Bradbury tudta, mitől kell megfosztani az embert, hogy ne érezze magát embernek – Színikritika

Te melyik élő könyv lennél? Ha a világon minden könyv eltűnne, Te melyiket tanulnád meg, hogy rajtad keresztül emlékezzen rá a világ? Ez volt a kérdése a Radnóti Miklós Színháznak Facebook oldal követőihez, és a válaszolók között minden nap kisorsoltak egy-egy jegyet legújabb darabjukra, a 451 Fahrenheitre. Én is játszottam, nyertem, így Orwell Állatfarmjaként én is részese voltam annak a könyvtárnak, melyet a nézők alkottak.

A színdarabot Ray Bradbury méltán híres és fontos 1953-as regényéből adaptálta kiválóan Kárpáti Péter. Regényt színre vinni nem könnyű feladat, sci-fit meg pláne, de kijelenthetem, hogy Nagy Péter István rendező vette az akadályt, és néhány egyenetlenséget leszámítva erőteljes előadást alkotott. A regény szerelmeseinek felhívom a figyelmét, van néhány változás a történetben, de az alap stabil maradt, és a szereplők is ugyanazok.

Fahrenheit 451

A 451 Fahrenheit az a hőmérséklet, ahol lángra gyullad a papír, és ennek a jövőben játszódó (?) történetnek a szereplői, a tűzoltók azok, akik vadásszák ezt a tiltott tárgyat, és kíméletlenül felgyújtanak minden regényt, esszét, verseskötetet. Mert a könyv különbségeket tesz a társadalom tagjai között. Lesznek olyanok, akik gondolkodnak, lesznek olyanok, akik okosabbak, műveltebbek másoknál. Lesznek, akik értékelik a csendet, és nem lehet hatni rájuk a TV reklámokkal.

Akadályozza az egyformaság kialakulását, mert történeteket ad, amihez különböző módon kapcsolódunk. Így hát a könyveknek pusztulniuk kell.

Főhősünk, Montag is tűzoltó, és talán az lesz a katalizátora az eseményeknek, hogy találkozik egy fiatal lánnyal, aki nemrég költözött a szomszédba, és szokatlan dolgokat kérdez tőle. Mint egy regényben egy kisfiú egy pilótától. És Montag elkezd kételkedni, gondolkodni, és végül olvasni kezd. Az utóbbi időben egyre több előadáson jelenik meg az operatőr, hogy a színészekről készült élő, közeli kép megjelenjen egy kivetítőn. Így egészen közel kerül a nézőkhöz a színész mimikája, minden rezdülése. Láttam ilyen megoldást a Hamletben a Vígszínházban, a Szkénében, a Networkön a Centrálban. Ez az előadás is ezt a módszert választotta, és a megoldás olyan puhán illeszkedik az összképbe, hogy sokszor elfelejtjük, mit és hol látunk.

Fahrenheit 451

Nagyon intenzív a színpad összképe, remekül használnak egy magas üvegfalat, mely hol betekintést enged a tűzoltóparancsnokságba, vagy Ray otthonába, vagy a metró kocsi ablakává változik, vagy pedig ezen jelenik meg a TV család, mely ott van minden otthonban, egyszerűen nincs menekvés előlük. Villódznak a fények, a szereplők futva közlekednek, a tévé szereplők harsányak, zsizseg, zubog minden, hogy amikor végre csend lesz, és megjelenik Clarisse, a fiatal szomszéd lány, hogy megtörténhessen a varázslat. Kezdetben szokatlan volt nekem, hogy a lány keze és egész teste furcsa, táncszerű mozdulatokat tesz. Egy idő után azonban alig vártam, hogy láthassam, mert olyan különleges volt, egyedi és varázslatos, hogy vonzott és elvarázsolt. Le a kalappal a vizualitásért felelős technikai csapat előtt, a színpadot olyan mértékben kitágították, hogy a nézőtéri székben ülve mintha egy város több pontját jártam volna be.

Pál András (Montag) ismét nagyon jó, végig jelen van a darab 1 óra 50 percében a színpadon, ami fizikailag sem kis teljesítmény. Vele együtt járjuk végig az utat, ami a társadalmi berendezkedés teljes elfogadásától annak teljes tagadásáig tart. Alakítása intenzív és szerethető. László Zsolt, a kapitány karaktere összetett figura. Ő olvasta az összes könyvet, karakterén érződik a műveltség, mégis a hatalom túl vonzó ahhoz, hogy értékelje az azokban rejlő kincseket. Úgy örül az utolsó kötet elpusztításának egy adott könyvből, mint egy bibliofil az első kiadásnak. Fanatikus és kegyetlen, de messze nem buta. És ettől lesz nagyon félelmetes. Kettejük kémiája és jelenléte nagyon erős alapot adott az előadásnak.

A darab bővelkedik groteszk elemekben, szemtanúi vagyunk például egy emésztőszervrendszer-cserének. A groteszk használata elidegenít bennünket a történettől, nevetünk, aztán a következő párbeszéd összefacsarja a szívünket, és könnyek gyűlnek a szemünkbe. Ez a váltakozás jellemzi a darabot, túlnyomórészt az abszurd van jelen a színpadon, ami szintén erősen hat, hiszen ráismerünk a saját világunkra, ami körülvesz bennünket.

De néha kapunk egy arculcsapóan igaz jelenetet, ami magunkban is felteszi a fontos kérdéseket. Hogy vagyunk mi a csenddel? Megérezzük az illatokat magunk körül? Szoktunk beszélgetni, igazán fontos dolgokról? Olvasunk még verseket? A groteszk jelenlététől főleg a mellékszereplők gondoskodnak, Sodró Eliza, Mészáros Blanka, Nagy Márk és Widder Kristóf ide oda ugrálnak a szerepeik között, és érezhetően jól érzik magukat ezekben a túlzó, sztereotip alakokban, élmény volt nézni őket!

Fahrenheit 451

A feleséget, Millie-t játszó Béres Márta remekül hozza a robotszerű figurát, már ő maga sem tudja, kicsoda, a folyamatos gyógyszerezésnek, és tévézésnek hatására teljesen elvesztette önmagát. Alakítása hiteles, és félelmetesen aktuális, milyen sokan élnek így ma is. Berényi Nóra Blanka, aki pedig Clarisse-t alakítja friss, mint egy üde szellő. Ő az, aki behozza nekünk a madárcsicsergést, az illatokat, a lét fontos kérdéseit. Schneider Zoltán, aki az öreg irodalomtanárt alakítja, megmutatja azt az embert, aki tudja, mi a helyes, mégsem tett semmit, amikor kellett volna. Rágódik az egyén felelősségén, és a darab egyik legemocionálisabb jelenete is hozzá kötődik. Nézőként van egy pillanat, amikor részének érzed magad a darabnak, és ez rám olyan erővel hatott, mint amikor a Futótűzben, egy másik Radnótis darabban rám irányult a fegyver. Bevonódtam, nem csak szemlélő voltam, és ez olyan erős emléket hagyott bennem, ami biztosan évekig velem marad majd.

A 451 Fahrenheit különleges darab; nekem kicsit nehéz volt ráhangolódnom, de aztán észrevétlenül elkezdtem imádni, és utána még órákig a jeleneteken gondolkoztam, és bukkantak fel bennem az összefüggések. Akik a klasszikus, hagyományos színházat kedvelik csak, azoknak nem biztos, hogy tetszeni fog ez az előadás, de aki nyitott az új megoldásokra, és főleg a groteszkre, az semmiképpen ne hagyja ki, mert emlékezetes estében lesz része.

Kapcsolódó cikkek

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

A terapeuta és a sorozatgyilkos, avagy nem minden az, aminek látszik – Könyvkritika

A Kövesd a pillangót egy vérbeli skandináv történet, ahol a krimi és a dráma egy pszichológus rendelőjében fonódnak egymásba.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…