Benke Éva
2021. május 31. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

És mégis mit lehet tenni, ha maga az idő lesz beteg? – Könyvkritika

A modern orvostudománynak hála ma már olyan betegségeket is gyógyítani tudunk, amelyek korábban halálosak voltak, de vajon mit lehet tenni, ha maga az idő lesz beteg? Az időutazás mindig is közkedvelt témája volt a sci–fi és fantasy–regények szerzőinek, ám A jövő orvosa nem csupán a téma elcsépelt kérdés feltevéseire kínál lehetőséget, de egyúttal egy olyan kifordított világszemléletnek is tered ad, amelyben nemcsak én, de szerintem te sem szeretnél hinni.

Az Agave Könyvek idén februárban jelentette meg Philip K. Dick eddig magyarul még soha meg nem jelent munkáját, amely a jövő fejlett(?) társadalmába repíti el az olvasót, ahol az orvosi hivatás és a gyógyító szándék törvénybe ütköző dolog. Az alapötlet zseniális, rengeteg lehetőséget rejt magában, azonban a mű a szerző korai írásai közé tartozik, és ez sajnos érezhető is rajta. Ennek ellenére feltétlenül megérdemli, hogy beszéljünk róla.

Philip K. Dick – A jövő orvosa

Néhány szó a szerzőről

Mesterséges intelligencia, virtuális valóság, korrumpált hatalom, társadalmi hanyatlás – csak néhány azok közül a témák közül, amelyek Philip K. Dick világhíres regényeiben is fontos szerepet kapnak. A sci-fi nagymesterének is tartott szerzőt a 20. század egyik legnagyobb látnokaként tartják számon, aki rendre olyan történeteket vetett papírra, amelyek nem egyszer erőteljesen beletrafáltak egy-egy technikai vívmány, vagy társadalmi probléma megvalósulásába.

Philip K. Dick 1962-es Az ember a Fellegvárban című munkájával vált ismert íróvá, ám igazán csak halála után robbant be a köztudatba, amikor több regénye is felkeltette az ötletek után kutató filmesek figyelmét. Egyik leghíresebb regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? a mozivásznon Szárnyas fejvadász címmel jelent meg, de ott van Az emlékmás, Különvélemény, Kamera által homályosan, Sorsügynökség – hogy csak a legsikeresebb film- és sorozatadaptációit említsem.

Számos regénye mellett az író rengeteg novellát is publikált, melyek jobbára ponyvamagazinokban jelentek meg, de szerteágazó életművében a science fiction mellett jó néhány nem tudományos fantasztikus mű is helyet kapott.

Mielőtt azonban túlzottan elmerülnék a részletekben, és belemásznék, hogy miért is olyan szuperfantasztikus író ez a Philip K. Dick, jöjjön inkább jelen cikkem témája, A jövő orvosa, amely az író 1954-es Time Pawn című novellájának továbbgondolásából született.

Philip K. Dick – A jövő orvosa

Az időutazás és a nagypapa-paradoxon

Az indítás, az alapötlet zseniális! Annyira az, hogy nem tudtam szabadulni a gondolattól, Dick valamit tényleg megsejtett a jövő társadalmáról, és most csupán továbbadja, elregéli tudását az utókornak. A történet főszereplője Jim Parsons, a tehetséges és elkötelezett orvos, aki egy különös autóbaleset következtében a jövőben találja magát, egy olyan jövőben, ahol nincsenek kórházak, orvosok és nővérek, a gyógyító szándék ugyanis főbenjáró bűnnek minősül.

Ebben a morbid, ősi kultúrákra emlékeztető világban emberi fajnemesítés zajlik: a gének által örökített hibák kiszűrése érdekében a férfiakat sterilizálják, a nőket pedig tenyészkancának nevelik, akiknek egyetlen hasznuk, hogy a tökéletes emberi egyedeket világra hordják. Betegeknek és gyengéknek itt nem osztottak lapot, és a gyógyítás is okafogyott dolog, hiszen amikor valaki meghal, akkor a Lélekkocka központi számítógépe egy új embriót kelt életre.

Szerencsére azonban itt sem Parsons az egyetlen, aki a szigorú tiltások ellenére is hisz az élet szentségében, és akik osztják a nézeteit az orvos támogatását kérik, hogy a segítségével életben tarthassák csoportjuk egyik legfontosabb tagját, Corith-t. Ehhez azonban Parsons-nak vissza kell utaznia az időben, aztán visszább és még visszább, mígnem az idősíkok annyira össze nem kuszálódnak, hogy végül semmi sem úgy alakul, ahogy azt a férfi eredetileg eltervezte.

Philip K. Dick – A jövő orvosa

Beteg világ, beteg emberek

Dick fantáziavilágának alapja egy funkcionálisan hibátlan társadalom, ahol nincsenek többé külön rasszok, sem nyelvek, mindenki fiatal és egészséges, és a túlnépesedés sem jelent már problémát. Mindehhez persze kegyetlen út vezet: a segítségre szorulókat nem segítik, a gyengéket eltiporják, hogy az eugenetika tökéletesítése jegyében csakis a társadalom legkiválóbb adottságú tagjai szaporodhassanak tovább.

Számomra a történet leginkább meghökkentő, egyben legérdekesebb része az volt, hogy ez a társadalom a halálra épült fel, az emberek örömmel és boldogan haltak meg, tulajdonképpen nem is akartak élni, és küzdeni sem küzdöttek azért, hogy elkerüljék az elkerülhetetlent.

A jövő orvosa rengeteg érdekes kérdésnek ágyaz meg, és számos társadalmi és morális problémának biztosít teret, ám a történet jórészt csak gondolatkísérletek sorozata, amely a karakterek elnagyoltsága és az események kidolgozatlansága miatt sem üt akkorát, mint amekkorát kellene. Az író nyitva hagyta a regényt, az érzelmi szálakat sem varrta el, és úgy összeségében is túl sok üres foltot hagyott maga után, amelyek miatt nem feltétlenül ajánlanám a regényt azok számára, akik még csak ismerkednek az író műveivel.

Ettől függetlenül Dick egy erős és elég egyértelmű képet vázolt fel a jövőről, olyan örökérvényű problémákkal a középpontban, amelyekre nem valószínű, hogy egyhamar megoldást talál az emberiség, pedig felettébb érdemes lenne, ha a könyvben felvázolt disztópikus társadalom egyáltalán nem kedvünkre való. A jövő orvosa pörgős, lendületes és gondolatébresztő olvasmány, nem ez a szerző legaprólékosabb műve, de olyan, ami újszerűsége és elborultsága miatt feltétlenül helyet érdemel mind a zsáner, mind a Philip K. Dick-rajongók könyvespolcán.