Kaposi Ildikó
2021. november 2. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Az istenek köztünk élnek, avagy 21. századi eposz Marvel-módra – Filmkritika

Hétezer éve Mezopotámiában egy férfi szigonnyal halakra vadászik a tengerparton. Béke és nyugalom veszi körbe, fia nem messze tőle fegyvert farigcsál. Majd a tenger felől szélsebesen közeledő, pokolbéli kutyára emlékeztető szörny egy harapással kettéhasítja. Még odakiált a fiának: fuss! Persze annak esélye sincs, de szerencséje van, egy villámgyors lény felkapja, és megmenti.

Így kezdődik az Örökkévalók című film, egy csatával a messzi múltban, ahol az ártatlan és gyenge embereket isteni lények óvják meg a vérengző szörnyetegektől. A mítoszok azért jöttek létre, mert az emberek különböző jelenségekre nem találtak megfelelő magyarázatot, ezért istenekkel, titánokkal, szörnyekkel, és mitikus lényekkel népesítették be a világot.

Örökkévalók (2021)

A film mindezt a távoli űrből érkező idegenekkel magyarázza – a konteó hívők végre hümmögve bólogathatnak – akiket egy kozmoszokat létrehozó, felfoghatatlan hatalmú lény küldött ide, hogy megtisztítsák a Földet a deviánsoktól. Ennyi a film alapsztorija, majd lassan építkezve, idősíkok között ugrálva kapjuk meg végül az összes kérdésünkre a választ: Az örökkévalók miért nem avatkoztak bele a háborúkba? Miért nem segítettek a Bosszúállóknak? Miért nem mentek haza, miután elvégezték a küldetésüket? Mi a valódi feladatuk? Lassan minden kiderül, és közeledünk a végső összecsapáshoz.

A film olyan érzést keltett, mintha egy 21. századi eposzt néznék. Mintha ma, 2021-ben is szeretnénk hinni abban, hogy valaki majd megoldja a klímakatasztrófát, valaki majd hajlandó lesz áldozatot hozni értünk, és megoldódik minden bajunk egy deus ex machinával.

Szeretnénk hinni abban, ami oly sok filmben elhangzik, hogy bár az ember gyilkos, és számtalan dologgal nem törődik önmagán kívül, mégis méltó arra, hogy fennmaradjon, mert tele van kacagással, és szeretettel. Azért kellenek a szuperhősök, hogy mi élhessük tovább a mindennapi életünket. Hogy sétálhassunk a parkban, és megpuszilhassuk a gyerekünket lefekvés előtt.

Én személy szerint nagyon élveztem a mitológiai easter eggeket, melyek lehet, hogy nem mindenkinek jöttek át, de én végig kerestem a párhuzamokat az általam ismert történetek, és a szereplők nevei és a velük történtek között. Íme néhány párhuzam, természetesen spoiler nélkül. Thenát Athénével is lehetne azonosítani, de ő inkább mintha Árész lenne női változatban. Lobbanékony, remek harcos, és alig várja, hogy levadássza a szörnyeket.

Örökkévalók (2021)

Makkari olyan, mint Merkúr. Gyorslábú, intellektuális és vicces. Sersi valójában Kirké, a varázslónő, aki disznóvá változtatja Odüsszeusz társait, képes változtatni az anyagon, és nehéz eldönteni, hogy az emberek segítője-e vagy ellensége. Phastos egyértelműen Héphaisztosz, a kovács, aki nehezen tudja kivárni, hogy találmányaihoz végre elég érett legyen az emberiség. Szipor egy 13 éves lány, egy elemi szellem az európai mitológiából, mint például Puck a Szentivánéji álomból, vagy Csingiling a Pán Péterből. Ő az, aki történeteivel beleszövi az emberiség mitológiájába az Örökkévalókat. Ikarisz a hübriszt elkövető Ikaroszt idézi, aki túl közel repül a naphoz, Gilgames pedig a barátja, Enkidu holtteste mellett gyászoló hőst idézi, aki képtelen belenyugodni, hogy a halál mindenkit elragad. Fontos még megemlíteni Tiamatot, akinek a film vége felé lesz jelentősége. Ő a tenger istennője a sumer mitológiában, belőle származnak az istenek. Marduk az ő kettévágásával hozta létre az eget és a földet.

Azt gondolom, megosztó lesz a film, hiszen nincsenek benne a kedvenc szereplőink, kevés az urbánus jelenet, és bár igyekszik vicces lenni, azért a poénok és könnyedség tekintetében ez a film messze elmarad a korábbi Marvel-alkotásoktól. Néha kicsit döcög és lelassul, és nem feltétlenül indokoltan. Ezt az időt szívesebben töltöttem volna azzal, hogy jobban beleássuk magunkat a karakterek drámájába.

Az isteni létet távolságtartással ábrázolták, és ettől nekem túl steril lett, érezhető rajta a hozzávalók túlzottan, mondhatni eltúlzottan óvatos adagolása.

Örökkévalók (2021)

A látvány csillagos ötös, a csatajelenetek kreatívak, izgalmasak, bár néhol túlontúl sötétek, a helyszínek ugyanakkor gyönyörűek. Nagyobb a lépték, sok jelenet kap széles teret, fentről fényképezett perspektívát. Ennek hatására a néző is megérezheti, milyen lehet istennek lenni, az ő szemszögükből nézni bennünket. De az elmúlt 500 évben az Örökkévalók már csak várták, hogy hazamehessenek, és eközben emberiek lettek, közelítettek hozzánk, és közben megszerettek bennünket.

Ez a film nem nyeri el mindenki tetszését, ahogy a sorra megjelenő fanyalgó kritikákból is érződik, még akkor sem, ha nem akar mindenáron ókori irodalomóra lenni: annyit vesz ki belőle mindenki magának a kultúrtörténetből amennyit akar. De más, mint az eddigi szuperhős filmek, talán mondhatom azt, hogy patetikus, és ez sokaknak hat majd idegenül. Én nagyon szerettem, és szórakozás közben gondolkodásra késztetett halálról, megbocsátásról, kötelességről, emberiségről. Kíváncsian várom, merre kanyarodnak majd a filmek, így, hogy már van Shang-Csi tíz gyűrűje, Loki multiverzuma, és kozmosz szintű örökkévalók.