Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Először is hadd szögezzem le, hogy ha valamiről meggyőzött Egri Lajos A drámaírás művészetében akkor az az, hogy drámát írni nem művészet, hanem kőkemény szakmai alapokon nyugvó mesterség. A Drámaírást majd’ húsz évvel követő, azt gyakorlatilag a szerző életzáró gondolataival kiegészítő A kreatív írás művészete cím sem kevésbé félrevezető, de ez akárcsak nagy elődjénél, semmit sem von le az értékéből.

A karakter, mint a cselekmény hajtóereje, a premissza (azaz egy vélt, vagy bizonyított előtétel, amit igazolandó a dráma megszületett) nélkülözhetetlensége, a szereplők közti konfliktusok típusai, a hatásos dialógusépítés – néhány olyan tétel az 1946-os keltezésű A drámaírás művészetéből, ami az elmúlt évtizedekben ha ki is egészült, meg bizonyára nem dőlt. Ezeknek ismerete mindenképpen hasznos a Gabo kiadónál megjelent folyomány kézbe vételéhez, mégsem elengedhetetlen.

A kreatív írás művészete ugyanis az emberi működést veszi górcső alá, így akár olvasható memoárként, pszichológiai munkaként, vagy a karakterépítés tudástáraként.

Fontos vagyok, tehát vagyok, vallja Egri: a fontosságot nevezi meg, mint az erőt, amely akkor is cselekvésre késztet, ha az ember jóllakott, és nincs fizikai veszélyben. A relevancia fenntartása, mint az önfenntartás szerves része a bizonytalanság elleni legfontosabb védvonal, mondja, hozzátéve, hogy még a hűség is búvóhely, a biztonságért fizetett ár. Nem éppen felemelő gondolatok – nem egyszer fel is merül a szövegben az öngyilkosság, mint potenciális konfliktusválasz –, ám ha hétköznapi melankóliánkat nem is terhelnénk velük, az Egri-íróiskola tanonca azért megszívlelheti őket, már amennyiben elfogadja az egykori drámaírót, mint mesterét. Mondjuk ha nem, valószínűleg eléggé mellényúlt a polcon.

Nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog a kötet sarkossága, és itt most természetesen nem annak négyszögletes voltára gondolok. Az olyan kijelentések, minthogy „Bármelyik történetet akkor kezdjük helyesen, ha a központi karaktert konfliktusba helyezzük” látszólag feloldódnak a tézist antitézissel szembehelyező fejezetben, gyanítom azonban, hogy nem lehetett kellemes élmény az agg tudorral líraügyi kérdésekben vitára kelni. Persze mindenki úgy ír bestseller-klasszikust, ahogy tud, és hát az enyém is várat még magára… Egri irodalmi gyomirtása mindenesetre tisztábbnak mutatja az utat; A kreatív írás hol egyfajta kérdezz-felelekként mutatja meg magát (honnan veszik az írók az ötleteiket, lehetséges-e szabályok nélkül improvizálni), máskor a drámaírás haladóknak-kurzusból szemezget (bevezetés a motivációba, az eltéphetetlen kötelék kialakítása). Nem az első mentor, aki vallja, hogy lelki mélyfúrás nélkül súlytalan lesz a szószedet, és bele is vág önnön közepébe mindjárt az elején, hogy aztán saját tapasztalataira építve kupálja ki a nagyérdeműt.

Nem olyannak látjuk a világot, amilyen, hanem amilyenek mi vagyunk, szól szabad fordításomban a Talmudhoz kötött idézet, ami talán gazdagabb megfogalmazása annak, hogy mindenki magából indul ki. Viszont, hogy szellemi téren mivé lesz, abban érdemes elgyönyörködni, már ha nem mások lenyomásával akarunk magasabbnak látszani, és hát ilyet sosem feltételeznék a kedves olvasóról. A színdarab igazából tükör: bárki, aki belenéz, azt látja visszatükröződni, amilyennek ő látja magát, zárja sorait egy életre Egri Lajos.

Ez minden.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.