átszőve, de ami leginkább kiemelkedővé tette, az az, ahogy a két főszereplő viszonyult a megoldandó problémákhoz.

Chris Carter, a sorozat ötletgazdája és alkotója a Comic Con-on Forrás: gettyimages.com

Eltérő karakterű főszereplőpárost persze nem Chris Carter szerepeltetett először sorozatban, de addig ez a kombináció sokkal inkább vígjáték- és akciószériákban mutatkozott meg, mert kitűnő táptalajt biztosított a helyzetkomikumhoz, vagy épp a bajtársaisság ábrázolásához.

Fox Mulder és Dana Scully azonban talán elsőként nem csak két, tökéletesen eltérő karaktert mutatott, hanem két tökéletesen eltérő világnézetet, hit és tudomány szembenállását, melyet addig a pillanatig ennyire részletekbe menően, és dinamikusan egyetlen széria sem vállalt be. Azon túl, hogy mind David Duchovny, mind Gillian Anderson tökéletes választás volt a szerepére, ez a vonás volt az, mely annyira egyedivé tette az X-aktákat. Ők ketten nem vagdalkoztak, hanem folyamatosan saját meggyőződésük mentén, amennyire az lehetséges, észérvekkel igyekeztek meggyőzni a másikat saját igazukról, ezek az eszmefuttatások és viták pedig olyannyira életszagúak voltak, mintha egy kávézóban a szomszéd asztalnál ülőket hallgattuk volna.

Akkor van bármi, amit rosszul csinált az X-akták?

Természetesen, ahogy nincs tökéletes sorozat, úgy ez sem volt az, és egészen ironikus, hogy épp legnagyobb erényei váltak egy idő után saját hátrányává, és ezt nyilván az alkotók is érezték, így kerülhetett sor Mulder elrablására, új főkarakterek megjelenésére, Scully kiírására, és az időről-időre, általában évadonként 1-2 alkalommal felbukkanó, saját magának görbe tükröt mutató sötét humorral átszőtt epizódokra is.

Nem hiába működött olyan jól a kémia Forrás: www.duchovnycentral.com

Először is nekem legelőször úgy tűnt, mintha a háttérben megbúvó, gigászi összeesküvésről szóló szál az első évad vége táján amolyan tessék-lássék, tegyünk egy próbált-módon került volna a történetbe. Ezt követően aztán a készítők elkövették azt a hibát, hogy miután feldobtak egy kérdést, amire a későbbiekben egy-egy duplarésszel adtak volna választ, a kettő közti időt túlságosan hosszúra nyújtották, így gyakran mire eljutottál volna odáig, már a kérdésre sem emlékeztél.

Scully és Mulder, bár karaktereik sajátossága miatt a későbbiekben is jól működtek, furcsamód mintha nem reagáltak és nem fejlődtek volna együtt a sorozattal. Mulder az intő jelek ellenére is fanatikus maradt, aki vakon hitt egy felsőbbrendű hatalom létezésében és ügyeskedésében, Scully pedig, bár már saját bőrén tapasztalta meg a természetfelettit, még mindig mindenben kételkedett.

Ha Chris Carter egy kicsit előrelátóbb, és megszab egy bizonyos határvonalat a sorozatnak (tudom, más idők jártak, mint manapság), és azt mondja, hogy 5 évadra tervezek, az összeesküvést pedig így és így bontom ki, ha meg lett volna kezdetektől ez a következetesség, az X-akták nem csak népszerű lenne a mai napig, de legalább olyan kultusz övezné, mint a Twin Peaks-szet.

A főszereplőpáros kiegészülve az FBI igazgatót alakító Mitch Pileggi-vel (balra), és a Cigarettás emberrel, vagyis William B. Davis-szel (jobbra) Forrás: httpmitchpileggi.org

Végeredményben milyen hatást gyakorolt a mai sorozatokra?

Gyorsan hozzá kell tegyük, hogy az X-akták nem véletlenül lett olyan, amilyen. Abban az időben egy kizárólag átívelős szálra építő sorozat erősen rétegsorozatnak számított, és nem valószínű, hogy olyan zajos sikert aratott volna elsőre, mint így. (Lásd. Twin Peaks, ahol a nézők követelték, árulja már el Lynch, ki volt Laura Palmer gyilkosa.) Az X-akták népszerűségét éppen formátuma adta, melyet egy az egyben több későbbi sorozat is másolni kezdett. A két legszembetűnőbb példa az Odaát, és A rejtély, melyek ugyanígy heti ügyes misztikus, több zsáner alapelemeit ötvöző sorozatok, de mindegyik esetében megbújik egy nagyobb, baljósabb történés is a háttérben.

Azok a szériák, melyek az utóbbi években jelentek meg, bár egyértelműen merítenek Mulder és Scully kalandjaiból, egyben a közízlés és a sorozatnézési szokások hatására változtattak is a megszokott formátumon, és ezzel mintegy kijavították az X-akták hibáit. Manapság kizárólag átívelős szálra építeni egy misztikus sorozatot egyáltalán nem furcsa, vagy működésképtelen, sőt, leginkább azért, mert sok szolgáltató az adott széria teljes évadát azonnal elérhetővé teszi a megjelenés napján, így nem kell egy hétig észben tartanunk az előző epizód záróképsorait, hogy működőképes maradjon a cliffhanger.

Az X-aktákra idővel komplett franchise épült, képregények, PC-játékok, könyvek, szerepjátékok Forrás: ebay.com

A mai sorozatok ráadásul bátrabban bánnak az emberi jellemekkel is, mernek kísérletezni, nem restek a jellemfejlődés ábrázolására, mert az átívelős történetszálak éppen ezt kívánják meg. Míg az X-akták minden egyes epizódja egy önálló film is lehetett volna – ezt a két mozifilm is bizonyítja, melyek meg elfértek volna bármelyik évadban önálló epizódként – addig a mai misztikus sorozatok, legyen szó a Stranger Things-ről, a The Sinner-ről, vagy a Castle Rockról, kizárólag sorozatformátumban működnek igazán jól.

Összességében elmondható, hogy a fent említett szériák azon az ösvényen járnak, melyet saját hibáival, és ötletességével éppen az X-akták taposott ki, és éppen ezért nem véletlen, hogy Chris Carter és a Fox úgy döntött, érdemes visszahozni a régi párost, és ott folytatni az FBI különleges osztályának történetét, ahol annak idején vége szakadt. Ám az sem véletlen, hogy a 10. és 11. évad már nem vált ki belőlünk különösebb érzelmeket a jóleső nosztalgián túl, hiszen, ahogy az elején is említettem, az X-akták azért lehetett olyannyira működőképes, mert a lehető legjobbkor jelent meg.

Akkor, amikor a világ és az abban megbúvó rejtélyek még nem két kattintásnyi távolságra voltak tőlünk, akkor, amikor az ember ingerküszöbe még összehasonlíthatatlanul alacsonyabb szinten állt. Egy olyan időben, amikor sokakkal együtt nekem is végigfutott a hideg a hátamon, ha egy sötét szobában meghallottam a legendássá vált intrózenét.

Apropó, ne feledjétek, David Duchovny hamarosan Magyarországra jön, saját indie rock bandájával koncertezik majd, a fellépésre pedig a MOM Sportban kerül sor 2019. február 11-én este. Jegyek az Eventim országos hálózatában kaphatóak!