Talabosné Lukács Nikolett
2021. szeptember 23. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Az új kezdet az új végzet, avagy egy igazán felesleges folytatás – Filmkritika

Az 1996-os, Michael Jordan főszereplésével készült Space Jam – Zűr az űrben gyerekkorom egyik kedvenc, ikonikus filmje volt, hiszen a legendás kosárlabda játékos és a Bolondos dallamok örökzöld rajzfilmfigurái szórakoztató és izgalmas filmet hoztak össze az NBA népszerűségének csúcsidőszakában. Minden gyerek kedvencei voltak, sokunk szenvedélyesen gyűjtötte a kosárlabdakártyákat és a rágógumik matricáit, amelyek aztán gazdát cseréltek a szünetekben vagy órák után. Ma a kislányommal nézem újra és újra ezt a mesét és nagy izgalommal vártuk, hogy az újratöltött film mit fog tudni hozzátenni az eredetihez. Sajnos a várakozásunk hiábavalónak bizonyult, ugyanis színes forgatagon és a technikai háttér fitogtatásán, a Warner önimádatán kívül a régi varázslatból semmi sem maradt, igazi mondanivalót a szokásos kliséken túl nem tudott nyújtani, így mi inkább maradunk az eredetinél.

Space Jam: Új kezdet (2021)

A történet szerint LeBron James és fia stúdiólátogatásra érkeznek a Warner Bros. hatalmas telepére, ám ott a főalgoritmus által egy előre megtervezett baleset miatt mindketten a Warner multiverzum fogságába esnek. Ezt a multiverzumot pedig az AI G irányítja, akinek egy titokzatos mesterterve van, amelynek révén korlátlan irányítást kíván megszerezni. LeBron James a multiverzumban a Warner stúdió megannyi filmjének helyszínét bejárja, ahol azok ikonikus szereplőivel is találkozik, miközben elveszett fiát keresi. A gonosz (Algoritmus) elrabolja a fiút, és kihívja az apját egy kosármeccsre. A tét persze itt is óriási: hogyha veszít, itt maradnak a Warner számítógépes rendszerében, ha győz, akkor hazamehet a fiával. A kosármeccsben természetesen a Looney Tunes sztárja, Tapsi Hapsi, Dodó kacsa, Lola nyuszi és a többiek lesznek a segítségére. A flúgos firkák szépen megrajzoltak és szerethetők, ebben a történetben pedig Tapsi Hapsi még több teret nyer, mint az előzőben. Ezúttal azonban nem pusztán kosarazni kell, hanem a fiú által kreált kosárlabdára épülő „feltuningolt” játékot is megnyerni.

A „szeretet ereje győz” és a „család összetart” örök igazságok sajnos itt klisékké aljasulnak, a túl egyszerű gyerekek számára élvezhető történet erőtlenné válik a csodálatosan elkészített „Warner reklám” füzérén.

Space Jam: Új kezdet (2021)

A legnagyobb élmény sajnos a sok filmes utalás és a Warner univerzum alkotásainak felbukkanása volt (Harry Potter, Trónok harca, Mad Max: A harag útja, Mátrix, a Casablanca stb.), azonban a filmet ez sem menti meg felnőttek és tinédzserek számára, annyira nyilvánvalóan reklámszagú az egész. A rendező és a készítők sajnos itt sem használták ki a lehetőségeket, hiszen hiába bukkannak fel az olyan ikonikus karakterek, mint King Kong, Pennywise, Joker, Batman és Robin, a Pingvin vagy az Éjkirály a Trónok harcából, ők egyszerűen csak díszletek, nem pedig szervesen beépített, aktív szereplői a kalandnak, így aztán jelenlétük pusztán keret marad, ami nemcsak erőltetett, de egy idő után már kifejezetten kínosnak is hat.

Az első részben a kilencvenes évek legnagyobb kosárlabdázóit szerepeltették, ott volt többek közt Charles Barkley vagy Patrick Ewing, akik még nyúlfarknyi szerepeikben is szerethetőek voltak, különösen tehetségük elvesztése utáni botladozásaikkal. A mostani rész egyértelműen koppintotta az előzőt, ami önmagában nem probléma, az már annál inkább, hogy alig-alig láthattuk Anthony Davist, Damian Lillardot és Klay Thompsont.

Olyannyira csekély szerepük volt, mintha két edzés közt ugrottak volna be néhány snittre, és érezhető, hogy a Warner a jelenlétükkel csupán egy újabb teljesítendő feladatot húzott ki a kötelező kellékek listájáról. Elszomorító ez a termékalapú gondolkodás, noha két ekkora márkanév, mint Lebron és a Looney Toones mellett meglepőnek semmiképpen sem nevezhető.

Space Jam: Új kezdet (2021)

A Ready Player One vagy a Free Guy szintjét nem, hogy nem éri el a New Legacy, de még csak meg sem közelíti, a folytonos utalgatások és a nosztalgiára építő attitűd nem elegendő ahhoz, hogy fajsúlyos alkotás születhessen, és bár Lebron James egyértelműen otthonosabban mozog a kamera előtt, mint anno tette azt Michael Jordan, az összhatást így sem menti meg.

Don Cheadle játéka valamicskét javít az ürességérzeten, de a film vele együtt is tobzódik az unalomban és a butácska megoldásokban, egyedül a zenei válogatás és a technika megvalósítás magas színvonala nevezhető egyértelmű pozitívumnak, ez azonban 2021-ben már édeskevés.

Összefoglalva a Space Jam folytatása sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azonban a jegypénztáraknál egész jól teljesít, ezért félő, hogy az alkotók újabb részen törik majd a fejüket, mi pedig csak reménykedhetünk, hogy a végeredmény nem lesz ennyire lelketlen, a Warner pedig legalább másfél óráig hajlandó le elengedni a pofátlan önpromóciót.