Hírek

Csernus Imre a járvány és a válság utáni lélektani újjáéledésről írta új könyvét

Kovács Krisztián
2020. november 12.
Becsült olvasási idő: 1 perc

Hirdetés

Bár mostanság már inkább kávézójában, és borászatában tölti az idejét, és előadásokat is ritkábban tart, továbbra sem távolodott el az elméleti pszichológiától dr. Csernus Imre pszichiáter, aki legújabb könyvét éppen az elmúlt hét-nyolc hónap tapasztalataira alapozta.

Csernus Imre új kötetét a járvány utáni új lehetőségek keresésének szentelte

November 16-án Főnix címmel jelenik meg dr. Csernus Imre legújabb könyve a Jaffa Kiadó gondozásában. Az újjáéledő tűzmadár szimbóluma nem véletlen, a pszichiáter allegóriaként alkalmazza az elmúlt 7-8 hónapban a világban uralkodó helyzetből történő kilábalás lehetőségének érzékeltetésére.

A kötet ide kattintva már előrendelhető a kiadó webshopjából, és íme a fülszöveg: „Főnixként élni? Döntés kérdése. Megtehetjük, hogy öreg főnixként ragaszkodunk jól megszokott életünkhöz és félelmeinkhez. De dönthetünk másképp is. Magunk mögött hagyhatjuk mindennapi félelmeinket, hogy készen álljunk az újjászületésre. A legendák szerint a főnixmadár élete végén a fészkével együtt porrá ég, és a tűzből egy új, fiatal főnix születik. A történet mindenki számára ismerős, de csak kevesen gondolnak bele, milyen üzenetet hordoz életünkben az újjáéledő tűzmadár szimbóluma. Csernus Imre úgy véli, a mostani, járványtól sújtott, válságos időszak eddig soha nem látott lehetőséget kínál a megújulásra. Új könyvében a főnix legendájából kiindulva egész rendszert épít fel, amelyben élesen rávilágít mindennapos hazugságainkra, végigveszi sorra a buktatókat és érthetően bemutatja az újjászületés feltételeit. Már csak az a kérdés: öreg vagy fiatal főnixként szeretnénk élni és megélni a jelen kihívásait. „Meg kell fogalmaznunk, mit szeretnénk elégetni ahhoz, hogy újjászülessünk, különben a fészek csak terebélyesedni fog, nem pedig felgyulladni. Akkor pedig nem lesz új főnix, vagyis nem lesz megújulás. De nemcsak az a kérdés, hogy mit szeretnénk elégetni, hanem az is, hogy egyáltalán merjük-e elégetni. És ez az egyik legnagyobb konfliktus, mert a legtöbb ember nem meri elégetni a jelenlegi, vacak életét. Nem meri elégetni a megszokást.”