Egy középkori gyilkosság és a mindentudó gyóntatófülke – Könyvkritika

Bizonyos regényeket nem a fergeteges történet, a váratlan fordulatok és a markáns karakterábrázolás miatt kedvelünk, hanem egész egyszerűen azért, mert olyan erős hangulatot teremtenek, amely napokon vagy akár heteken keresztül is képes velünk maradni.  Samantha Harvey Nyugati szél című regénye is pont ilyen: bár nem egy mainstream alkotás, és nem is fog mindenkinek tetszeni, a hangulata olyannyira erős, sötét és zavaros, hogy nem tagadom, időnként félre kellett tennem, mert annyira rossz érzéseket keltett bennem.

Samantha Harvey: Nyugati szél

A 15. században az angliai Oakhamben járunk. Az aprócska falut széles és veszedelmes folyó vágja el a külvilágtól, még egy híd sincs, ami könnyíteni tudna a helyiek életén. A történet központi szereplője John Reeve, a falu lelkésze, aki gyóntatóként mindenkinél jobban ismeri a falu közösségét. A tisztalelkű és buzgó lelkipásztor feloldozást kínál a hívek apró-cseprő bűnei alól, ő az a személy, akin keresztül részesei lehetünk a kibontakozó eseményeknek. „Atyám, beleköptem az árokba, szellentettem imádkozás közben; nem mondtam asztali áldást; elaludtam; a bal cipőmet a jobb lábamra húztam, a jobbat pedig a balra; karácsonykor nem tartottam meg az ígéretemet; azt hittem, hogy az ördög ott van a sörömben, ezért mind megittam, utána viszont azt hittem, hogy ott van a másodikban és a harmadikban, és ezért azokat is megittam…”

Egy ilyen elzárt helyen a lakosok igen jól ismerik egymást, minden csendes, nincsenek vendégek, és az élet is többnyire a megszokott mederben zajlik. Húshagyókedd hajnalán azonban egy férfi holttestét sodorja partja a víz: az áldozat Thomas Newman, a falu leggazdagabb és legbecsesebb tagja, akinek halála nemcsak a helyi közösséget rázza meg, de a tisztelendő esperes úr figyelmét is felkelti, aki azonnal Oakhambe utazik, hogy fényt derítsen a példátlan eseményre.

Vajon öngyilkosság vagy baleset volt? Esetleg gyilkosság történt volna? És ha igen, mégis ki lenne képes ilyen szörnyűségre?

Samantha Harvey: Nyugati szél

A fülszöveg alapján akár egy izgalmas kriminek is elmenne a regény, de aki erre számít, az csalódni fog. A borító sokkal inkább visszaadja a regény eszenciáját, megvan benne az a sajátos hangulat, az a mélység, amely miatt az ember szinte képtelen levenni róla a szemét, és amely miatt lényegében a könyv is maradandóvá válik.  A Nyugati szél ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett krimi, tulajdonképpen nincs is igazán cselekménye, vagy ha van is, az mindössze egy percben összefoglalható. Nyomasztó, zavaros és lassan csordogáló gondolatfolyam az egész, amely komor és sötét tájak felé repíti az olvasót. A mocsaras, nyálkás vidék, az erkölcs és erkölcstelenség közötti folyamatos vívódás, a szigorú vallásosság, mind-mind hozzátesz a regény nyugtalanító hangulatához.

A Nyugati szél legnagyobb érdekessége (és egyben a legnagyobb hibája is szerintem), hogy visszafelé halad a történet. A regény négy nagy fejezete négy nap történéseit meséli el: ahogy apránként lépegetünk vissza a múltba, úgy válnak érthetővé a szereplők cselekedetei, motiváció, úgy ismerjük meg egyre jobban a bennük zajló viaskodást és érzelmeket.

Egy ponton még a pap múltjába is betekintést nyerhetünk, megtudjuk, miért állt Isten szolgálatába, és mi volt az az esemény, amely után úgy döntött, az egyháznak szenteli az életét.

Samantha Harvey: Nyugati szél

A különleges formátum kapcsán okkal vetődik fel a kérdés: vajon érdekesebb-e egy történet visszafelé mesélve, mint előre? Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mert bár szeretem a visszafelé megírt történeteket, a különös szerkezet ebben az esetben inkább hátrányára, mint előnyére vált a könyvnek.  Sokszor kusza és érthetetlen volt a cselekmény, követni sem volt éppen egyszerű, s bár nehéznek nem nevezném a szöveget, néha egy-egy bonyolult körmondat, és egy-egy csak az író által értett gondolat is becsúszott.

Bár a regény messze nem hibátlan – egyrészről a cselekmény sokszor vontatott, másrészről az időrend miatt olykor zavaros is –, de az érzelmek, amiket kelt, nagyon erősek. Sikerült elkapnia az elzárt kis falvak hangulatát, a középkor émelyítő vallásosságát, az angol időjárás búskomorságát, vagy éppen azt az állapotot, amikor a falu élete gyökerestül felfordul egy tragikus esemény következtében.

Samantha Harvey Nyugati szél című munkája az év elején jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában, és bár nem ez lesz a nagybetűs kedvenc könyvem, érdekes és erős élményt nyújtott, ami miatt egyhamar biztos nem felejtem el

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.