Imádom a felkavaró, mások által botrányosnak vélt könyveket, Carmen Maria Machado novelláskötete pedig bőven megfelel mindkét kritériumnak. És akkor még finoman fogalmaztam… Az egyébként díjesővel jutalmazott könyv – amit az Agave Könyvek gondozásában most már magyarul is olvashatunk – annyira szexi, hátborzongató, szürreális és gondolatébresztő egyszerre, hogy már a műfaji besorolásnál is erősen szenvedek. Ez a könyv nyugodtan megfér a földhözragadt realista dráma, a kétségbeejtően őszinte női regény, de a szürreális disztópia keretei között is.
A feszültséggel teli, provokatív történetek ledöntik a műfajok közötti határokat, és valami egészen egyedi egyveleggel kecsegtetik a bátor olvasókat. A National Book Award díjra jelölt történetgyűjtemény tele van olyan furcsa mítoszokkal, szellemtörténetekkel és horrormesékkel, amelyek kényelmetlenül valós és emberi problémákról regélnek. Mivel Machado történeteinek központjában a test és a testiség áll, gyönyörűen tálalt erotikus történeteket kap az olvasó. Ott van tehát az öröm, de a rettegés is, az érem két oldala, hiszen a női test ugyanúgy lehet a boldogság, mint ahogy szenvedés forrása, az írónő pedig olyan tökéletesen tálalja ezt a kettősséget, ahogy erre én eddig még nem láttam példát. A könyv 8 kisebb-nagyobb novellát tömörít egybe, megmutatom nekem melyik négy tetszett a legjobban.
Kényelmetlenül őszintén indít a könyv, megalapozva a novellák hangulatának komolyságát. Az elbeszélő egy nő, aki éjjel-nappal egy különös zöld szalagot hord a nyakán, senki kedvéért nem hajlandó megválni tőle. Közben megismerkedik egy férfival, összeházasodnak, gyerekük születik, és így tovább. Bár többnyire boldog házaséletet élnek, a férj kétségbeesetten igyekszik felfedni a különös szalag titkát, amelytől a nő semmi áron sem akar megszabadulni.
A többség szerintem már hallott arról, hogy amikor a szülés során gátmetszésre kerül sor, akkor az orvos „apu kedvéért” bizony hajlandó lehet picit szűkebbre szabni a hölgyet. Sajnos akármilyen borzalmasan is hangzik, ez nem csupán városi legenda. Ez a novella többek között ebből a szempontból is bemutatja társadalmunk máig fennmaradt szexista jellegét, ugyanis főhősnőnknek hasonló megpróbáltatáson kell keresztül mennie férje kedvéért.
A fő cselekményszálat néha élesen megszakítja egy-egy horrorszerű mese, amelyben első olvasásra csupán annyi a közös, hogy főszereplői mindig nők. Bár a mesék kezdetben teljesen különálló történetek, a végén mégis felsejlik az összefüggés, és közben arra is fény derül, hogy miért olyan fontos az a bizonyos zöld szalag.
Egy újabb erős sztori, nem is csoda, hiszen egy nő szexuális életének listaszerű bemutatásába kukucskálhatunk bele. Egészen az elejéről indulunk, az óvodás kori „mutogatós” játékoktól, a tini kori szárnypróbálkozásokon át a felnőttkori felszabadult együttlétekig. A hölgy ráadásul biszexuális, úgyhogy a nőkkel és a férfiakkal folytatott kalandjairól is egyaránt olvashatunk.
Érdekes volt olvasni, hogy a szexuális élményekhez milyen más emlékek is kötődnek, emellett pedig a novella szépen mutatja be a női és férfi szexualitás dinamikájának különbségét. Sűrű és képszerű leírásokat kapunk, olyannyira, hogy kétszer is átolvastam. Nem azért, mert nem értettem meg, hanem mert nem tudtam elsőre befogadni. A szexuális együttlétek semleges, de mégsem steril ábrázolásmódja egyszerre félelmetes és szomorú is.
Miközben egy nő listázott együttléteinek lehetünk tanúi, egy érintés útján terjedő kór szedi áldozatait. Más történetekben az emberiséget sújtó világjárvány elleni küzdelem lenne a lényeg, az életre szóló harc az ember és a vírus között, Machado novellájában pedig mindez csak a körítés.
Ha egyet kellene választanom a 8 novella közül, akkor talán ez lenne A novella! Azért is tetszett annyira, mert nagyon mai és fiatalos a sztori, közelállónak tudtam magamhoz érezni. A történet szerint kialakult egy ismeretlen kór, amely miatt a fiatal nők kezdenek áttetszővé válni, tulajdonképpen valamiféle szellemtestet öltenek magukra, és megszűnnek hús-vér valójukban létezni. Hiszen egy láthatatlan nő, hogyan lehet szép?
A történet többnyire egy ruhaszalonban játszódik, ahol csodaszép, ám sokszor az elviselhetetlenségig hordhatatlan ruhák kaphatóak, de tulajdonképpen nem is a ruha a lényeg, hanem amit képviselnek, és sajnos ez nem mindig pozitív. Mindeközben kint tombol a járvány, percenként tűnnek el fiatal lányok, mindenki csak gyártja az elméleteket az esetleges okokról, a válasz azonban sosem jön el, az egyetlen biztos dolog pedig a kétségbeejtő bizonytalanság.
Ez a novella meglepően homályos, többféleképpen is értelmezhető, szimbolikus darab, és tulajdonképpen sokkal könnyebb érezni, mint érteni. Nagyon depresszív, nagyon szürreális, mégis nagyon valós. Talán ez benne az igazán félelmetes.
Szintén egy remek novella, egy (mikor nem) aktuális témával, a testképzavarral. Tulajdonképpen furcsa is lett volna egy női novellákat tartalmazó könyvből kihagyni, így mondhatni egészen mainstream a téma, a tálalás azonban már közel sem. Ebben a világban ugyanis létezik egy olyan eljárás, amellyel kiveszik a nők fél emésztőrendszerét, így sokkal, de sokkal kevesebbet tudnak enni. Egészen pontosan nyolc falatot, itt nyer értelmet a novella címe is.
A főszereplőn keresztül ismerhetjük meg a beavatkozás körülményeit, amelyet mind a családja, mind pedig a külvilág lelkesen támogat. Az utcák tele vannak fel-alá flangáló vékony, csinos nőkkel, ritkaságszámba megy egy-egy teltebb hölgyemény… A csinos test pedig egy karnyújtásnyira van főhősnőnktől is, akit testvérei is elszántan igyekeznek meggyőzni a plasztikai műtét nagyszerű hatásáról. Végül főszereplőnk elmegy a rutin műtétre, ahol elvégzik rajta a beavatkozást. Itt azonban nemcsak a fél emésztőszervét veszti el, hanem még egy nagyon fontos dolgot. Machado ebben a novellájában nem fél rámutatni a nők testképzavarának toxikus voltára és a mentális egészségre gyakorolt veszélyeire. Az írónő olyan könnyeden vegyíti a fájdalmas valóságot a szürreálissal elgondolással, hogy a végén hiába az irreális vonal, sosem éreztük még kézzelfoghatóbbnak és valósabbnak a problémát.
Ez a novelláskötet összességében nagyon különleges élmény volt számomra, mindegyik történetében volt valami húsbavágóan időtálló és személyes, amelyet egy jó darabig, ha szeretném, se tudnék elfelejteni. Machado ráadásul úgy ír, ahogy talán kevesek, olyan elragadtatva hömpölyögnek a szófolyamok tollából, hogy szinte fáj, ha nem olvashatjuk tovább. Biztos vagyok benne, hogy a női olvasók befogadóbbak az ilyen témák iránt, de úgy gondolom, hogy egy kellő nyitottsággal rendelkező férfinak is meghatározó élmény lehet a könyv. Nem mainstream, és nem fog mindenkinek tetszeni, de hogy egyedülálló a maga nemében, azt szerintem senki nem kérdőjelezheti meg.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.