Shea Ernshaw: The Wicked Deep - Gonosz mélység

Vitkolczi Ildikó
2021. június 8. | Becsült olvasási idő: 4 perc

Bevezetés a boszorkánypraktikákba kezdőknek – Könyvkritika

Ez az a könyv, ahol először rögtön a borító fogott meg, azután a fülszöveg. Tengerparti kisváros, mellette kis sziget, világítótorony, köd – és boszorkányok. Általában minden érdekel, ami boszorkányokról szól, így lelkesen kezdtem el olvasni a könyvet. A történet egyszerre két szálon fut, a jelenben és a múltban, de a helyszín végig ugyanaz. Egy átokról olvashatunk: minden évben ugyanakkor, nyár elején, három, rég halott boszorkány lelke bukkan elő a tengerből, megszáll három lányt, azok pedig fiúkat fojtanak a tengerbe. Ezek a fiúk lehetnek helyi lakosok, de az átok és a helyi fesztivál kapcsán odagyűlő turisták közül bárki más is, a lényeg, hogy férfi legyen.

Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Sparrow egy kisváros, régi épületekkel, szűk, kanyargós, lépcsős utcákkal – ez az egyik helyszín. A másik a kis sziget, ahol a főszereplő, Penny az édesanyjával él. Itt magasodik a világítótorony, és a sziget és a szárazföld között rég elsüllyedt hajók árbócai meredeznek ki a vízből. Ezen kívül az a hely, ami nekem a leginkább tetszett, az a szigeten található gyümölcsös, elhanyagolt alma- és körtefákkal – amik azonban bármikor felébredhetnek álmukból, és gyümölcsöt teremhetnek, ha egy értő kéz alaposan megmetszi őket. Nagyjából a kert közepén áll egy több, mint kétszáz éves tölgyfa, a kérgébe vésett szívvel, ami olyan régi, hogy szinte már teljesen el is tűnt a kéregről.

Itt él tehát Penny, a középiskolás lány, az édesanyjával, aki teafűből jósol, valamint megvan az a különös képessége, hogy mindig megérzi, ha idegenek lépnek a szigetre.

Penny apjáról csupán annyit tudunk, hogy pár éve eltűnt. A vitorlását ugyan megtalálták a sziget közelében, rajta az apa mindennapi használati tárgyaival, de a férfit nem, ahogyan a holttestét sem, igaz, soha nem is keresték.

Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Ez a kisváros ugyanis a csodálatos hangulat ellenére nem épp kedves hely. Példának okáért a „jöttmenteket”, azaz, azokat akik nem itt születtek, egyszerűen nem fogadják be. Így nem fogadták be Penny apját sem, aki a felesége kedvéért költözött ide, ám ennek ellenére mindig is idegen maradt az itt lakók szemében.

Ugyanígy nem fogadták be úgy kétszáz évvel korábban a Swan nővéreket sem, mikor a városba költöztek, és egy kicsi parfümboltot nyitottak. A három nővérből a két idősebb élvezte, hogy a helyi férfiak egymás után szerettek beléjük, csábították is őket rendesen – míg az asszonyok meg nem elégelték a dolgot. A történet igen kegyetlen véget ért: a három nővért elfogták, boszorkánysággal vádolták, majd kivitték a kikötőbe, és a lábukra kötözött nehezékkel együtt bedobták a tengerbe. A nővérek halálával életre kelt az átok, mely azóta is tart: előbb csak ének hallatszik a tenger felől, majd a szellemek észrevétlenül megszállják a lányokat, akik aztán gyilkolnak (amire később egyáltalán nem emlékeznek). Amikor elég áldozatot szedtek, a nővérek szelleme visszatér a tengerbe, hogy következő évben a ciklus kezdődjön elölről.

Egészen mostanáig: amikor a kisvárosba érkező Bo, a magányos, mogorva fiú és Penny találkozik, ők ugyanis megpróbálják megállítani a nővéreket – akik közül van, aki már ki is szemelte magának a fiút… És Marguerite, Aurora és Hazel Swan hármasát nem olyan könnyű megállítani…

Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Persze Bo életében is van titok – amit szerintem ki lehetett találni, de lehet, hogy csak túl sok Agatha Christie-t olvastam, és könnyebben fejtem meg a rejtélyeket -, de jót tett a történetnek, ahogyan a regény vége felé megmutatkozó csavar is.

Erős a történetben a kissé rejtett társadalomkritika. Ez vonatkozik a kétszáz évvel korábban élt három nővérre, akik élvezettel használták ki a város lakóit, de a helyiekre is, akiknek nem volt ellenükre egy kis szórakozás, míg az komolyra nem fordult. Ugyanígy a jelenben élő fiúk és férfiak is simán boszorkányüldözésbe fognak a helyi lányok között, bármiféle bizonyíték nélkül, és az erőszaktól – sőt, a gyilkosságtól – sem riadnának vissza, csak hogy mentsék a bőrüket. De említhetném a minden nyáron megrendezett fesztivált is, amit a városban lakók pontosan akkor kezdenek, amikor a boszorkányok szelleme megjelenik. Tehát a profit kedvéért minden további nélkül kockára teszik a turisták életét. És ennél nem bölcsebbek a turisták sem, akik nem is annyira a fesztivál, mint inkább a lehetséges halálesetek miatt jönnek, az életüket is kockáztatva, és vígan fotózzák az áldozatokat.