• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Szerelmek városa

Hírek

Egy konkáv szerelmi poligon története – Színikritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Párizs nyüzsgő utcái, művészek, artisták, színészek és arisztokraták magával ragadó kavalkádja. A történet középpontjában Garance, a gyönyörű színésznő áll, és négy férfi, akik mind szeretik: egy pantomimművész, egy színész, egy bűnöző és egy arisztokrata”, olvasható az ajánló a Vígszínház oldalán, és valóban egy csodálatosan színes, elképesztően magával ragadó, őrületes kavalkádot varázsol elénk a színpadra a társulat. Egy dologra kell csak nagyon figyelnünk: hogy nehogy mi is teljesen elvesszünk benne.

A femme fatale, Garance, azaz a magyar átiratban Gáránsz karakterét Radnay Csilla, míg a kegyeiért versengő négy férfit Wunderlich József, Csapó Attila, Hirtling István, és a főszerepet alakító Gyöngyösi Zoltán játssaza. Mellékszerepben tűnik fel, mégis kimagaslik ragyogó alakításával Waskovics Andrea: a Báptisztot reménytelenül szerető Nátáli alakja olyan érzékeny, plasztikus és élő, hogy a szokatlan, montázs-szerű dramaturgiai kontextusban is könnyedén azonosulni lehet vele.

Szerelmek városa

Szerelmek városa

A bűn utcája

Az évadnyitó premierként indított darab egyik meghatározó helyszíne a Bűn utcája Párizsban. Ez az utca onnan kapta a nevét, hogy az ott sorakozó színházak általában a munkásosztályt szórakoztató, véres krimiket tűzték műsorukra. Pater Sparrow díszletei, melyet egy forgó színpad tesz még dinamikusabbá, egyszerre idézik meg az egyik klubból a másikba tévedő belvárosi forgatag eufóriáját, New York művészek koptatta utcáinak bohémságát és Párizs sikátorainak esős melankóliáját.

A Szerelmek városa az 1945-ben bemutatott, német megszállás alatt forgatott azonos című film színpadi adaptációja, melyet Marcel Carné rendezett Jacques Prévert forgatókönyve alapján. A filmet a költői realizmus remekműveként tartják számon, sőt 1995-ben a francia filmkritikusok és filmkészítők közössége a valaha volt legjobb filmnek választotta.

Nem más, mint a nagy François Truffaut pedig azt nyilatkozta róla: minden filmjét odaadná azért, ha a Szerelmek városát ő rendezhette volna.

A fiatal alkotópáros, ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós, akik a művet színpadra alkalmazták, tehát nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint egy remekmű színpadra adaptálásába. Ráadásul elsőként, hiszen a filmből ezelőtt még nem készült színdarab. Mellettük A nagy Gatsby alkotócsapatának többi tagja: Kovács Adrián zeneszerző, Mester Dávid karmester és a fent említett Pater Sparrow díszlettervező is részt vettek a darab létrejöttében.

Szerelmek városa

Szerelmek városa

Kakasülő istenek

A Szerelmek városa alapjául szolgáló film eredeti címe: Les Enfants du paradis azaz tükörfordításban: a paradicsom gyermekei. Akinek a bibliai paradicsom jut eszébe, az rossz nyomon jár. A cím ugyanis utalás a paradis-ra, magyarul a kakasülőre, azaz a legfelső karzatra, ahol általában a legolcsóbbak az ülőhelyek.

A 19. században teljesen szokványosnak számított, hogy az ott ülő – vagy éppen álló – nézők heves és hangos bekiabálások formájában nyilvánították ki véleményüket, így a korabeli színészek rendkívül fontosnak tartották, hogy elnyerjék a kakasülő-istenek tetszését.

Az előadás során a teátrális teáter igazgatót alakító Hegedűs D. Géza, tekintetét a karzatra emelve, többször udvarol a paradicsom gyermekeinek, hogy megnyerje a maga és társulata számára őket – úgy gondolom, teljes sikerrel: fergetegesen humoros alakítása volt a ragasztó, ami összetartotta a sok kis kirakósból álló cselekményt és központi figuraként kötötte össze a darab számos szereplőjét.

Szerelmek városa

Szerelmek városa

A fatál is tévedés

Az előadás során villámgyorsan váltakoznak szemünk előtt a jelenetek, a zenei betétek és a helyszínek. Ismét egy nagyszabású és kétségtelenül látványos darabbal jelentkezett a Vígszínház, megtekintése után azonban felmerült bennem egy kérdés: megérte-e a követhető történetvezetést feláldozni a látvány oltárán?

Pedig nem hiba ez, hanem tudatos koncepció: az alkotópáros, Vecsei H. Miklós író és ifj. Vidnyánszky Attila rendező nyilatkozata alapján a mű nem szól semmiről, ne tessék értelmet keresni benne. Tisztelve az alkotók célját valahogy mégis úgy érzem, hogy nehéz ezért nem neheztelni nézőként, miközben egy cselekményt próbálunk a felkínált mozaikokból vért izzadva összerakosgatni.

A nagyszabású nyitójelenetet követően, miután a néző megtalálta leesett állát a széksorok között, az előadás előrehaladtával az a benyomása támadhat, hogy tulajdonképpen ennek az egésznek semmi értelme sincsen. A cselekmény aligha követhető, a szereplők közötti kapcsolatok nehezen kibogozhatóak, a helyszínek és az események valódisága és jelképes mivolta közötti határ nehezen kitapintható. De, amikor a frusztráció a nézői pszichében pont a tetőfokára hágna – egy teljesen blőd zenei betét után, melynek elhadart szövegéből jó, ha néhány szót sikerült elkapni –, a segítségünkre siet egy kiszólással a teáter igazgató: „Ugye, kedves nézőink, minden szót pontosan értettek? Nem? Nem baj!Én ezután dőltem csak hátra a székemben és döntöttem el, hogy elengedem az olyan kényeskedő igényeimet, hogy például értsem is, amit látok és hallok. A teljesen random szóvicc bombákat már Gautama Buddhát meghazudtoló lelki békével fogadtam – bár a Galla Miklóstól kölcsönzött fa tál – fatális szójáték sajnos visszalökött a ’90-es évek nyomokban sem színvonalas szilveszteri tévéműsorainak hangulatába, teljesen kizökkentve az előadás ívéből; jobban örültem volna egy eredeti poénnak helyette.

Szerelmek városa

Szerelmek városa

Az én hazám a hold

Gyöngyösi Zoltán, akit Karsai Veronika pantomim művész készített fel a szerepre, megrázó hitelességgel adja át Báptiszt naivitását, gyermek-szerűen fekete-fehér igazság szemléletét és magányát. A Papagenónak adott interjúban Pilinszky-re hivatkozik szerepével kapcsolatban, aki azt írja: „én úgy szeretnék írni, mintha tulajdonképpen hallgatnék.” Gyöngyösi lenyűgöző játékával, testbeszédével, mozdulataival még azt is képes volt átadni nekünk, ahogyan szerelmi bánatában gyakorlatilag darabjaira hullik körülötte a világ.

A lezárásokban mindannyian megtapasztalhattuk az elidegenedést és az egyedüllétet, melyek központi témái a Szerelmek városának. Ordít az ember magánya ebben a színes kavalkádban. Hiába helyezzük a kívülálló embert a tömeg kellős közepébe: magánya nem fog eltűnni – és ha még el is várja az őt körülvevő világtól, hogy az érthető, felfogható és együttérző legyen, nem csoda, hogy a Holdra kíván belőle menekülni.

Kapcsolódó cikkek

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Az ásós gnóm, a zöld amőba, a gyermek Antikrisztus meg a többiek – Könyvkritika

T. J. Klune fantasy meséje az elfogadás fontossága mellett kardoskodik.

A Szkéné Színházban lesz látható a Galaxis útikalauz stopposoknak

Douglas Adams klasszikusa nem egy nyilvánvaló színpadi darab, így még izgalmasabb a projekt.

Ewoud Kieft: A tiltott könyv

A tiltott könyv, avagy a Mein Kampf és a nácizmus vonzereje

Ewoud Kieft hiánypótló műben vizsgálja objektíven a történelmet.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A Vaják világa és a jogi szimbólumok

    A farkas és az oroszlán – A Witcher-univerzum és a jogi szimbólumok kapcsolata

    Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. január 28.

    Steven Spielberg cége sorozatot készít Akira Kurosawa klasszikusából

    A vihar kapujában 1951-ben meghozta az áttörést, és a világhírt a japán rendezőnek.

    • 2022. január 28.

    A Marvel tiszteletlenül bánt Bon Scott-tal, így sosem született meg az AC/DC-képregény

    A Marvelnek akadt pár furcsa húzása, de ezért biztosan megőrültek volna a rajongók.

    • 2022. január 27.

    El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss! – Filmkritika

    Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.

    • 2022. január 27.

    Élőszereplős mozifilm készül a Macskarisztokratákból

    Csak remélni tudjuk, hogy jobban sikerül, mint az Oroszlánkirály.

    • 2022. január 27.

    Kalandfilm készül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről

    A Nemzeti Filmintézet 4,5 milliárd forintot szavazott meg a produkciónak.