Vitkolczi Ildikó
2021. augusztus 17. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Egy regény ver hidat a kínai és az európai kultúra közé – Könyvkritika

S. I. Hsiung regénye úgy kezdődik, akár egy népmese, vagy a tücsök és a hangya története. Volt egyszer két testvér, akik egy kettéosztott házban éltek. Az egyik szorgos volt és szerény, a másik rest és tudatlan. Az egyiknek sok pénze volt, de gyereke sajnos egy se, a másik szegény volt, mint a templom egere, de legalább volt egy fia. És mindez az 1880-as évek végén Kínában… Csakhogy ez nem népmese, és ahogy a történet előrehalad, a „hangyáról” kiderül, hogy egy fukar, önző gazember, míg a „tücsökről”, hogy művelt és végtelenül jólelkű.. Ők Hsiung regényének főszereplői, a Li testvérek: Li Ming és Li Kang.

S. I. Hsiung: Az Ég hídja

Hsiung angol nyelven írta regényét, amely a XIX. század végétől meséli el a Li család történetét, és ezen keresztül a császári Kína és a nyugati világ folyamatos összeütközéseit, az 1911-es forradalomig és a császárság bukásáig. Nem egyszerű vagy könnyű történet, amit olvashatunk, de a feszültséget kiválóan oldja a szerző humoros, sokszor ironikus stílusa. Ebben a stílusban mesél a császári hivatalnokok képmutatásáról és korrumpálhatóságáról, vagy a nyugati, a kereszténységükre igencsak büszke gyarmatosítók lekezelő viselkedéséről. Vagy arról, a két világ képviselői milyen hihetetlen és nevetséges félreértésekbe sodródnak, éppen e kettő különbsége miatt.

Ez az ironikus stílus jellemzi a regényt akkor is, amikor Hsiung az idősebb Li testvér, Li Ming „emberbaráti” tevékenységéről ír. Pusztán emberbaráti indíttatásból túrja ki az öccsét a ház körüli közös kertből, mondván, hogy Li Kang úgysem ért a kertészkedéshez, így csak tönkremennének a zöldségei és gyümölcsei, és aztán éhezne a családja. Li Ming csak „megkíméli” ettől, azzal, hogy már eleve nem ad neki a kertből. És mivel Li Ming gazdag embernek számít, nem teheti meg, hogy nem tart legalább hat szolgálót. Felvesz hát két cselédlányt, akiknek ugyan semmit nem fizet, csak ételt ad nekik, de szerződésben rögzíti, hogy ha férjhez mennek, a férjeknek ki kell fizetniük a lányok eltartási költségét. Felvesz egy tanárt is, hogy a leendő gyermekeit oktassa majd – és hogy addig se unatkozzon, rábízza a kapus és a komornyik munkáját is. És még lehetne sorolni „emberbaráti” cselekedeteit, hiszen bővelkedik bennük a történet.

„Hivatásos emberbarátnak számított, és a valóban kitűnő és dicséretre méltó emberbarát tevékenysége miatt igen kegyes volt hozzá az Ég. (…) A természeténél fogva nagyvonalú férfi ajtajától egyetlen koldus sem távozott ingyen tea vagy rizs nélkül. Hitt abban, hogy az Ég minden egyes jótettért megjutalmazza az embert. Aki teát kapott tőle, cserébe minden bizonnyal megöntözte a növényeit, akit pedig megetetett, megtrágyázhatta a rizsföldjeit, mielőtt elhagyta volna a tulajdonában lévő birtokot.”

Híd Shanghajban 1900 körül

Li Ming egyetlen problémája a gyermektelenség, így több kísérletet is tesz, hogy ezt a gondot megoldja. Ágyast akar fogadni, azonban a felesége ebbe nem egyezik bele. Szívesen megszerezné az öccse fiát is – hiszen egyértelmű, hogy Li Kang és a családja számára ez nagy előny lehetne. Azonban, „érthetetlen” módon, a szegény körülmények közt élő Li Kang nem hajlandó lemondani a fiáról. Azért, hogy az Ég kedvére tegyen – és ne kelljen több orvosnak fizetnie a felesége kezelése miatt -, Li Ming úgy dönt, felújíttatja a Meicsaládfalva folyóján átívelő hidat. És bár a híd alapvetően márványból épült, és gránittal lehetne – kellene – felújítani, Li Ming ezt is a maga módján intézi. Így a híd végül fából és homokkőből épül, és a tervezett hatvannégyezer pénz helyett csak nyolcvan ezüstbe kerül. Amikor Li Ming felesége aztán mégis örököst szül, a gyermek meghal, így a férfi megveszi egy szegény halász fiát, akit a szülők nem tudnának eltartani. Azonban, amikor hazaér a megvásárolt örökössel, kiderül, hogy a felesége ikreket szült, és a második kisbaba életben maradt. Li Ming persze azonnal megszabadulna a megvásárolt gyermektől, de nem tudja megoldani a dolgot, így a nyakán marad egy „ingyenélő”.

És innentől a történelem szinte ismétli önmagát. Li Ming vér szerinti fia, Xiaoming ostoba, tanulni képtelen, rosszindulatú és elkényeztetett kölyök, míg a megvásárolt fiú, Datong jólelkű, intelligens, aki ragaszkodik a családjához. Majd, amikor azok megválnak tőle, a bácsikájához, Li Kanghoz fordul, aki befogadja.

Kínai üzletember és családja 1860 körül.

Míg a könyv első felében a Li-testvérek történetét olvashatjuk, egy idő után Datong lesz a főszereplő, az ő sorsának alakulását meséli el a szerző. Missziós iskolába kerül, amihez kénytelen kereszténnyé válni, szerelmes, de a szerelmét Xiaominghez akarják adni. Ráadásul belekeveredik a politikai csatározásokba is, főképp a nagybátyja miatt, aki forradalmi eszméket vall, és társadalmi változásokat követel.

Innentől a valós történelmi események is bőven beleszólnak Datong és szerelme életének alakulásába. A fiúból, akit megvásároltak és fattyúként neveltek, a forradalom egyik vezéregyénisége válik, és az ő sorsán keresztül követhetjük végig a modern Kína megszületésének történetét.

S. I. Hsiung fotója

Hsiung Shih-I – más átírásban S. I. Hsiung illetve Xiong Shiyi – író volt, fordító, akadémikus és színdarabíró Kínában, majd Londonban. 1902 és 1991 között élt, és ő volt az első kínai művész, aki a West Enden rendezhetett. Lefordította G. B. Shaw és J. M. Barrie műveit, illetve Benjamin Franklin életrajzát. Több egyetemen is tanított, Beijingben, Nanchangban és Szingapúrban. 1932-ben telepedett át Angliába, ahol angol irodalmat tanult, és közben kínai színdarabokat fordított angolra. Lady Precious Stream című darabját, amely a kínai folklóron alapult, Londonban vitte színpadra. A darab olyan sikeres volt, hogy ezer alkalommal adták elő, majd New Yorkban, a Broadway-en is színpadra állt, 1950-ben pedig televízióra is alkalmazták.

Az Ég hídja eredeti, angol nyelvű változata 1943-ban jelent meg először, és bár a háború alatt szigorúan limitálva volt, mennyi papírt használhattak fel, a könyvből mégis több mint 10.000 példány fogyott el egy hónap alatt – mesélte Hsiung unokája. A regényt az azóta eltelt évtizedek során tizenkétszer nyomták újra, és lefordították francia, német, holland, spanyol és svéd nyelvre is.