- Kovács Krisztián
- 2021. január 22. | Becsült olvasási idő: 4 perc
Robert Ervin Howard 1906. január 22-én született a Texas állambeli Peaster városkájában. A tragikus sorsú szerző alig több mint harmincéves földi tartózkodása során olyan elementáris fantáziáról és kreativitásról tett tanúbizonyságot, mellyel már akkor képes volt befolyásolni a fantasy műfajának fejlődését, mikor J. R. R. Tolkien még be sem fejezte A hobbit kéziratát.
115 éve született Robert E. Howard
Robert E. Howard a heroikus fantasy műfajának bajnoka, aki a popkultúra később elhíresült alakjainak megalkotásáért felel, többek közt tőle származik Conan, a kimmériai alakja, vagy épp a könyörtelen kalandor és démonvadász, Solomon Kane. Howard alakját olyan nagyságok tisztelték, mint kor- és állandó levelezőtársa, H. P. Lovecraft, Clive Barker, Stephen King, vagy épp A Birodalom visszavág forgatókönyvírója, Leigh Brackett. A kiváló írót egész életében mentális betegségek kínozták, végül alig fél évvel harmincadik születésnapja után végzett magával, hogy aztán igazi kultusza ezt követően kezdjen szárnyalni, és ismertesse meg a nagyérdeművel az egyik legfontosabb szórakoztatóirodalmi pályafutást. Születésének 115. évfordulóján most összegyűjtöttünk róla néhány érdekességet.
Texasban akkoriban gyerekként látszólag nem sok út állt az ember előtt, a legtöbb kortársa az olajiparban helyezkedett el, Howardot azonban már gyerekként sem vonzotta ez a terület, és az alig tízévesen lelkesen falt kalandtörténetek hatására végül az iskolában felgyülemlett feszültségét a sportban igyekezett levezetni. Howard köztudottan nehezen viselte az iskolai hierarchiát, értelmetlennek tartotta, ezzel szemben az akkoriban az ország legnépszerűbb sportjának számító bokszban rátalált valamire, amit régóta keresett: a férfias küzdelemre, mely aztán később a műveit is meghatározta. Előbb persze a testépítéssel kezdett foglalkozni, de hamar áttért az ökölvívásra, mert sokkal atletikusabb sportág volt, és a beszámolók szerinte igen tehetségesnek is bizonyult benne.
Iskolatársai már egészen korán felismerték, hogy Howard olykor 1-2 hevenyészett olvasás után kívülről szavalt bármilyen verset, de nem ritkán egy-egy novellát is képes volt szóról-szóra visszamondani nekik. Mikor 15 évesen először vett olyan magazinokat a kezébe, mint amilyen az Adventure, és a hozzá hasonló kalandos ponyvák, azonnal írni kezdett, mondván, ezt ő is meg tudja csinálni, és igyekezett a korábbi olvasmányélményeiből meríteni. Talán épp rendkívüli memóriája miatt azonban olykor egy az egyben adta vissza az olvasott szerzők által hozott karaktereket és fordulatokat, így hiába küldte el a kor ponyvamagazinjainak korai zsengéit, sorra kapta az olykor kifejezetten lenéző elutasításokat.
Robert E. Howard (1906-1936)
Bár manapság a dark fantasy egyik legfontosabb alakjaként tisztelik, kezdetben komolyabb, mondhatni szépirodalmi történetekkel próbálkozott inkább. Rajongott Jack London műveiért, különös az amerikai író Martin Eden című önéletrajzi munkájáért, így annak mintájára ő maga is belefogott egy nagyszabású önéletrajzi regénybe. A mű saját bevallása szerint is meglehetősen közepesre sikerült, nem is engedte, hogy életében megjelenjen, és csak évekkel a halála után kerülhetett a boltokba, mikor is annak rendje és módja szerint el is sikkadt az életművében. Nagyjából ezzel párhuzamosan kezdett dolgozni a Cross Plains Review nevű lapnak, ahol cikkenként 5 dollárért kellett tudósításokat írnia az olajmezőkön történtekről. Állítása szerint felemásan sikerült önéletrajzi ihletésű könyve, és a lapnál eltöltött idő alatt rázódott bele igazán a novellaírásba, melynek végül hírnevét is köszönhette.
Sőt, mondhatjuk, hogy barátok. Howard lelkesen olvasta Lovecraft Weird Tales magazinban megjelenő írásait, és 1930-ban küldött egy meleg hangú levelet a lap szerkesztőjének, melyben a Cthulhu-kultusz atyjának Patkányok a falban című novelláját dicsérte. A szerkesztő továbbította a levelet Lovecraftnak, aki azonnal felvette Howarddal a kapcsolatot, a két férfi pedig Howard haláláig szünet nélkül levelezett egymással úgy, hogy személyesen soha nem találkoztak. Howard ugyan már publikáló író volt, számos novellája jelent meg a kor ponyvamagazinjaiban, mégis huszonnégy évesen égett a vágytól, hogy Lovecraft a szárnyai alá vette, a leveleikben pedig írástechnikáról, mítoszépítésről, és számos egyéb, az írást befolyásoló tényezőről diskuráltak, mely segített Howardnak saját irodalmi világa formálásában.
Az első Conan-történet Weird Tales-címlapja
Az 1929-es tőzsdekrach az irodalmi piacot is rosszul érintette, a kereslet visszaesése miatt a ponyvamagazinok sorra szűntek meg, a legnagyobb, a Weird Tales pedig kéthavi kiadásra állt át, így Howard is elveszítette jövedelme nagyobbik részét, amikor pedig a válság hatására csődbe ment a Farmer Nemzeti Bank, melyben csekélyke megtakarításait tartotta, tulajdonképpen nincstelenné vált. Nagyjából ekkortájt találta ki Conan, a rettenthetetlen kimmériai alakját, aki 1932 decemberében mutatkozott be a Weird Tales-ben. A történetet annyira szerették az olvasók, hogy nem csak Howard jöhetett egyenesbe a honoráriumból, de az elkövetkező időszakban összesen 9 alkalommal szerepelt a magazin borítóján is, mely példátlannak számított. 1933 és 1936 közt összesen tizenhét Conan-történet látott napvilágot a Weird Tales hasábjain.
Howard egész életében depresszióval küzdött, amit csak tetézett a rengeteg küzdelem és csalódás a világválság alatt, valamint az is, hogy harminc éves korára nem sikerült történeteivel olyan széleskörű sikert elérnie, mint mondjuk tette azt Edgar Rice Burroughs a Tarzan-sztorikkal. Ekkortájt ráadásul a Weird Tales is gyakran elmaradt az írói honoráriumok kifizetésével, pedig ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy gondozni tudja édesanyját, akin egyre inkább elhatalmasodott a tuberkulózis. Ahogy anyja állapota rosszabbodott, úgy készült Howard is a saját halálára. Irodalmi ügynökét ellátta instrukciókkal, mit tegyen életművével a halála esetén, megírta a végrendeletét, és beszerzett egy pisztolyt is. Bár apjának többször célzott is rá, mire készül, ha esetleg elveszítené az anyját, az nem vette komolyan. Mikor aztán az anyja kómába esett, és azt állították róla, többé már nem ébred fel, Howard kisétált az autójához, beült a volán mögé, és fejbe lőtte magát. Halála után kortársai gondoskodtak róla, hogy rendkívül színes életműve semmiképpen se sikkadjon el, ami oda vezetett, hogy mára a dark fantasy műfajának vitathatatlan klasszikusaként emlegetik.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
