- Kovács Krisztián
- 2021. június 22. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Mikor kiderült, hogy megjelenik Köves Gábor új interjúkötete, Végszónak sem rossz címmel a 21. Század Kiadó gondozásában, tudtam, hogy szükségem van rá. Egyrészt, mert igazán pihentető interjút olvasni azokkal, akiknek heti szinten falom a regényeit, másrészt, mert Köves Gábor Magyar Narancsban megjelent interjúi egyébként is azon kevés (bármelyik lapban fellelhető) művészeti írás egyike, melyet valóban, túlzás nélkül érdemes követni, mert az esetek túlnyomó többségében tisztes távolságot tart az aktuálpolitikai közbeszéd unalomig ismételt témáitól, és ez alapján amit korábbi kötetében kaptam, azt úgy sejtettem, nagy biztonsággal itt is megkapom majd.
Kepes András mondta nekem egyszer, mikor visszaidézte a Gabriel García Márquez-el készült interjúját, hogy az interjút soha nem a riporter készíti, bármit is mondjon a szakma. Nem, az interjút minden esetben az alany készíti, a riporter a legjobb esetben is csak alkalmazkodik hozzá, és ha ügyes, akkor képes azt a látszatot kelteni, hogy mindez valójában fordítva történt. Őszintén mondhatom, hogy Köves Gábor kitűnően csinálja, amit csinál, minden kérdéséből, minden egyes sorából érződik, hogy valóban érdeklik az alanyai, hogy valóban alkalom az életében, hogy velük szemben ülhet, és kérdezhet, és bár néha-néha elbillen a kérdések tengelye az aktuálpolitika felé (ami nem csoda, tekintve, hogy némely beszélgetőpartnere nyíltan állást vállalt az amerikai politika közelmúltbéli csörtéiben), a végeredmény mégis kellemes, és áthatja valamiféle jóleső nosztalgia.
Köves kötete visszaidézi e műsorokat: Kepest, Vámost, vagy Kadarkait, még akkor is, ha nyilván a lapok terjedelmi korlátai nem engedtek meg akkora ívű beszélgetéseket, de már a kérdéseken is érződik, hogy tapasztalt ember teszi fel őket, miután pedig a válaszadók szinte kivétel nélkül partnerek ebben, az embernek olyan érzése van, mintha ő maga beszélgetne az írókkal, filmesekkel, vagy zenészekkel.
Márpedig Köves nem akárkiket szólaltat meg; a magyar neveken túl, mint Dragomán György, Krasznahorkai László, Bödőcs Tibor, vagy Enyedi Ildikó, olyan nemzetközi szupersztárokkal beszélget, mint Michael Chabon, Jonathan Franzen, Margaret Atwood, Woody Allen, vagy John Cleese, akiktől nehéz lenne eltagadni, hogy bőszen őrzik a kultúra lángját, melyet manapság számos külső behatás igyekszik újra és újra elfújni. A beszélgetések mindegyike megjelent már korábban, de ez senkinek se szegje kedvét, üdítő egy kötetben olvasni, hogy e hasonló téren, hasonlóan kimagaslót alkotó művészek vajon hasonló kérdésekben mennyire hasonlóképp, vagy épp különbözően gondolkodnak. Éles szemű meglátások, eredeti gondolatok, bölcs eszmefuttatások, és megmosolygató anekdoták gyűjteménye ez a kötet, de a leginkább magával ragadó részei mégsem ezek.
Köves pedig tudja, hol a határ, biztos kézzel működik közre a felmerülő témák közt, tudja, hogy az ő helye másodlagos, és előzékenyen enged teret interjúalanyainak.
A Végszónak sem rossz alapvetően újságírónövendékeknek is bátran ajánlható, szépen körvonalazódik belőle a riport- és interjúkészítés módszertana és gyakorlata, nekem pedig – tekintve, hogy a megszólaltatott hírességek egy részével nekem is volt alkalmam interjúzni – különösen kedves olvasmány, mert Kövestől, mint tapasztalt kollégától, e téren bőven lehet és kell is tanulni.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.